2012. október 23., kedd

Hosszú hétvége

Szombat (10. 20.)

Tamás visszatért, végre újra volt edzés a kutyasulin. Szerintem az utóbbi időben ez a foglalkozás volt a legjobb, azt hiszem a kutyának és nekem is jót tett a kihagyás. De lehet, hogy a hűvösebb időnek köszönhető... Még mindig az a legfőbb probléma, hogy lassabb vagyok Chilinél, valamint belezavarodok a kézváltásokba, fordulásokba. Kutya nélkül szépen "végigtáncolom" a pályát, de a kutyával, futva ugyanez nem megy. 

Tamás szerint igenis fejlődünk, ne adjam fel. Ő tudja, látja honnan indultunk és most hol tartok. Jó, hiszem ha látom. :)

Agility után kicsit dumáltunk Borival, majd a pálya karbantartásában segédkeztünk, a Marci által levágott, feldarabolt faágakat a kerítéshez kellett dobálni. Sok fa ugyanis nagyon meglazult és a pálya belső felére kezdett dőlni, ezáltal balesetet is okozhat egy nagyobb szélben vagy egy kiadós eső után.

Chili futkározással "segítette" a munkánkat, néha felkapott egy kisebb faágat és azzal szaladgált boldogan. 

Vasárnap (10. 21.)

Vikivel, Plüsivel és Basával piknikeztünk, frizbiztünk, labdáztunk, sétáltunk. Eredetileg szendvicset akartam csinálni, de három árva szeletből nem lehetett, így helyette fincsi rizskoch muffint készítettem. Annyira jól sikerült, hogy két darab híján az összeset felzabáltuk (szám szerint tízet). Viki gondoskodott az innivalókról, mely Basa hátán, tehercipelő hámban érkezett a helyszínre. Nagyon ötletes.

Plüske azt hitte lesz kezelés is, többször is kérlelt, hogy masszírozzam meg, mancsát nyújtogatta, hanyatt vágta magát. Jó volt nézni őket Vikivel, ahogy labdáztak, sőt frizbiztek!


Míg Basával frizbiztem kikötöttem Chili pórázát egy földbe fúrható kiakasztóra. Helybenmaradás. 5 perc múlva jön egy család két gyerekekkel, hogy az a kutya milyen szomorú, árván ott van hagyva, meg kell simogatni. (Végülis azt értékeltem, hogy legalább megkérdezte, hogy megsimogathatják-e.) 

Igyekeztem megmagyarázni, hogy ez nem egészen így van, persze szomorú, hiszen ő egy frizbibolond kutya, de pont ez benne a nehéz feladat, hogy ekkor is nyugton kell maradnia azon a helyen, ahol a gazda hagyja. Mutattam pár trükköt a gyerekeknek, de a kissrác és az Apuka inkább a frizbit akarta eldobni. Hát...khm, olyat dobtak, hogy a kutya nyaka majd kitört. El is határoztam, hogy soha többé nem adom idegenek kezébe, max a gumis frizbit, mert azzal amúgy se lehet nagyot dobni. 



Hétfő (10. 22.)

Elsősorban pihiztünk, de időnként beiktattam egy kis hang-gyakorlást. Eddig nem voltam valami nagy kenyeres, de amióta a tesóm bevezetett a fagyasztott - szeletelt - kenyerek világába, azóta majdnem mindig ez a reggelim. Mivel a fagyos szeletet a piritósban kell felmelegíteni (vagy megpirítani) ezért úgy gondoltam megtanítom Chilinek, hogy jelezze és mutassa is meg amikor kiugrik a kenyér. Kb. egy hete kezdtem el, klikker szóval (ez az!) erősítem, illetve vacsi előtt gyakoroljuk. 

A másik hang pedig a telefon pittyegése (nem ugyanaz mint a SMS hangja!). Sajnos nem tudom megváltoztatni az e-mail jelzéséhez/érkezéséhez rendelt, gyárilag beállított hangot. Család, barátok elmondása szerint ez egy rövid pittyegés, melyet még ők is nagyon nehezen vesznek észre. Hát ezt erősítgettem benne úgy, hogy sorra küldözgettem magamnak az e-maileket a számítógépről. :) 

Ma, kedden fél 8 kor Chili ébresztett, hogy jött egy e-mail. Most ott tartunk, hogy felébreszt az ébresztőóra, a telefon (SMS), ajtócsengő és a e-mail pittyegés hangjára!!

Összességében nagyon jól halad(t)unk, a hang, jelzés és a forrás is megvan, már csak stabilizálni kell a jelzést.

Délutánra is agymunkát terveztem be, a már megtanult trükkjeit vettem fel videóra, mert már régóta ígérem, hogy frissítem a YouTube-s hallókutya csatornát. Már csak "annyi" a dolgom, hogy meg kell szerkeszteni az anyagot...

Kedd (10. 23.)

A tesóval és Apuval elmentünk Bogácsra. Sétáltunk egyet a víztározónál, melynek soha nem látott szinte apadt a víszintje. Rémisztő.




Császkáltunk a faluban, majd egy nagyobb füves területhez érve Apa és Anikó is frizbizni akart a kutyával. (Hűű, az aztán a "pálya", hosszú, egyenletes, jó minőségű talajjal... jaj ha ilyen lenne a közelemben, ki se lehetne onnan minket robbantani.) Igaz, vasárnap megfogadtam, hogy nem engedem meg nem hozzáértőknek, de szépen kérlelő családtagnak hogy mondjon ellent az ember?? Nekik se ment túl jól, hiába magyaráztam, hogy kell helyesen tartani és eldobni (megpörgetni) a korongot. Minket látva mindenki azt hiszi, hogy ez rém egyszerű, nem én, hanem a kutya ügyes. Majd amikor ők próbálják rájönnek, hogy ez egyáltalán nem így van, ez kettőn múlik. Nemhiába a sok-sok gyakorlás!:)

Helyi kofás nénikék megcsodálták Chilit, "cserébe" vettünk tőlük házi tésztát, csipkebogyót, friss gombát.

Majd beültünk egy étterembe késői ebédre, nem szóltak a kutya miatt, de láthatóan nem is örültek neki, ez a tipikus megtűrjük, mert a vendég fizet szitu volt (vagy a pincér nem kutyás...). Ezután el akartunk menni a közeli kilátóba, de legnagyobb meglepetésünkre egy nagyon sovány farkas vagy róka jött velünk szembe. Inkább farkasra tippelek, mert rókának magas volt, és nem vörös volt a bundája. Kutya biztos, hogy nem lehetett, mert a füle jellegzetesen hegyes volt, pofája hosszúkás, színe meg sárgás-ezüstös-szürkés. Köztudott, hogy a Bükkben és a Zemplén-hegységben elég elterjedtek. Amúgy kb. 10 éves koromban találkoztam először szemtől-szemben farkassal, szintén Bogácson, ennek emléke ma is élénken él az emlékezetemben.
Nem akartuk megkockáztatni a találkozást, főleg nem kutyával meg kajás zacskóval (ebéd maradéka+piac) a kezünkben, ezért inkább visszafordultunk. Viszont azt sajnálom, hogy nem fotóztam le. :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése