2012. november 22., csütörtök

Siketként a fogorvosnál

A fogorvosi székben ülök, arcomba világít a lámpa, a dokin maszk. Nem értek semmit. Behunyom a szemem, mert úgy könnyebb elviselni a számban való matatást. Közben végig stresszelek a kezlés/műtét miatt, a fájdalom miatt, a nemértés miatt. A hallók értik, hogy most öblítés, szorítsa, nyissa nagyra, harapjon rá.

Természetesen előre megszoktam mondani, hogy siket vagyok, szájról olvasok, egy családtag is be szokott velem jönni, de ők többnyire háttal állnak, az orvosok meg értelemszerűen nem tudnak jelelni, a maszkban meg nem lehet látni a szájukat. Meg egyáltalán, abból a testtartásból nem is nagyon látni az orvost. Tehát marad az állandó készenlét, érintésből,  testbeszédből való olvasás. 

(Hasonló a szituáció pl. röntgennél, fodrásznál stb.)

Előzmény:

Ma hajnalban arra ébredtem, hogy "bedurrant" a bal alsó bölcsességfogam, magyarán rohadtul fájt. Pár éve a jobb alsóval már végigkínlódtam, megműtöttek, a doki szerint akkora volt a fogam, mint Növényi Norbertnek. És ami a legjobb, fekvő. 1,5-2 hónapon át csak a perceket számoltam, hogy mikor vehetem be a következő adag fájdalomcsillapítót. Maga a műtét simán ment, a seb is szépen gyógyult, csak mivel pár milliméterre helyezkedett el az idegtől, ezért a fog helyén keletkezett duzzanat addig nyomta az ideget, amíg az fel nem oldódott.

Most ezt kell újra végigjátszanom a bal oldali, szintén fekő elhelyezkedésű bölcsességfogammal.

Szóval ma kaptam a fogorvostól antibiotikumot, fájdalomcsillapítót, 1 hét múlva leszedik a fogkövet. Utána jöhet a szájsebészeti műtét. Már nagyon várom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése