2012. október 28., vasárnap

Ma nagyon felhúztam magam...

...a kutyafuttatóban.

Azzal kezdődött, hogy ki akartam fújni az orromat, nagy nehezen előhalásztam a zsepimet a zsebemől, majd arra eszmélek, hogy egy fehér labrador nekemrohan. Többször is. Fel-alá ugrált, gondolom azt hitte, hogy labda van a kezemben. A gazdái nem győztek bocsánatot kérni, de behívni se tudták.

Pechemre a futi másik végén, az agility akadályoknál meg egy fekete labradort fogtam ki, aki előbb Chilit nem hagyta békén, aztán meg engem. Ez is teljesen összeugrált engem, merő sár lett a nadrágom és a kabátom. Elől-hátul, csodásan néztem ki, kis híján majdnem beleestem egy pocsolyába is. A kutyán nem volt nyakörv, így nem tudtam elkapni, lefogni. A gazdája meg természetesen nem tudta behívni. Pár perc kínlódás után, a gazda nemtörődömségét látva annyira dühös lettem, hogy ráordibáltam a kutyára, próbáltam kikerülni, elfordulni, ellökni magamtól. Sőt még káromkodtam is... "menj már innen a picsába!" Semmi. Jó, akkor inkább hagytam a francba az egészet és elhagytam a terepet. A gazda egy árva szót sem szólt. (Utólag nem tudom eldönteni, hogy a manus ezt direkt élvezte?)
Chili amúgy mindvégig korrekt volt, szegény nagyon csalódottan vette tudomásul, hogy most mégsem ugorhatja át az akadályt.

Nem értem, hogy:

1. Miért jó az, ha nincs nyakörv a kutyán? Pláne, ha a gazda is tudja (?), hogy a kutyája nehezen behívható. Utcán is többször látom, és nagy felelőtlenségnek tartom.

2. Be kéne tartani a kutyafuti szabályokat, különös tekintettel erre a pontra: "Csak akkor engedd a parkban szabadon a kutyád, ha féken is tudod tartani és kontrollálni tudod a viselkedését!"


Én egyetértek az amerikai szokással, miszerint sikeres "felvételi" és tagsági díj ellenében lehet valaki tagja az adott kutyafuttató közösségének. Akik ide bekerülnek, azok valóban odafigyelnek egymásra, a kutyáik tudnak viselkedni, valamint a futtatójuk nem kutya wc. A tagdíjból fedezik a kutyafuttató karbantartását, az új eszközöket, rendezvényeket stb. 

...

Amúgy a fentiektől eltekintve összeségében 3 órát sétáltunk, labdáztunk, gyakoroltunk egy kis engedelmességit, szóval jól ellötyögtünk. 

14 megjegyzés:

Szilvia Balogh írta...

Ezek az esetek tükrözik sajnos a magyar kutyatartás átlagos helyzetét :(
Nálunk Csepelen 5 kutyafuttató van, ebből 2 nagyon kicsi, a másik 3 normál méretű. Nem is járunk a futikra, pedig 3 km-es körzetbe esik 3 is. Inkább a 3 percre lévő Duna parton sétálunk, ami 6 km hosszú, fenti és víz melletti része egyaránt van, nyílt terep és kisebb erdő szintén :)
Így is elég sok idióta gazdával és neveletlen gazdával találkozunk...
Aztán amikor besokallunk (főleg én, Argos-nak mindegy :D), és már unalmas a duna part, akkor szoktunk a kerület központi része felé sétálni át a kertvároson, lakótelepeken be a kutyafuttatókra. De a legtöbb tapasztalat negatív: kistestű kutyások nem akarnak beengedni, mert a NAAAAAGY kutya megeszi Fifikéket...megjegyzem, 30 kg-os roti-nj keverék kanom van, jól nevelt, többszörösen vizsgázott, eredményes versenyző...
Vagy a másik véglet, a behívhatatlan, agresszív kutyákkal kisajátítják a futtatót :O

A kerületi futtatókban nincs kifüggesztve szabályzat...annyi van kiírva, hogy mindenki saját felelősségére használja a területet, harapós kutyákon szájkosarat kell hagyni és a nyitvatartási időn kívül tilos bemenni...

Az a rész, hogy "ne engedd oda idegenekhez, ha azok nem hívják" nevetséges...hiszen azért viszi az ember futtatóba a kutyáját, hogy más kutyákkal ismerkedjen :) az a dühítő, mikor vki pórázon tartja és elvárja, hogy mások ne engedjék oda a kutyáját...láttam ilyet!!! Nevetséges...akkor menjen a francba a futtatóból.

Ezt nem is hallottam még, hogy felvételi kell a futtatóba belépéshez :O meg tagság??
Ez itthon nem működhet, hiszen a futtatók közterületek, oda bárki beviheti kutyáját. USA-ban ezek a területek lehet, hogy magántulajdonban vannak, nem??

Ysani írta...

Én úgy értelmezem az általad kifogásolt "ne engedd oda idegenekhez, ha azok nem hívják" részt, hogy idegen emberekhez. Tiszteletben tartom, hogy ő kutyáját azért viszi be, hogy az pl. ismerkedjen, játsszon stb., de ő nem akar minden kutyával összebarátkozni. Én is ilyen vagyok, nem szeretem amikor rámcuppan egy idegen kutya, főleg ha fel-alá ugrál, a gazda meg nem tudja kontrollálni.

Amerikai kutyafutik: igen, van közterületi és magántulajdonban levő. De ott a közterületi futtatóra is jóval szigorúbb szabályok vonatkoznak, pl. 3 másodpercig szagolhatják egymást a kutyusok, van külön parkfelügyelő vagy mi, valóban megbüntetnek ha pl. nem szeded össze a potyadékot stb. Az egy másik kérdés, sőt külön bejegyzést érdemelne, hogy mindez jó vagy rossz.

Visszatérve: igen, a tagsági díjas, felvételis kutyafuttatók magántulajdonban vannak, többnyire egy kutyás közösség/szervezet vagy egy magánszemély a birtokosa, üzemeltetője.

Névtelen írta...

Az egész magyarországi kutyatartással gondok vannak. Nálunk ilyen szabályokat hiába vezetnének be, akkor sem lenne változás. A 12. kerületben a kutyások miatt kiraktak kutyapiszok kukákat. Ötven méterenként van egy, ezt a jelzést és feliratot még a betonra is felfestették, hogy mindenki tudja, mennyit kell még sétálni a kutyapiszokkal a kézben.

Egyik reggel, ahogy megyek a suli felé látom, hogy egy férfi ott végezteti el a kutyával a járda szélén a nagy dolgot, majd szemrebbenés nélkül tovább sétált. Mikor szóltam neki, illedelmesen, hogy valamit ott hagyott, csak annyit mondott, hogy szedjem fel, ha zavar és tovább ment. Pedig ott állt a kukától alig egy méterre.

Ma felszáll a buszra egy nő egy border collie-val és megáll az ajtóban. Szájkosár, jegy és minden egyéb nélkül utazik vagy négy megállót. Amikor egy nő le szeretne szállni és ezt szóvá teszi a kutyás nőnek, kéri, hogy egy kicsit álljon arrébb, mert nem lehet miatta leszállni. A kutyás nő hangosan kijelenti, hogy több ajtaja is van a busznak, nem csak ott lehet leszállni, és nem kell a kutyát lökdösni.

És ez csak pár eset. De az ilyenek miatt nem tud együtt élni kutyás és nem kutyás.

Timi.

Szilvia Balogh írta...

Ja, értelek! Azt, hogy rám ugrálnak, összenyalnak, a jutifalattartómban matatnak, azt én is rühellem!
De ha csak odajön, rám néz kedvesen egy kutya, akkor szívesen simogatom...Argos is szeret odaállni emberekhez, nekik dől, mosolyog és boldog, ha vakargatják :) Csak figyelnem kell és időben rá kell szólni, mert gyerekek és idősek nem bírják el, ha teljes súlyával nekik dől...meg időben kell figyelmeztetnem az illetőt, hogy a lábára akar hemperegni és alsólábszáron fog rúgdni :D
Pl. most a napokban beszaladtam egy futtatóra, hogy intézze el a dolgát, mert fél délelőtt kocsiban ült. Amíg Argos bóklászott-dolgozott, addig egy snaci odaült a lábam mellé...10 percig vakargattam...nagyon cuki volt :)

Hát igen, a tengeren túlon van pénz ilyenekre is! Itthon még parkőrök sem működnek normálisan...nincsenek is normális futtatók, inkább csak "kutyakarámok"

Ha ráérsz, írhatnál egy bejegyzést a témában ;)

Ysani írta...

@Timi: teljesen egyetértek Veled! Én is gyakran tapasztalom.

@Szilvi: Jó, rendben, megbeszéltük!

Még egy megjegyzés: a segítőkutyák nem barátkozhatnak idegenekkel (emberekkel), mert nekik játék közben is figyelniük kell a gazdát. Chili esetében pl. jeleznie kell ha pont a futiban csörög a telefon. Ha mégis odament valakihez, akkor játékosan elhívom vagy megkérem az illetőt, hogy ne simogassa meg. Sajnos erre leggyakrabban sértődés a válasz/reakció, nem várják meg, hogy elmagyarázzam, hogy miért. :(

Pont emiatt nem simogatok idegen kutyusokat, hogy ne legyen sértődés, hogy ha Chilit nem lehet, akkor az övét meg minek simogatom.

(Amúgy arról már nem is beszélek, amikor kérdezés nélkül tutujgatással magukhoz hívják utcán vagy futtatóban.)

Névtelen írta...

Miért nem simogathatja meg más? Nem hiszem, hogy az jobban elvonná a figyelmét, mint a pl. a játék kutyákkal vagy egy labda. A simogatás tiltásának inkább csak a kiképzés ideje alatt van szerepe, ha már egyértelműen tudja, mi a munkája, a simogatót is ugyanúgy otthagyja ha feladata van, mint ahogy másik kutyát v játékot.

Szilvia Balogh írta...

Ezt nem is tudtam, hogy nem barátkozhatnak emberekkel...akkor sem, ha Te engedélyezed a kutyának?
Tényleg, ha többet vagytok pár méteres körzetben és nem a Te telód csörög, azt is jelzi? Vagy konkrétan egy hangra van betanítva és ha út telót veszel, akkor arra ismét be kell tanítani?

Ysani írta...

@Névtelen, @Szilvia
Azzal kezdeném, hogy nekem se volt könnyű megtanulni és elfogadni a segítőkutyához tartozó szabályokat, de ma már a gyakorlat alapján én is látom és megértem, hogy kell, sőt!

Ez egy nagyon összetett aspektusa a segítőkutyázásnak. Elsősorban ugye az a cél, hogy a kutya mindig figyeljen a gazdára, nagyon fontos a kötődés, neki nem az a dolga, hogy mindenkivel bratyizzon. Az utcán, boltban, tömegközlekedésin stb. sajnos nagyon sokan megpróbálják elhívni, magukra vonni a kutya figyelmét, fütyülnek, megsimogatják, megfogdossák, étellel kínálják, labdát dobnak neki és még sorolhatnám.
Emiatt alakult ki, hogy tudnia kell ignorálnia a csábító "ajánlatokat", általánosságban véve nem barátkozhat idegenekkel. Főleg engedély nélkül nem.

Ha olyan a szitu, hogy megkérdezte az illető és látom, hogy nem fogja letámadni, akkor meg szoktam engedni.

Pl. egy mozgássérült ha kiesik a kerekesszékből akkor nincs sem ideje, sem lehetősége még azzal is foglalkozni, hogy összeszedje a kutyát, aki legtöbbször nem azért nem megy mert nem akar, hanem mert nem tud.
Személyes tapasztalatom, hogy Chili amiatt nem tudott jelezni, mert nem akarták elengedni. Írtam is erről egy bejegyzést.

Ezzel szemben a terápiás kutyákat viszont lehet simogatni, náluk pont az a fontos, hogy bárkinek dolgozzanak, mindenkivel jóban legyenek. (Persze itt is illő megkérdezni a gazdit, hogy megengedi-e.)

@Szilvia
Csak az én telefonomat jelzi. Át lehet vinni a régi csengőhangot az új telóra, de új hangot is lehet neki tanítani. (Bármennyit.)

Goowyka írta...

Akkor asszem ebbe bele kell szólnom. (legfeljebb Zsani törli, ha nem ért vele egyet)

A munkakutyákat tényleg nem szabad megsimogatni, főleg ha megkülönböztető jelzés van rajtuk, ez lehet egy kendő vagy hám, mely az adott alapítvány logójával el van látva.

A hangjelző kutyákat, mint pl. Chili tényleg nem szabad simogatni, akár a futtatóban van, akár csak a napi sétát végzi. Ami nem véletlen, mert így is nehéz megértenie, hogy labdázás közben jelezzen, ha csörög a mobil, vagy kiabálnak a gazdának.

Más telefon csörgését nem jelezhetik be, hiszen az akkor egy hamis jelzés. Ha tanulás közben mégis bejelezne egy másik telefon csengést, arról egyszerűen nem veszünk tudomást, mi hallók.

Persze, a kutyák egy pár napos tréning alatt sikeresen átszoknak az új hangra, ha a régi nem tehető át.

Szilvia Balogh írta...

Ez a jó megoldás, amit alkalmazol, hogy ha nagyon szeretnék és NORMÁLISAN kérdeznek, akkor megengeded...tehát a kutya engedéllyel mehet másokhoz, ha pedig magától megy, akkor letiltod.
Volt, hogy nem tudott jelezni, mert fogták? :O Az durva...belinkelnéd?
Köszi :)

Ysani írta...

@ Szilvia
Nézd meg a Nem értem címkéhez tartozó régebbi írásaimat. Az ott leírtak mindennaposak.

Szilvia Balogh írta...

Megnéztem...hát bakker tényleg durva...még minket is érnek "érdekes" dolgok úgy, hogy a belvárosba ritkán járunk, és inkább a Duna parton és Csepel központi részén fordulunk elő legtöbbet...de ez így egészséges emberként egy dolog...de siketként, vakként, mozgáskorlátozottként ez veszélyessé is válhat...

Ysani írta...

@Szilvia
Hát valóban az. Ezért csinálom a blogot is, szeretném minél több ember figyelmét felhívni a segítőkutyákra és általában véve a kulturált kutyatartásra. Ha csak egy ember szemét sikerült felnyitni, már akkor is megérte.

Szilvia Balogh írta...

Ehhez csak kitartást tudok kívánni...:)

Megjegyzés küldése