2013. március 27., szerda

Hangjelzőkutya bemutató és játék a hóban

Varga Orsi meghívására a Szent Benedek suliban tartottam ma előadást 13-19 éves diákoknak.
A villamosmegállóban találkoztam Zeával és Cecíliával, majd együtt mentünk a sulihoz. A suli előtti füves, pontosabban jó 20-30 centi hóval borított területen hagytam hogy kicsit kifussa magát a kutya. Két gyerek hozzánkcsapódott, aztán dobálták neki dögivel a havat. :)


A hallássérültekről (milyen hallássérültnek lenni, hogyan kommunikáljanak velünk, mi a jelnyelv), és a hangjelzőkutyák kiképzéséről valamint Chiliről meséltem nekik (hogyan, miben segít, kisfilm a jelzésekről).


Előadás előtt mindenkihez odamentünk és megsimogathatták Chilit, a végén pedig labdázhattak vele, sőt egy rögtönzött akadálypályát is csináltam a tonateremben található zsámolyokból, padból, karikákból.


Hazafelé a Duna mentén jöttünk, hogy levezetésképpen játsszunk egy jót. Sajnos a piros kis kongunkat elhagytuk - Chili nem találta meg a hóban. Én is kerestem, de akkora a hó, hogy döbbenet. Majd ha elolvad, egy másik kutyus biztos megtalálja, s boldogan hazaviszi. 




2013. március 26., kedd

Március végi hó

Tegnap este bementünk egy kosárlabdapályára és nagy élvezettel összejárkáltuk a teljesen szűz havat. Gyakoroltunk némi engedelmességit, pár trükköt a szerdai bemutatóra (a Szent Benedek suliban), némi labdázás, de leginkább hó elkapás. Ez utóbbit csak Chili akarta, de sajnos annyira vizes a hó, hogy nem lehetett úgy "feldobni" mint a porhót.


Ma meg hóembert építettem a teraszon. Chili nagyon kis gonosz volt, mert leette a hóember répagombját...pechjére bizonyítékom is van róla. Íme:

2013. március 19., kedd

Chili esete a krumplival

Paprikáskrumplit csináltam, megpucoltam a burgonyát, vízbe raktam, míg pirult a szalonna a lábasban, kockákra vágtam a hagymát stb.
A szemem sarkából látom, hogy a kutya ül és meredten néz valamit. Hát odanézek és látom, hogy az egyik krumpli leesett. Chili azon törte a kis kobakját, hogy melyik "szabálynak" engedelmeskedjen. Ugyebár ő szokta fölvenni a véletlenül leejtettet dolgaimat, viszont élelmet nem vehet föl a földről engedély nélkül. Ezért úgy döntött, hogy akkor hol rám, hol a krumplira néz, valahogy majd csak észreveszem...:) 

...

Paprikáskrumpli - ahogy Nagyi tanította nekem

1.

- 5-6 szem krumplit, cikkekre vágva
- 1 fej nagy vöröshagymát, kockára aprítva
- 1,5-2 maréknyi tarhonya
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 4-5 szelet kenyérszalonna csíkokra vágva
- só, bors, petrezselyem
- pirosarany, gulyáskrém


Megpirítom a szalonnát, miután megsült, kiszedem a pörcöket. Belerakok 1,5-2 maréknyi tarhonyát. Kevergetve aranybarnára pirítom, hozzáadom a kockákra vágott vöröshagymát. Üvegesre párolom, majd rádobom a cikkekre vágott krumplit.
Megszórom pirospaprikával, 1 kávéskanálnyi pirosarannyal, 1 kávéskanálnyi gulyáskrémmel, majd ízlés szerint sózom, borsozom.
Felöntöm annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Lefedve közepes lángon főzöm. Mikor már majdnem teljesen puha a krumpli hozzáadom a korábban félretett pörcöket és a fokhagymát. Friss, apróra vágott petrezselyemet csak akkor adom hozzá, mikor már megfőtt a krumpli és a tarhonya is. Az összes főzőlének nem kell elfőnie, ez a levesesebb változat.

2.

A fentiek,
+ 1 konzerv vörösbab
+ 1/2 tejföl
+ 1 ek liszt

Én ezt az "alapot" úgy szoktam felturbózni egytálétellé, hogy mikor már majdnem megfőtt a krumpli a pörcök, a fokhagyma mellett még egy doboz, lecsöpögtett vörösbabkonzervet is adok hozzá. 
A végén fél pohár tejföllel és egy ek liszttel behabarom.


2013. március 18., hétfő

Keresem Bea nénit, a Budai Hallásgondozó volt dolgozóját!


Rendezgettem az orvosi papírjaimat, amikor ráakadtam a Budai Hallásgondozó (János Kórház) kiskönyvére. 1985-ös. Abban az évben ennyiszer jártunk Miskolcról Budapestre. Csak egy emlékem van ebből az időszakból: egy szobában fekszek egy nagyon alacsony ágyon, az ágy és a szobában levő minden tárgy "orvosi" zöld lepellel van lefedve.

A család elmondása szerint az akkor 2,5 órás autóút után boldogan tapsikoltam, amikor felismertem a Hősök terét, éktelen sírásba kezdtem a kórház folyosóján, viszont a rendelőben már mindent némán tűrtem.


Értágító terápia, akupunktúrás kezelés és beszédfejlesztés miatt voltam rendszeres látogatója a Kórháznak.

Beszédfejlesztésre Bea nénihez jártam, aki nagyon sokat segített abban, hogy úgy beszéljek, ahogy most. 


Sajnos csak egy levél maradt fennt, a következőket írta: "Kedves Szülők! A hosszú kényszerpihenő után újra vissza jöttem dolgozni. Így szeretettel várom a kis szépségemet. Sok szeretettel puszilom a családot Bea n. Bp. 86. 5. 22."

A feladó Keményné. Tehát valamilyen Bea vagy Beáta, esetleg Beatrix. 
Beszédfejlesztéssel foglalkozott, valószínűleg logopédus vagy szurdopedagógus volt. Állítólag nagy név volt (?) a szakmájában, nyitott volt az új módszerekere. A neten ennek ellenére nem találtam róla semmit.

Olyan jó lenne vele találkozni és elmondani /megmutatni, hogy igen, sikerült. 

Ezért a segítségeteket szeretném kérni, ha valaki tud róla valamit, kérném hogy írjon nekem! 

2013. március 15., péntek

Zimankó Pesten

Az ország nagy részét betemette a hó, százezrek áram nélkül, több ezer ember rekedt az autójában, ezért gondoltam, hogy akkor menjünk, nézzük meg mi a helyzet a mi "kis" városunkban (Budapest).

Jelentem, hogy hideg van, időnként viharosan fúj a szél (20-30 km/h-s széllökések), hó az többnyire 2-3 centi, helyenként 10 centis hósánc képződött. A járdák jégbordásak.

Forgalom nagyon gyér, gyalogosok közül is csak a kutyások merészkedtek ki - tényleg nem viccelek, akit láttam/találkoztam a 3 órás séta alatt az mind kutyával volt.

A rakpartról átlátni a szigetre, meglepődve figyeltem, hogy egy-egy elvetemült lélek ilyen időben is képes futni. :)






2013. március 14., csütörtök

Cuki kép Chiliről + vers

Ma kaptam az alábbi verset és képet Zsuzsától. Ezúton is köszönöm!




Dudás Sándor: Hangtalan ország

Hangtalan országba tévedtem én,

ahol minden hangtalan volt, 
minden hangtalan, de nem csak kívül:
csontig, velőig hangtalan,
hangtalan, 
hangtalan, hangtalan, hangtalan.

Hangtalan ég és hangtalan föld,
hangtalan színek, hangtalan gyász,
hangtalan vihar, villámcsapás,
hangtalan gyilok, hangtalan kéj,
köszörűn hangtalan sikoltó kés és
szirénaszó és jégrianás: 
ezer veszély, hangtalan leső, 
hangtalan szív, hangtalan velő,
hangtalan virágok, hangtalan ág, 
hangtalan élet, hangtalan halál, 
hangtalan, hangtalan, hangtalan világ.

Turbóztass motort, bömböltess gépet,
békéd mímelve mosolyogj szépen:
Értelem-borotvaélen 
egyensúlyoz a Minden 
és a Semmi.
Ennyi.

Mindig csak adva, soha nem kapva
képzeled egyre a hangot és az
még hangtalanabbul árad, ömöl.
Mást mond a hallás vendég-máza:
nem hang szüli a hangtalanságot
nem: 
hangtalan az anyag rejtett lelke,
jaj, 
hangtalan, hangtalan, hangtalan.

2013. március 6., szerda

Ügyintézős napot tartottunk... (1 nyelviskola, 1 Alle, 2 Gyámhivatal)

Először elkísértük (mármint én meg a kutyus) Anikót az egyik nyelviskolába, ahol a TÁMOP 2.1.2 projekt keretében tanul majd németet. Bementünk, hogy a tesó aláírja a papírokat, megkösse a felnőttképzési szerződést. Úgy 5 perc elteltével vették észre Chilit. Jaj, kutya! Megnézték, mosolyogtak egy sort, majd folytatták a munkájukat. :)

...


A jelentkezők 90.000 Ft támogatást kapnak, a projektben résztvevő tanfolyamok díjának 98-95% megtéríti az állam, a fennmaradó 2-5%-ot kell a jelentkezőnek kifizetnie (pl. Anikónak 4400 forintot). Informatikai és idegen nyelvi képzésekre lehet jelentkezni. A jelentkezés nagyon egyszrű, online működik, regisztrálni kell, megadni az adatainkat, majd az e-mail címünk visszaigazolása után máris rendelkezésre áll ez az összeg. A listából ki kell választani, hogy mely képzésre szeretnénk jelentkezni (csak oda lehet ahol van még szabad hely).
Még annyi, hogy csak az vehet részt, aki 18. életévét betöltötte, s aki nem vesz részt a kiválasztott képzés idején államilag vagy az Európai Unió által támogatott idegen nyelvi és/vagy informatikai képzésben, illetve államilag finanszírozott köz- és felsőoktatásban.

...

Ezután elmentünk a XI. kerületbe, a Karinthy Frigyes utca 1-3. alá, hogy leadjuk a papírokat a mozgássérültek közlekedési kedvezményével kapcsolatban. A kormanyhivatal.hu szerint ezt az ügytípust itt kell intézni. Ehhez képest a portán kiderült, hogy 3 hónapja elköltöztek és mi vagyunk a sokadik érdeklődő, akik ott kereseik a Szociális és Gyámhivatalt. Kaptunk egy új címet, telefonszámot. (Most Munkaügyi Központként működik.)

Ha már ott jártunk, akkor közeli Alle-ba bementünk ebédelni. Viki már kitaposta az utat Plüskével meg Basával, így a biztonsági őrök közül egyet se láttam, egy se jött oda, hogy na, mi a hézag? (A Westendben kiordibálják az embert, alpári stílusban közlik, hogy jó lenne ha lekopnál a kutyával, ha mégsem mész el akkor szorosan a nyomodban követnek...) Na, a lényeg, hogy egyedül egy nénike kérdezte mérgesen, hogy "nem tudjuk, hogy ide nem lehet kutyát behozni?!" A tesó megvonta a vállát, és mondta neki, hogy de ez segítőkutya, majd mentünk tovább. Egy-két meglepődött tekinteten kívűl tényleg semmi gond nem volt. 

Aztán vissza Pestre, a Visegrádi utca 49. szám alá. A volt (?) Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság épületében a 3. emeleten intézik a mozgássérültek gépkocsiszerzési támogatásával kapcsolatos ügyeket.
A portán kihajolt az őr, megnézte a kutyát, majd megmondta hogy pontosan hova is kell menni. A liftnél már állt egy hölgy, aki beszállt a liftbe, mi is utána. Erre ő kiszállt, mondván, hogy étel van a szatyorjában, ő  nem fog velünk együtt utazni a kutyával. És nem érti, hogy miért nem mi szállunk ki? Mert hogy ő itt dolgozik. 

Na, erre mit lehet mondani? A kutya látványa biztos összefertőzi a szatyorban levő kajáját...

Benyitottunk a megadott ajtón, a hölgy teljesen korrektül kezelte a helyzetet, hellyel kínált minket, majd tette a dolgát. Chili szó nélkül lefeküdt a földre; az ügyintéző átnézte a papírokat, majd elmondta, hogy elég nagy a káosz, rossz az adatlap, s neki nem is kell annyi papír/irat, mint ami a honlapon szerepel (pl. visszaadta a közüzemi számlát a befizetett csekkel, a kéthavi bankszámla kivonatot).
Adott egy igazolást, hogy átvette a papírokat, majd csak júniusban döntenek, hogy megkapom-e a támogatást vagy sem.

Ez a példa is azt mutatja, hogy az egyes hatóságok között nem megfelelő az összhang, nincs meg az emberek kellő tájékoztatása sem, hiszen az állami honlapon 3 hónapja elalvult információk szerepelnek.

...



A súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szóló 102/2011. (VI.29.) számú Kormányrendelet 2. § a., és h., pontjában meghatározottak értelmében a súlyos mozgáskorlátozott személyek, értelmi fogyatékosok, autisták, látás-, valamint hallási fogyatékosok jogosultak a támogatásra.
Új vagy használt autóra lehet igényelni az állami támogatást. Új autó esetében 900.000 Ft támogatást adnak, de csak 2 típus közül lehet választani: Suzuki Swift 1.2 vagy Suzuki SX4. Többféle fizetési konstrukció közül lehet választani. 
Használt autó esetében 600.000 Ft a támogatás mértéke, az önerő a vételár 25%.
Mindkét esetben a támogatást kizárólag finanszírozási (kölcsön) szerződés megkötésével lehet érvényesíteni.

2013. Március 31. a  leadási határidő!

2013. március 4., hétfő

Sportos hétvége


Most, hogy végre megjött, pontosabban jövöget a tavasz (vasárnap csak 7 fok volt), hétvége mindkét napján kihasználtuk a napsütéses, de szeles időt. 

Szombaton sportnapot tartottunk, újra előkerültek a korongok, azaz vagy három órán keresztül frizbiztünk. Még engem is meglepett, hogy milyen izomlázam lett estére. Jó, mondjuk már régen volt annyira enyhe az idő, hogy ne fagyjon le a kezem dobálás közben. 

...

Vasárnap eleinte csak egy másfél órás labdázás volt  betervezve, ehhez képest egy kb. 15 km-es városnéző, Duna menti séta lett belőle. Összesen 5 órát sétáltunk, labdáztunk. A Duna magas vízszintje miatt most nem lehet közvetlenül a folyó mellett sétálni, így hol az alsó rakparton, hol a sétányon haladtunk. Chili epekedve nézte a Dunát, többször is az értésemre adta, hogy ő menni akar fürödni. Annyira vízimádó, hogyha nincs a kezemben a póráz, akkor nem biztos, hogy vissza tudom tartani... :)
Nagyon szeretem a külföldi turistákat, mert édesen rámosolyognak a kutyára, biccentenek nekem és továbbmennek. Nem nyúlkálnak, nem gügyögnek, nem próbálják ki, hogy milyen hangokat jelez a kutya



A Parlamentnél az alábbi táblára lettem figyelmes:


Az okostelefon QR kód scannerével be kell olvasni a kódot, segítségével a Full XS honlapjára jutunk, ahonnan egy programot kell letölteni a telefonra. A letöltendő progi kvázi jelnyelves audio guide-t csinál a telefonunkból. (Audio guide: az a féltégla kinézetű izé, amit a -halló- turisták a fülükhöz raknak, anyanyelvükön hallhatják, hogy épp mit látnak. Mi meg olvassuk a leírást, már ha van - angolul.) 

"Az alkalmazás segítségével a felhasználó kültéren, vagy beltéri környezetben (múzeum, közintézmény, köztér stb.), annak valamely fontos / érdekes pontjához, vagy egy tárgyhoz (kiállítási tárgy, hivatali helyisgég, ügyirat stb. - POI) kapcsolódó információt jelnyelvi videó formájában tekintheti meg telefonján."

A honlapot átnézve kiderül, hogy 2010 októberében indult el ez a infokommunikációs akadálymentesítés. Nem tudom, hogy ennyire vak voltam eddig, de én eddig nem vettem észre ezeket a táblákat (tény, hogy jóval szemmagasság fölött vannak elhelyezve), és nem is olvastam róla.

Ez egy tesztalkalmazás, ma nem tudtam kipróbálni, hogy működik-e, de most hogy letöltöttem hozzá a progit vissza fogok menni és beszámolok róla.
...

Ja, és társaságunk van, Süti pár napig nálunk vendégeskedik.

2013. március 3., vasárnap

Konfliktuskezelés

Nézem a blog jobb szélén látható statisztikát, 1 éve, 10 hónapja és 3 napja, hogy Chili és én hivatalosan is társak vagyunk. Valójában a kapcsolatunk korábbi időpontra datálódik: 2010. november 27-én találkoztunk először. 2010. december 12-én kezdtük bele a nagy kalandba, a hallókutya képzésbe, majd  2011. április 30-án költözött hozzám Chili.

Azóta sok minden történt. Nagyon sokat változtam, illetve változtunk mind a ketten.

Ez különösen az egyik esti - kellemetlen - esemény kapcsán tudatosult bennem. 

Mint már sokszor írtam, a folyamatos séta, haladás híve vagyok. Nincs kedvem leállni és beszélgetni minden szembejövő, mellettünk elhaladó, menetirányunkat keresztező kutyással. Véleményem szerint nem kell a kutyámnak minden másik kutyával megismerkednie.

Ráadásul a segítőkutya egy másik kutyához csak akkor mehet oda, ha arra a gazdájától engedélyt kap: mehetsz. Ez azért van, mert neki nemcsak pl. a lakásban, hanem az utcán is kell segítenie. Véleményem szerint ezt a szabályt nemcsak a segítőkutyákra, hanem úgy általában is érdemes lenne alkalmazni. 

Szóval az esti sétán Chili szórakozottabb volt a kelleténél, ezért lábnál ültetést kértem tőle, majd nézz rám. 

Míg én azon dolgoztam, hogy Chilivel felvegyem a kapcsolatot, a pofámba tolakodott egy nagyméretű, flexin közlekedő kutya. A gazda lemaradva, nem húzta/hívta vissza a kutyát. Nem foglalkoztam vele, hanem továbbra is azon voltam, hogy Chili rám figyeljen. Miután sikerült felvenni a kontaktust, megcsinálta amit kértem, felemeltem a fejem, hogy akkor menjünk tovább. Erre látom, hogy a másik kutya középkorú, férfi gazdája nagy taglejtésekkel magyarázza, hogy milyen bunkó vagyok. Ő köszönt, én meg nem. És miért nem bírok köszönni?!

Nos, két évvel ezelőtt ilyen esetben halálosan zavarba jöttem, és elkezdtem magyarázkodni. Sőt, még én szégyeltem magam. Ha jött velünk szembe egy kutyás, akkor inkább átmentem a másik oldalra, hogy elkerüljem a konfliktust.

"Most": megmondom őszintén egyszerűen lesz@rom, és megyek tovább. A kutya az első, ha probléma van, akkor azon vagyok, hogy akkor, abban a pillanatban oldjam meg. Nem tagadom, ettől még mélyen, belül bánt (mármint az emberek hozzállása).

Eljutottam arra a pontra, hogy nincs értelme mindenkinek elmondani, hogy én hallássérült vagyok és nem bunkó, nem hülye, nem értelmi fogyatékos. 
Sajnálom, hogy ma, 2013-ban még mindig ez az emberek első reakciója/gondolata. Sajnálom, hogy nem látszik rajtam a fogyatékosságom. Sajnálom, hogy még esélyt sem adnak, hanem rögtön ítélkeznek. Sajnálom, hogy még nem találtak ki valami egyezményes jelet, kitűzőt, bármit amit hordhatnék. 

A legjobban azt sajnálom, hogy ezek az esetek mindennaposak.

2013. március 2., szombat

Hallhatatlan szavak

Mint meséltem a pénteki bemutató után sokan odajöttek, "hogy lehet, hogy ilyen szépen beszélek?"

Mindig, mindenkinek elmondom, hogy mindez annak köszönhető, hogy kezdettől fogva nagyon sokat foglalkoztak velem. Hetente 3x ingáztunk Miskolc és Budapest között, Anyukámmal mindig csak tanultunk. Az egész gyermekkorom a szurdopedagógusok, a logopédusok és az én íróasztalom (tanulóasztal) körül mozgott. 

Kedves Szülők! Ezúton is üzenem, ahogy az én példám mutatja, siketen is meg lehet tanulni szépen beszélni, de ne zárjátok be a gyerkőcöt burokba! Legyen kapcsolta korabeli hallássérültekkel! És NE az legyen a "megoldás" az iskolai bántalmazásokra, kiközösítésekre, hogy "ne foglalkozz vele, védd meg magad!".

Ezzel a kiváló beszédkészséggel csak az a probléma, hogy ezáltal annyira beolvadok a hallók közé (kaméleon effektus - Jámbor Andrea), az embereknek nem tűnik fel a fogyatékosságom, és ez csak bajt hoz rám. Ezt sosem fogom tudni megmagyarázni egy hallónak, hogy miért nem jó, hogy én így beszélek. (Inkább csak nekik jó, kényelmes, mert így nem feszélyezi őket annyira, hogy egy fogyatékossal beszélnek.)

Hiába beszélek jól, ha egyszer nem értem amit a másik mond... nem artikulál, sőt ordibál, torzítja az ajkait. Aztán jön az, hogy biztos a fejemmel van valami baj, "ugye értelmi fogyatékos vagy"?

Nem, nem vagyok az. Csak nem értem amit mondasz.


A fenti történet nem egyedi, számos sorstársam küzd az enyémhez hasonló problémákkal -  minden nap. Erről írt könyvet Dr. Jámbor Andrea és Dr. Orgován Gábor. A Hallhatatlan szavak című könyvük rólunk szól, hallóknak. Kötelező olvasmány!

Csak azt sajnálom, hogy a könyvesboltokban nem kapható, kizárólag olyan helyeken, ahol eleve csak hallássérültek találkoznak vele. Pedig nem nekünk kéne ezt olvasni, hanem a hallóknak.



2013. március 1., péntek

Egy nap a hallás jegyében - konferencia

A TOSINA és az EduKid Hallásdiagnosztikai Központ szervezésében tartottam bemutatót gyermekgondozók, szülészeti-, védőnői ellátás valamint általános és elektrofiziológiai asszisztencia területén dolgozók számára szervezett szakmai konferencián.

Még mindig nagyon zavarba jövök ha tömeg előtt, mikrofonba kell beszélnem, pedig a bemutató után sokan odajöttek, hogy "mondjam meg, hogy lehet, hogy ilyen szépen beszélek?" Megtudtam azt is, hogy nem orrhangom van, hanem mély orgánumon, amit kellemes hallgatni. Én ezt nyilván nem tudom megítélni, hisz a saját hangom se hallom, de természetesen hiszek az ezzel foglalkozó szakembereknek.

Bevallom, most én is úgy éreztem, hogy ez a mostani előadás a jobbak közé tartozott. Egy éve ilyenkor össze-vissza csacsogtam, a kijelzőt figyeltem a közönség helyett és megközelítőleg a preziben leírtakat olvastam fel. Mára eljutottam oda, hogy a közönséggel szemben állok, nem ugyanazt mondom amit leírtam... bár néha még hajlamos vagyok belezavarodni a mondókámba és kihagyom azt amit el akartam mondani.

Többek közt ezt a rutint is Chilinek köszönhetem, ő az én kis "lélekmentőm", ahogy egy 6 éves kislány megállapította.

Az új videót most teszteltem először élő közönség előtt és arcokat figyelve jól vizsgázott. A bemutató végén természetesen trükköztünk egy sort és persze a puff vitte a prímet. :) Szerintem egy pszichológusnak meg kellene vizsgálnia, hogy miért a halott kutya trükk/kutya lelövése tetszik a közönségnek... :)))

Örültem az érdeklődőknek, kérdéseknek - sok kedves emberrel ismerkedtem meg. Még egy mohácsi iskolába is meghívtak, hogy tartsak speciális órát a hangjelzőkutyákról, ezáltal segítve a fogyatékosok elfogadtatását a diákok körében.
...

Részlet egy interjúból:

"Riporter: - Lehet tudni, hogy körülbelül hány van belőlük az országban? 
Én: - Kettő.
Hosszú, döbbent csend.
Én: Chili az ország első vizsgázott hangjelzőkutyája...
Riporter: Ó."
...

Néni: - "Jelzi, ha nyitva marad a vízcsap? Vagy ha nyitva hagyom az ajtót? Nekem van két kutyám. De szeretnék egy olyat aki tudja jelezni pl. a nyitva hagyott csapot. És csak azért jöttem, hogy őt lássam." 

Én ezt nem igazán értettem, mondtam, hogy nem tudom, hogy Chili tudna-e ilyet jelezni, hiszen nem szoktam nyitva felejteni a csapot... és a bejárati ajtót sem.

...

Fejlődünk. Határozottan fejlődünk. Sokan megkérdezték, hogy "Megsimogathatom?". Bár még mindig sok az odanyúlkáló, gügyögve beszélő és a kérdést későn feltevő... (már simogatja miközben megkérdezi).
...

Ezúton is köszönöm a lehetőséget Váradi Zsuzsának, Takács Katinak, Chilinek hogy olyan szuper társ,  Anikónak a fuvart, Annának pedig az útmutatást! ...és Ella! Ügyes legyél!