2013. február 15., péntek

Ahol szeretettel fogadják Chilit, ott a gazdi is boldog!

Ma voltam átvenni az új illesztékemet. Az EduKid Kft. hallásgondozó azon kevés helyek egyike, ahol szívesen látnak engem a kutyával. És ez nagyon nagy szó! Mikor ide kell jönnöm, nem  kell görcsölnöm azon, hogy mit fognak szólni, megint le kell-e állni veszekedni, lobogtatni a törvényt, mutatni az igazolványt. Az itt dolgozók mindannyian nagyon kedvesek, láthatóan örülnek a kutyusnak, megkérdezik, hogy megsimogathatják-e, sőt maguktól hoznak vizet Chilinek. 

Még az ajtóra is ki van rakva egy matrica, hogy "Bejöhetnek!". (A matrica egyetlen szépséghibája, hogy csak mozgássérült-segítő és vakvezető kutyát ábrázol, a hangjelzőkutya hiányzik róla - de maga a kezdeményezés dícséretes.)


A váróban az alábbi kiírásra lettem figyelmes:

"Az épületben segítő kutyus beszoktatása folyik."
Mint megtudtam a Központ a napokban vett egy kölyökkutyát, aki mindig az épületben lenne, segítene a gyerekeknek az ellazulásban, oldaná a feszültségüket a hallásdiagnosztikai vizsgálatok és a fejlesztő foglalkozások alatt. Kvázi terápiás kutya lesz. 

A kiírás alapján most zajlik a szocializációja. :) 

Ennek a hallássérültek körében egyedülálló kezdeményezésnek nagyon örülök, hiszen én magam is tudom, hogy kevésbé féltem volna gyerekként a vizsgálatoktól, ha egy kutyát babusgathattam volna közben. Nem beszélve az akkor még egy kínzással felérő szurdopedagógiai, logopédiai foglalkozásokról.
...

Azonban, mint habilitációs kutyakiképző azt gondolom, hogy ha egy kutya cuki, aranyos, kedves a gyerekekkel, attól az még nem tekinthető egyenlőnek a vizsgázott terápiás kutyákkal. Nem elég a segítő szándék, egy elhivatott gazda/felvezető is kell, aki tud a kutyával foglalkozni, tanítani (24 órában), aki mindig, minden szituban tudja kezelni a kutyát.

(Jelenleg persze nem tudom, hogy mik a további tervek a kutyussal, elviszik-e majd kutyasulira, célok között szerepel-e a terápiás vizsga?) 

Mindenesetre véleményem szerint kevés csak egy speciális környezethez szocializálni a kutyát, mielőbb el kell vinni kutyaiskolába, ahol a kölyök megtanulhatja az idegen kutyákkal való viselkedést, kommunikációt, alapengedelmességet. BH vizsga is jöhet. Ha mindez megvan, ezután eljárni vele egy terápiás kutya vizsgára való felkészítésre, s csak a sikeres vizsga után mondanám azt, hogy igen, 100% hogy odaengedhető fogyatékos gyerekek közelébe, különben akár visszájára is fordulhat az egész.


Itt jegyzem meg, hogy a terápiás vizsga nemcsak arról szól, hogy a kutya mennyire tud dolgozni a gyerekek között, hanem arról is, hogy a gazda/felvezető tudja-e kezelni a felmerülő konfliktusokat? Pl. a gazda/felvezető észreveszi-e, ha túl nagy terhelés van a kutyán? Időben ki tudja vinni egy necces szituációból? (Az egyik gyerek a kutya farkát húzza, a másik a fülét, a harmadik a szemét vizsgálja, a negyedik meg a hátán húzgálja szőrt - ez egy teljesen életszerű és gyakori szitu.) 

1 megjegyzés:

Szilvia Balogh írta...

Szia!

Ezt jó volt olvasni, átélni gondolom még klasszabb érzés lehetett :)
Engem ma ért meglepetés. Kutyámmal az esti sötétben elmásztunk a kerület egy távolabbi lakótelepére és bementünk a futtatóba. Bent volt egy uszkár-labi keverék, labradoodle (azt hiszem, vhogy így írják :D ), Borzas. A gazdi mondta, hogy hallást segítő kutya. Én meg 1-2 perccel korábban, ahogy hozzám jött a kutyus, megsimogattam :D Aztán mondta a gazdi, hogy ezt nem szabad...persze akkor már értettem a dolgot :) Gyakorolt vele és kicsit odébb lefektette, mert kicsit összeszólalkoztak a kanommal...
Nagyon okos-jó fej kutya!
Ismered esetleg?
Minden beugrott akkor, hogy ne engedjem oda a kutyámat, ne csalogassam, ne nyúljak hozzá...pedig olyan cuki volt :D

Megjegyzés küldése