Rendezgettem az orvosi papírjaimat, amikor ráakadtam a Budai Hallásgondozó (János Kórház) kiskönyvére. 1985-ös. Abban az évben ennyiszer jártunk Miskolcról Budapestre. Csak egy emlékem van ebből az időszakból: egy szobában fekszek egy nagyon alacsony ágyon, az ágy és a szobában levő minden tárgy "orvosi" zöld lepellel van lefedve.
A család elmondása szerint az akkor 2,5 órás autóút után boldogan tapsikoltam, amikor felismertem a Hősök terét, éktelen sírásba kezdtem a kórház folyosóján, viszont a rendelőben már mindent némán tűrtem.
Értágító terápia, akupunktúrás kezelés és beszédfejlesztés miatt voltam rendszeres látogatója a Kórháznak.
Beszédfejlesztésre Bea nénihez jártam, aki nagyon sokat segített abban, hogy úgy beszéljek, ahogy most.
Sajnos csak egy levél maradt fennt, a következőket írta: "Kedves Szülők! A hosszú kényszerpihenő után újra vissza jöttem dolgozni. Így szeretettel várom a kis szépségemet. Sok szeretettel puszilom a családot Bea n. Bp. 86. 5. 22."
A feladó Keményné. Tehát valamilyen Bea vagy Beáta, esetleg Beatrix.
Beszédfejlesztéssel foglalkozott, valószínűleg logopédus vagy szurdopedagógus volt. Állítólag nagy név volt (?) a szakmájában, nyitott volt az új módszerekere. A neten ennek ellenére nem találtam róla semmit.
Olyan jó lenne vele találkozni és elmondani /megmutatni, hogy igen, sikerült.
Ezért a segítségeteket szeretném kérni, ha valaki tud róla valamit, kérném hogy írjon nekem!
1 megjegyzés:
Szia Zsani!
Loványi Eszter vagyok, nekem is van egy hallássérült-segítő kutyám, Kukunak hívják, csak őt egy másik egyesületnél képezték ki (NEO Magyar Segítőkutya Egyesület). Én is Bea nénihez jártam, abban időben mindennap megfordultam nála, így lehet, hogy kicsi korunkban összefutottunk ott. :-) A mai mapig is tartom vele a kapcsolatot, mert én is nagyon hálás vagyok neki. A részletesebb infókat szívesen elküldöm privátban, kérlek keress a lovanyieszter@segitokutya.net címemen.
Eszter
Megjegyzés küldése