2012. október 29., hétfő

Hjaj! (Ez egy hangos sóhajtás akar lenni.)

Úgy szeretnék már valami pozitívat írni, hogy milyen szuper, kedves, aranyos emberrel találkoztam, aki korrekten állt a kuyához, vagy milyen segítőkészek voltak itt vagy ott. Sajnos nagyon ritkán történik ilyen, és ez igencsak elszomorít.

Ma is csak rosszat tudok írni, megint kénytelen vagyok tükröt tartani embertársaim előtt.

A metrón többnyire a kocsi végén található háromszemélyes ülőkénél, a falnál szoktam a kutyával ülni, hogy minél kevésbé legyünk útban. Ma is itt ültünk, amikor az egyik megállónál beszállt két jól megtermett, jólszituált harmincas hölgy, akik épp shoppingolásból tartottak hazafelé (jó nekik). Előbb csak az egyikük akart leülni, aztán arra eszmélek, hogy addig nyomakodtak, míg engem fel nem kentek a falra, a kutyát meg kis híján agyon nem taposták. Biztos nagyon nehéz lehetett tartani azt a 2-3 cipősdobozos szatyrot... és persze nyomjuk össze a kis soványkát.

Nem lett volna egyszerűbb megkérdezni, hogy elnézést, de nem ülne beljebb?

...

Siketként amúgy is nehéz az ilyet kezelni, hiszen lehet, hogy megkérdezte, de én ugye BUNKÓ módon rá se hederítettem. Aztán meg mit értetlenkedek azon, hogy esetleg bepréselnek a sarokba?

Úgy általában sem engem kellene vizslatni, hogy jogosan vagy jogosulatlanul használok-e egy segítőkutyát, hanem el kéne olvasni, hogy mi van a kutya hámjára írva. (Ne csak nézzetek, lássatok is.) De... lehet, hogy mégiscsak a homlokomra kéne tetováltatnom, hogy siket vagyok.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én még csak pár hónapja hordok hallókészüléket. És sokszor rosszul érint az emberek viselkedése. Azt hiszik, hogy azért, mert készüléket hordok, már rögtön fogyatékos is vagyok. Simán nekem jön, arrébb lök, de nem szólna, hogy kicsit menjek odébb. Én pedig nem szólok, mert mindig az jár a fejembe, hogy talán szólt, csak nem hallottam meg, vagy nem oda figyeltem és nem szeretnék konfliktusba kerülni.
Semmi másra nem lenne szükség, csak egy kis odafigyelésre embertársaink felé. Chili hámján eléggé feltűnő a jelzés és felirat.

Timi.

Ysani írta...

Tökéletesen megértelek! Sajnos engem is gyakran emészt, az amit te is írtál: lehet hogy mondta, csak én nem "hallottam" meg, vagy nem vettem észre stb. Próbálok mindig mindenre figyelni, de már estefelé, egész napos koncentráció után már nem mindig megy.

(Gyakorlat nem hallássérülteknek: ülj le egy konnektorral szemben 1,5-2 méterre és nézd 10-15 percig. Ne csalj! Nem nézhetsz félre! Ugye milyen fárasztó?! A konnektor kb. olyan méretű mint egy száj, nekünk egész nap ezt kell figyelni, ahhoz hogy megértsünk titeket.)

Megjegyzés küldése