2013. január 16., szerda

Chili nagyon aranyos volt ma reggel...

...az óra hangjára felébresztett, 10 perces örömködés után (ami nálunk tulajdonképpen masszírozást-simogatást-labdázást jelent) az ágy szélén ülve öltözködni kezdtem. Merőn figyelte a mozdulataimat, látszott, hogy nagyon lelkes, szeretne valahogy segíteni, várta, sőt könyörgött, hogy kérjek már tőle valamit. A zoknimat hozattam be. (Ami nagyon egy uncsi feladat. - megj. Chili). Sétálgatott előttem, keresve valamit, ami hasznos és biztos örülnék neki. Aztán észrevette az éjjeliszekrényen a hallókészülékem párátlanító dobozát (amiben a készüléket tartom) rámnézett, majd vissza a dobozra, ráfogott s odahozta nekem. 

Mindehhez persze azt is tudni kell, hogy névről ismeri és bármikor, bárhonnan behozza ezt a dobozt. Hallóka erre a vezényszavunk. De itt az volt a szép, hogy valahogy összekombinálta a doboz tartalmát velem (megváltozik a hangom, kellemesebb lesz). Szinte látni lehetett ahogy a kis fogaskerekek beindultak az agyában.

Sajnos nem tudom írásban visszaadni ezt a pillanatot, de nagyon mélyen megérintett.

+1 Nem ugyanakkor rakom be a készülékemet a fülembe, van olyan nap, amikor egyáltalán nem hordom, van amikor csak ébredés után órákkal teszem be, van amikor rögtön ez az első - mikor hogy. A lényeg, hogy nincs következetes, megszokott reggeli rituálénk az örömködésen kívűl. 

...

Amúgy mostanában érzem azt, hogy leesett neki, hogy nem hallok. Eddig csak egy feladat volt, hogy erre vagy arra a hangra jelezzen. Az utóbbi pár hétben megfigyeltem, hogy Chili azt nézi, hogy én észrevettem-e a hangot.  Függetlenül attól, hogy be lett-e tanítva vagy sem. (Nekem mondjuk már az is feltűnik, ha hirtelen felkapja a fejét.) Egyértelműen jobban (fel)figyel a különböző hangokra, olyanokra kell gondolni, ami nekem fel se tűnik, pl. pittyeg a számítógép vagy a telefon (nem a csengőhang!), zúg a légkeverő, kattan a kenyérpirító, felforr a víz a vízforraló kannában, utcán jön mögöttünk valaki stb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése