Zsani


A nyolcvanas évek legelején születtem, hallássérülten. Az orvosok és a szüleim elég későn vették észre a fogyatékosságomat, már rég el kellett volna kezdenem szavakat alkotni, mire feltűnt, hogy valami nincs rendben. Miután megállapították, hogy kétoldali, nagyfokú halláskárosodásom van, innentől kezdve csak a kórházakról, fül-orr-gégészeti szakrendelésekről, audiológiáról, gyógypedagógusokról szólt az életem. A szüleim az akkor létező összes lehetőséget kipróbálták, mindenféle kuruzslóhoz is elcipeltek, de semmi sem segített. Műtét nem jöhet szóba. Az orvosok már lemondtak rólam, megmondták Anyukámnak, hogy ne várjon tőlem sokat, nemhogy leérettségizni nem fogok, még egy tálcát se tudok majd elvinni. Anyukám erre az asztalra csapott és megfogadta, hogy márpedig ő nem hagyja ennyiben,  embert fog faragni belőlem!

Sikerült is neki. Olyannyira, hogy hallókat megszégyenítően "szépen" beszélek, az érettségin szóbeli dicséretben részesítettek, később pedig főiskolát végeztem (ami nagyon nehéz volt, de sikerült!).

Jelenleg bal oldali fülemre siket vagyok, a jobb fülemben készüléket hordok, többnyire szájról olvasok. Nincs belső hangom, nem tudom hogyan beszélek. Számos hangot nem ismerek, de nem is hiányzik az életemből. Én azok kevesek közé tartozom, akik nem akarják a jelenlegi állapotukat megváltoztatni.

Érdeklődési köröm nagyon sokrétű, imádok olvasni, szabadidőmben a XVI-XVII. századi angolszász történelmet és irodalmat kutatom, érdekel a kutyák neuroanatómiája, ugyanakkor szeretek különböző kreatív technikákba is belemerülni (kutyajátékok házilag), rendszeresen követem az amerikai football (NFL - Pats) meccseket. 

Azonban mindezek ellenére életem középpontjában a kutyák állnak. 13 évig Bogyó, a bolognese állt, aki segített azzá az emberré lennem, aki most vagyok. Nélküle többek közt nem mertem volna belevágni 18 évesen az önálló életbe. Szavakkal nem leírható, hogy mennyi mindent köszönhetek neki. KÖSZÖNÖM! (Bővebben a Bogyó aloldalon olvashatsz róla.) Chili vette át a helyét, de természetesen helyettesíteni sohasem fogja.

Mindig voltak körülöttem kutyák akikkel rendszeresen foglalkoztam - szüleimnek és Nagyinak 14 db + kifejezetten saját kutyáim). Mindig 2 kutya volt az udvaron és 2 a lakásban, így bőséges tapasztalatot szerzetem, de mindez csak ösztönös volt.

Az emberek nagyon sokat bántottak, de a kutyák soha. Amióta csak az eszemet tudom állatorvos akartam lenni, de a sors fintora, hogy nem lehetek az. Így nagy kerülőket tettem, görcsösen próbáltam valami mást találni helyette, de nem sikerült. Végre most úgy érzem egyenesbe kerültem és megtaláltam az utamat! 2011-ben az állatorvosom Dr. Magos Zsuzsa hívta fel a figyelmemet egy képzésre, ami szerinte tetszene nekem... kutya-fizioterapeuta. Amint hazaértünk rögtön utánanéztem a neten és tudtam, hogy igen, ez az amit kerestem! Kutyák, gyógyítás, segítség a gazdiknak, ennél a kutyát se érdekli, hogy hallássérült vagyok..:)
Sikeresen levizsgáztam és most azon dolgozom, hogy minél több kutyának vissza tudjam adni a mozgás örömét, ezért létrehoztam Miskolcon az AquaDog Központot, ahol a fő profilom a fizioterápia mellett, panziózást, kutyakiképzést, kutyasétáltatást, tanácsadást is vállalok.

A másik ága a kutyamániámnak pedig a kiképzés. (Időközben elvégeztem a habilitációs kutyakiképző tanfolyamot.) Számos angol nyelvű honlapot olvastam már a témában, de nem tudtam, hogy vannak akik kis hazánkban is foglalkoznak ezzel. Nekem olyan nagyszabású terveim voltak (vannak), hogy létrehozni egy szervezetet, mely csak hallókutyák kiképzésével foglalkozna, egy saját birtokon, berendezett szituációs szobával. Ahogy ez pl. Angliában is működik. Dr. Fok Évával beszéltem erről, s ő hozott össze Gácsi Mártával az ELTE Etológia Tanszékéről. Elmondtam neki is nagyratörő elképzeléseimet, melyeket mosolyogva fogadott. Általa kerültem bele az események sodrásába, eleinte mint érdeklődő, utána "igénylőként", most meg mint Chili gazdija. 

Az egyre több előadás, bemutató által a Kutyával az Emberért Alapítvány "hallókutya-ügyi nagykövete" vagyok - és ezt a megtisztelő feladatot szívesen és örömmel csinálom (pl. bemutatók szervezése). 

A blog is első sorban azért született, hogy bemutassa a KEA, a kiképzők: Gácsi Márta és Barbara valamint Bródy Andinak, a nevelőszülőnek állhatatos, rengeteg lemondással, munkával, küzdelemmel járó munkájának a folyamatát, valamint a "gyümölcsét" : Chilit a hallókutyát. Szeretném elmesélni részemet Chili kiképzésében, Bogyó és Chili kapcsolatát, a mindennapjainkat  - egy hallássérült szemszögéből. Ezáltal remélhetőleg sikerül népszerűsíteni hazánkban a segítőkutyák kevésbé ismert ágát a hallássérült-segítő kutyát.