2012. október 30., kedd

Akadálymentesített Sandy

A Sandy hurrikán engem is megérintett, annak ellenére, hogy több ezer kilométerre van tőlem. Tévén, neten keresztül követem az eseményeket és döbbenten tapasztalom, hogy ott valóban van akadálymentesítés, még vészhelyzetben is. Példának okáért a new yorkiaknak SMS-ben megküldték, hogy mikor kell elhagyniuk az evakuációs zónát. Connecticutban e-mailt és SMS-t is küldtek a hatóságok, miszerint evakuálják az adott városrészt. (Nyilván ez nem csak a siketek miatt van, hanem mert így a legegyszerűbb tájékoztatni sok embert.) 

A polgármesteri, egyéb fontos sajtótájékoztatók élő jeltolmácsolással mennek, nem ám egy kis sarokban jelel a tolmács, hanem a beszélő mellett állva! 


Időjárás jelentés siketeknek, jelelve. Már 2-3 napja jelnyelvi videók készültek, hogy merre halad majd a hurrikán, hogyan kell felkészülni rá stb. 

Az óvóhelyeken jeltolmácsok is vannak.

Elgondolkoztam azon, hogyha nálunk lenne valami hasonló természeti katasztrófa, akkor vajon honnan fogom tudni (érteni), hogy mi történt? Hova kell majd menni, mit kell csinálni? Honnan tudnám, hogy megszólalt-e a vészsziréna? Mondjuk nincs áram, nem lehet netezni. TV se működik, maximum a telefon. Az is csak addig, amíg le nem merül. És a legrosszabb, ha mindez este történne, mert akkor aztán még szájról se tudnék olvasni.

Marad a néma csönd...számomra a fényt a kutya füle, na meg az elemlámpa jelenti. 

Gondol majd a hatóság ránk, fogyatékos emberekre?

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mi magyarok merőben mások vagyunk, mint az amerikaiak. Mentalitásban, az egymásra való odafigyelésben, segítség nyújtásban. Gondoljunk csak az oktatás színvonalára, a magyar emberek helyzetére. Egy vörös iszap katasztrófa, egy árvízhelyzet egészen máshogy fest náluk. Náluk nem történhet meg az, ami nálunk a vörös iszap esetében, hogy a fejesek legalább egy órával előbb tudják, hogy közeleg a baj és mégis hagyják, hogy az emberek a lakásainkban maradjanak.
Csak abban bízhat mindenki, hogy lesz egy kedves szomszéd, aki addig dörömböl az ajtón, míg végül csak észreveszi az illető és együtt menekülnek.
Szerencsére az ilyen helyzetekre, mint amin most Amerika is keresztül ment fel lehet készülni.

Timi.

Névtelen írta...

Hát az a gond, hogy minden balesetvédelmi stb. oktatáson elhangzik, h mindenkinek elsősorban a saját biztonságával kell törődnie, tehát csak azzal foglalkozzon, hogy önmagát megmenekítse ( ez azért így érthető, mert aki nem szakképzett mentő, lehet nagyobb kárt okoz ha segíteni próbál, mintha nem tenné). Ezért is jó, ha a segítő kutya jelzi, hogyha szól pl. a füstjelző, mert ha mindenki betartja az előírást, akkor elkezdi menekíti saját magát, és nem jut eszébe, hogy megkeresem a siket kollégát, aki lehet épp a mosdóban/konyhában/pihenőszobában van egyedül. Valószínűleg katasztrófahelyzetben is ez lenne érvényes. Viszont általános katasztrófahelyzetben ha elment az áram meg minden, akkor a hallássérült is sejtheti, hogy valami gond van, és el lehet menni a legközelebbi szomszédhoz/baráthoz/rendőrségre/kórházba stb... infot kérni. Ha semmi sem működik, a hallókhoz se fog sokkal több info eljutni, mert akkor ők se tudnak tévét nézni, rádiót hallgatni stb... Amit esetleg még lehet, hogyha Paks közelében laksz, akkor az erőműtől kérsz egy sziréna hangmintát és arra is betanítod a kutyát. Ugyanis a környező településeken erre kiépített riasztórendszerrel értesítik egy esetleges atomkatasztrófáról a lakosságot. Ezenkivül van minden polgármesteri hivatalban katasztrófavédelemre terv, ahova a lakosok is be vannak osztva különböző feladatokra. Ha félsz, bemehetsz a polgármesteri hivatalba és megkérdezheted hogy ki a felelős a sérült személyek mentéséért, és baj esetén őt tudod felkeresni. Gyülekezési helyet is jelölnek ki evakuálás esetén, arra is van terv, hogy hogy viszik el a lakosságot, tehát ha tudod hogy hova kell menni, akkor menj egyből, mindegy hogy tisztában vagy-e azzal, épp milyen katasztrófa van, mert mindegyik esetén ugyanúgy megy az evakuálás.

Megjegyzés küldése