2012. október 31., szerda

Halloween kutyás módra

Halloween alkalmából "beöltözve" állítottunk be Vikiékhez - én egy nagy békával a fejemen, Chili meg csokornyakkendőben és kalapban. Megijeszteni nem, csak megnevettetni sikerült őket, de már az is valami. :) Chilinek szerintem nagyon jól áll a csokornyakkendő, tisztára, mint James Bond.


Plüske kezelésekor sikerült megint magam köré gyűjteni a brancsot, egyedül Mushu, Anna kutyusa hiányzik a képről, mert ő épp ivartalanításon volt. (A kép nem beállított!)



Természetesen a tökfarigcsálás se maradhatott el, Viki élete első lámpását faragta, szerintem nagyon jó lett.

2012. október 30., kedd

Akadálymentesített Sandy

A Sandy hurrikán engem is megérintett, annak ellenére, hogy több ezer kilométerre van tőlem. Tévén, neten keresztül követem az eseményeket és döbbenten tapasztalom, hogy ott valóban van akadálymentesítés, még vészhelyzetben is. Példának okáért a new yorkiaknak SMS-ben megküldték, hogy mikor kell elhagyniuk az evakuációs zónát. Connecticutban e-mailt és SMS-t is küldtek a hatóságok, miszerint evakuálják az adott városrészt. (Nyilván ez nem csak a siketek miatt van, hanem mert így a legegyszerűbb tájékoztatni sok embert.) 

A polgármesteri, egyéb fontos sajtótájékoztatók élő jeltolmácsolással mennek, nem ám egy kis sarokban jelel a tolmács, hanem a beszélő mellett állva! 


Időjárás jelentés siketeknek, jelelve. Már 2-3 napja jelnyelvi videók készültek, hogy merre halad majd a hurrikán, hogyan kell felkészülni rá stb. 

Az óvóhelyeken jeltolmácsok is vannak.

Elgondolkoztam azon, hogyha nálunk lenne valami hasonló természeti katasztrófa, akkor vajon honnan fogom tudni (érteni), hogy mi történt? Hova kell majd menni, mit kell csinálni? Honnan tudnám, hogy megszólalt-e a vészsziréna? Mondjuk nincs áram, nem lehet netezni. TV se működik, maximum a telefon. Az is csak addig, amíg le nem merül. És a legrosszabb, ha mindez este történne, mert akkor aztán még szájról se tudnék olvasni.

Marad a néma csönd...számomra a fényt a kutya füle, na meg az elemlámpa jelenti. 

Gondol majd a hatóság ránk, fogyatékos emberekre?

2012. október 29., hétfő

Hjaj! (Ez egy hangos sóhajtás akar lenni.)

Úgy szeretnék már valami pozitívat írni, hogy milyen szuper, kedves, aranyos emberrel találkoztam, aki korrekten állt a kuyához, vagy milyen segítőkészek voltak itt vagy ott. Sajnos nagyon ritkán történik ilyen, és ez igencsak elszomorít.

Ma is csak rosszat tudok írni, megint kénytelen vagyok tükröt tartani embertársaim előtt.

A metrón többnyire a kocsi végén található háromszemélyes ülőkénél, a falnál szoktam a kutyával ülni, hogy minél kevésbé legyünk útban. Ma is itt ültünk, amikor az egyik megállónál beszállt két jól megtermett, jólszituált harmincas hölgy, akik épp shoppingolásból tartottak hazafelé (jó nekik). Előbb csak az egyikük akart leülni, aztán arra eszmélek, hogy addig nyomakodtak, míg engem fel nem kentek a falra, a kutyát meg kis híján agyon nem taposták. Biztos nagyon nehéz lehetett tartani azt a 2-3 cipősdobozos szatyrot... és persze nyomjuk össze a kis soványkát.

Nem lett volna egyszerűbb megkérdezni, hogy elnézést, de nem ülne beljebb?

...

Siketként amúgy is nehéz az ilyet kezelni, hiszen lehet, hogy megkérdezte, de én ugye BUNKÓ módon rá se hederítettem. Aztán meg mit értetlenkedek azon, hogy esetleg bepréselnek a sarokba?

Úgy általában sem engem kellene vizslatni, hogy jogosan vagy jogosulatlanul használok-e egy segítőkutyát, hanem el kéne olvasni, hogy mi van a kutya hámjára írva. (Ne csak nézzetek, lássatok is.) De... lehet, hogy mégiscsak a homlokomra kéne tetováltatnom, hogy siket vagyok.

2012. október 28., vasárnap

Ma nagyon felhúztam magam...

...a kutyafuttatóban.

Azzal kezdődött, hogy ki akartam fújni az orromat, nagy nehezen előhalásztam a zsepimet a zsebemől, majd arra eszmélek, hogy egy fehér labrador nekemrohan. Többször is. Fel-alá ugrált, gondolom azt hitte, hogy labda van a kezemben. A gazdái nem győztek bocsánatot kérni, de behívni se tudták.

Pechemre a futi másik végén, az agility akadályoknál meg egy fekete labradort fogtam ki, aki előbb Chilit nem hagyta békén, aztán meg engem. Ez is teljesen összeugrált engem, merő sár lett a nadrágom és a kabátom. Elől-hátul, csodásan néztem ki, kis híján majdnem beleestem egy pocsolyába is. A kutyán nem volt nyakörv, így nem tudtam elkapni, lefogni. A gazdája meg természetesen nem tudta behívni. Pár perc kínlódás után, a gazda nemtörődömségét látva annyira dühös lettem, hogy ráordibáltam a kutyára, próbáltam kikerülni, elfordulni, ellökni magamtól. Sőt még káromkodtam is... "menj már innen a picsába!" Semmi. Jó, akkor inkább hagytam a francba az egészet és elhagytam a terepet. A gazda egy árva szót sem szólt. (Utólag nem tudom eldönteni, hogy a manus ezt direkt élvezte?)
Chili amúgy mindvégig korrekt volt, szegény nagyon csalódottan vette tudomásul, hogy most mégsem ugorhatja át az akadályt.

Nem értem, hogy:

1. Miért jó az, ha nincs nyakörv a kutyán? Pláne, ha a gazda is tudja (?), hogy a kutyája nehezen behívható. Utcán is többször látom, és nagy felelőtlenségnek tartom.

2. Be kéne tartani a kutyafuti szabályokat, különös tekintettel erre a pontra: "Csak akkor engedd a parkban szabadon a kutyád, ha féken is tudod tartani és kontrollálni tudod a viselkedését!"


Én egyetértek az amerikai szokással, miszerint sikeres "felvételi" és tagsági díj ellenében lehet valaki tagja az adott kutyafuttató közösségének. Akik ide bekerülnek, azok valóban odafigyelnek egymásra, a kutyáik tudnak viselkedni, valamint a futtatójuk nem kutya wc. A tagdíjból fedezik a kutyafuttató karbantartását, az új eszközöket, rendezvényeket stb. 

...

Amúgy a fentiektől eltekintve összeségében 3 órát sétáltunk, labdáztunk, gyakoroltunk egy kis engedelmességit, szóval jól ellötyögtünk. 

2012. október 25., csütörtök

Chili kaját tart a szájában

Ma elkezdtem szerkesztgetni a videókat, elsőként egy igazán nehéz feladat: kaját rágás nélkül megtartani, kérésre visszaadni. Nagyon büszke vagyok Chilire, hogy mára ilyen szépen megy neki, sokat gyakoroltuk. 
A bemutatókon jutifalatot tart így meg és adja vissza, már csak szeretném megtanítani, hogy vegye is fel a földről (nyílván nem a főtt husit, hanem a jutifalatot). 

Természetesen a végén megehette az egészet. :)

 

2012. október 23., kedd

Hosszú hétvége

Szombat (10. 20.)

Tamás visszatért, végre újra volt edzés a kutyasulin. Szerintem az utóbbi időben ez a foglalkozás volt a legjobb, azt hiszem a kutyának és nekem is jót tett a kihagyás. De lehet, hogy a hűvösebb időnek köszönhető... Még mindig az a legfőbb probléma, hogy lassabb vagyok Chilinél, valamint belezavarodok a kézváltásokba, fordulásokba. Kutya nélkül szépen "végigtáncolom" a pályát, de a kutyával, futva ugyanez nem megy. 

Tamás szerint igenis fejlődünk, ne adjam fel. Ő tudja, látja honnan indultunk és most hol tartok. Jó, hiszem ha látom. :)

Agility után kicsit dumáltunk Borival, majd a pálya karbantartásában segédkeztünk, a Marci által levágott, feldarabolt faágakat a kerítéshez kellett dobálni. Sok fa ugyanis nagyon meglazult és a pálya belső felére kezdett dőlni, ezáltal balesetet is okozhat egy nagyobb szélben vagy egy kiadós eső után.

Chili futkározással "segítette" a munkánkat, néha felkapott egy kisebb faágat és azzal szaladgált boldogan. 

Vasárnap (10. 21.)

Vikivel, Plüsivel és Basával piknikeztünk, frizbiztünk, labdáztunk, sétáltunk. Eredetileg szendvicset akartam csinálni, de három árva szeletből nem lehetett, így helyette fincsi rizskoch muffint készítettem. Annyira jól sikerült, hogy két darab híján az összeset felzabáltuk (szám szerint tízet). Viki gondoskodott az innivalókról, mely Basa hátán, tehercipelő hámban érkezett a helyszínre. Nagyon ötletes.

Plüske azt hitte lesz kezelés is, többször is kérlelt, hogy masszírozzam meg, mancsát nyújtogatta, hanyatt vágta magát. Jó volt nézni őket Vikivel, ahogy labdáztak, sőt frizbiztek!


Míg Basával frizbiztem kikötöttem Chili pórázát egy földbe fúrható kiakasztóra. Helybenmaradás. 5 perc múlva jön egy család két gyerekekkel, hogy az a kutya milyen szomorú, árván ott van hagyva, meg kell simogatni. (Végülis azt értékeltem, hogy legalább megkérdezte, hogy megsimogathatják-e.) 

Igyekeztem megmagyarázni, hogy ez nem egészen így van, persze szomorú, hiszen ő egy frizbibolond kutya, de pont ez benne a nehéz feladat, hogy ekkor is nyugton kell maradnia azon a helyen, ahol a gazda hagyja. Mutattam pár trükköt a gyerekeknek, de a kissrác és az Apuka inkább a frizbit akarta eldobni. Hát...khm, olyat dobtak, hogy a kutya nyaka majd kitört. El is határoztam, hogy soha többé nem adom idegenek kezébe, max a gumis frizbit, mert azzal amúgy se lehet nagyot dobni. 



Hétfő (10. 22.)

Elsősorban pihiztünk, de időnként beiktattam egy kis hang-gyakorlást. Eddig nem voltam valami nagy kenyeres, de amióta a tesóm bevezetett a fagyasztott - szeletelt - kenyerek világába, azóta majdnem mindig ez a reggelim. Mivel a fagyos szeletet a piritósban kell felmelegíteni (vagy megpirítani) ezért úgy gondoltam megtanítom Chilinek, hogy jelezze és mutassa is meg amikor kiugrik a kenyér. Kb. egy hete kezdtem el, klikker szóval (ez az!) erősítem, illetve vacsi előtt gyakoroljuk. 

A másik hang pedig a telefon pittyegése (nem ugyanaz mint a SMS hangja!). Sajnos nem tudom megváltoztatni az e-mail jelzéséhez/érkezéséhez rendelt, gyárilag beállított hangot. Család, barátok elmondása szerint ez egy rövid pittyegés, melyet még ők is nagyon nehezen vesznek észre. Hát ezt erősítgettem benne úgy, hogy sorra küldözgettem magamnak az e-maileket a számítógépről. :) 

Ma, kedden fél 8 kor Chili ébresztett, hogy jött egy e-mail. Most ott tartunk, hogy felébreszt az ébresztőóra, a telefon (SMS), ajtócsengő és a e-mail pittyegés hangjára!!

Összességében nagyon jól halad(t)unk, a hang, jelzés és a forrás is megvan, már csak stabilizálni kell a jelzést.

Délutánra is agymunkát terveztem be, a már megtanult trükkjeit vettem fel videóra, mert már régóta ígérem, hogy frissítem a YouTube-s hallókutya csatornát. Már csak "annyi" a dolgom, hogy meg kell szerkeszteni az anyagot...

Kedd (10. 23.)

A tesóval és Apuval elmentünk Bogácsra. Sétáltunk egyet a víztározónál, melynek soha nem látott szinte apadt a víszintje. Rémisztő.




Császkáltunk a faluban, majd egy nagyobb füves területhez érve Apa és Anikó is frizbizni akart a kutyával. (Hűű, az aztán a "pálya", hosszú, egyenletes, jó minőségű talajjal... jaj ha ilyen lenne a közelemben, ki se lehetne onnan minket robbantani.) Igaz, vasárnap megfogadtam, hogy nem engedem meg nem hozzáértőknek, de szépen kérlelő családtagnak hogy mondjon ellent az ember?? Nekik se ment túl jól, hiába magyaráztam, hogy kell helyesen tartani és eldobni (megpörgetni) a korongot. Minket látva mindenki azt hiszi, hogy ez rém egyszerű, nem én, hanem a kutya ügyes. Majd amikor ők próbálják rájönnek, hogy ez egyáltalán nem így van, ez kettőn múlik. Nemhiába a sok-sok gyakorlás!:)

Helyi kofás nénikék megcsodálták Chilit, "cserébe" vettünk tőlük házi tésztát, csipkebogyót, friss gombát.

Majd beültünk egy étterembe késői ebédre, nem szóltak a kutya miatt, de láthatóan nem is örültek neki, ez a tipikus megtűrjük, mert a vendég fizet szitu volt (vagy a pincér nem kutyás...). Ezután el akartunk menni a közeli kilátóba, de legnagyobb meglepetésünkre egy nagyon sovány farkas vagy róka jött velünk szembe. Inkább farkasra tippelek, mert rókának magas volt, és nem vörös volt a bundája. Kutya biztos, hogy nem lehetett, mert a füle jellegzetesen hegyes volt, pofája hosszúkás, színe meg sárgás-ezüstös-szürkés. Köztudott, hogy a Bükkben és a Zemplén-hegységben elég elterjedtek. Amúgy kb. 10 éves koromban találkoztam először szemtől-szemben farkassal, szintén Bogácson, ennek emléke ma is élénken él az emlékezetemben.
Nem akartuk megkockáztatni a találkozást, főleg nem kutyával meg kajás zacskóval (ebéd maradéka+piac) a kezünkben, ezért inkább visszafordultunk. Viszont azt sajnálom, hogy nem fotóztam le. :(

2012. október 20., szombat

Mindenttudó Nénike

Szerdán 11 órára volt megbeszélve egy találkozó, de több mint 15 percet késtem. Ez önmagában nem lenne érdekes egy bejegyzéshez, de az ok már annál inkább.

Helyszín: kerítéssel körbekerített park előtti füves rész. A füves rész sarkán, úgy 10-15 méterre tőlem tábla: "Parkba kutyát vinni tilos!"

Megszólított Mindenttudó Nénike - inkább nem írom le milyen stílusban - és hosszasan magyarázta, hogy de ide nem pisilhet, nem kakilhat a kutya, nem látom a táblát? Netán vak vagyok? 

Elmondtam, hogy ez a kutya segítőkutya, bárhova végezheti a dolgát - lásd hám. Valamint nézze, itt a kezemben a zacskó, mindig, mindenhol feltakarítok a kutyám után. Ja, és szerintem még nem a parkban vagyok...

Mindenttudó Nénikét mindez nem hatotta meg, hanem továbbra is tartotta a kiselőadását, amit türelmesen és udvariasan végighallgattam.

(Jó, részben igaza volt a Mindenttudó Néninek, hiszen valóban sokan vannak, akik nem szedik össze kutyájuk után a potyadékot. De erre fel lehet hívni normálisan is a másik figyelmét, nem kell rögtön sértegetni.)
...

Ma a gonosz kisördög hatására direkte két rendőr orra előtt, nagyjából ugyanott pisiltettem-kakiltattam a kutyát, annyi különbséggel, hogy most a tábla mellett ("Parkba kutyát vinni tilos!") álltunk, egyik kezemben a kutya hámjával, a másikban zacskó.

Rám se hederítettek. :) 

2012. október 18., csütörtök

Játéktenger

Már hetek óta keresem Chili piros, kerek gumijátékát, ezért elővettem a kutyadolgokat tartalmazó két dobozt és a játékokkal teli kosarat, majd mindhárom tartalmát kiöntöttem a teraszra. 


Szó szerint úsztunk a játékokban, asszem valami ilyesmi lehet a kutyamenyország. Remélem Bogyó is a kedvenc katicái között sétálgat éppen.
Szóval volt minden, mi kutya szem-szájnak ingere, csak én nem találtam meg azt a kerek izét.

Chili másfél év alatt tett szert ennyi játékra, szerencsére mindegyiket szereti. Neki mindegy, hogy puha vagy kemény, kerek vagy hosszúkás... Minden játék-fajtának (értsd. gumilabda, puha labda, rongy, boomer ball, kong stb.) megvan a maga szerepe, használati funkciója és természetesen van egyfajta rangsor is. Különböző játékot használok pl. nappal és éjszaka (szomszédok miatt), lakásban és utcán (van csak benti, csak kinti), stresszlevezetésre (rongy, zokni, boomer ball) vagy jutalmazásra stb.

Viszont 2-3 elfogyasztott labda után tiltólistára kerültek a tömör, de puha, rágcsálható gumilabdák, érdekesség, hogy mást nem akar megenni.



A jelenlegi gyűjteményt így egybe látva eldöntöttem, hogy több labdát nem veszünk. :) (Ja és a kép nem teljes, mert azóta két labdát találtam a szekrény alatt.)

Miután minden dobozt átválogattam, kb. a játékok felét Chilinek kellett visszaraknia a kosárba. De nem ám csak úgy össze-vissza, hanem amelyiket én kinéztem. Már amúgy is régen gyakoroltuk azt a feldatot, hogy több szívének kedves tárgy közül kiválasztani, majd "kidobni" azt amelyiket kiválasztottam. (Ugyanez értelemszerűen valamivel könnyebb pl. egy törlőkendővel vagy egy távirányítóval.) 


+1

Labdaőrült kutyák gazdijának! Figyelmetekbe szeretném ajánlani a Decathlonban kapható Artengo Big Ball X1-t. Méretre akkora mint  egy normál teniszlabda, csak épp nem "szőrős", hanem sima felületű. Egyetlen hátránya, hogy az átlagnál jobban pattan, ezért erre figyelni kell. 

2012. október 16., kedd

Plüsi

Hetente háromszor járok Vikiékhez Plüsit kezelni. (A 11 éves goldie kétoldali csípődiszpláziában szenved, artózissal megspékelve.) Pontosítok, elsősorban Plüsit kezelem, de igazából mind a hármat... Amint belépek a lakásba mindannyian boldogan üdvözölnek és ha lehetne, akkor már az előszobában megmasszíroztatnák magukat. :) Plüsi egy-másfél órás kezelése közben Basa és Ella is többször is az értésemre adja - Plüsin való átgázolással, kettőnk közé furakodással, dörgölődéssel - hogy ők is mielőbb sorra szeretnének kerülni. Nagyon viccesen szoktam kinézni, négy kutyával egy lepedőnyi területen... Az egyik előttem, a másik a hátamnak dőlve, a harmadik oldalt fekszik, Chili meg ha épp nem valakit fűz meg, hogy labdázzon vele, akkor szintén a közelemben heverészik.


Miután végeztem Plüsivel, jönnek sorban a többiek is. Ellának és Basának néhány zsírcsomón kívűl nincs semmi bajuk, így ők "csak" frissítő masszázsban részesülnek.


Nagyon jó látni, tudni, érezni -  a kutyák visszajelzéseit figyelve - hogy jó amit csinálok és valószínűleg jól is csinálom. Most már látom, hogy megérte a sok tanulás, a belefektetett munka.

Plüsi állapota nagyon sokat javult, sokkal könnyedebben mozog, és ezt olyanok is észreveszik, akik csak sétáltatáskor találkoznak vele. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem vettem fel Plüsi járását a kezelés kezdete előtt, most jó lenne szemléltetni.

2012. október 15., hétfő

Szeméthalom a parton


A héten többször is jártam a kutyával a Duna partján. Elkeserítő látvány, hogy mennyi szemetet vet a partra a víz, arról nem is beszélve, hogy az emberek is lusták elfáradni a legközelebbi kukáig. A lépcsőkön is mindefelé elhagyott újságpapír, csikkek, flakonok, összetört üvegek, vajasdoboz. Nem lehet úgy leülni, hogy ne lengne körül a húgyszag. Pedig pár aktív sportos óra után olyan jó leülni és csak nézni a vizet. 






2012. október 14., vasárnap

Három óra frizbizés, majd séta a Dunánál

Egyik nap még gyönyörű napsütéses idő volt, ma viszont egyértelműen beköszöntött az ősz. Szitált az eső, ködbe burkolózott a város. Már nagyon kellett az eső ennek a poros, kopott Budapestnek, végre nemcsak a naptárból látni, hogy ősz van - a természet kezdi visszanyerni a színét.

Kb. három órát frizbiztünk, majd sétáltunk egyet a Duna mentén. Chili, ha engedném mindhárom órát végigfrizbizné. Míg én gyakorolom a dobásokat, addig nem kis energiámba kerül helyben maradásra bírni. Már az is megfordult a fejemben, hogy legközelebb viszek egy kampót és kikötöm a pórázt. Ugyanis pár perc helybenmaradás után nagyon leleményesen egyre közelebb kúszik hozzám, míg egyszercsak azt nem látom, hogy "kirobban" a hátam mögül, szalad a korongért. :)
(Chilinél a hőmérséklet csökkenésével nő a teljesítőképesség, néhány hete, sőt napja 5-10 dobás után pár perc szünet következett.)



Közhely, de ugye a dobástechnikád akkor lesz jó, ha minél többet gyakorolod. Most hogy már több korongom van, jóval élvezetesebb lett a gyakorlás. Felváltva gyakorlok kutyával és kutya nélkül.

Kutya nélkül a következőket szoktam gyakorolni:
- bemelegítésképpen csuklógyakorlatok frizbivel
- előbb gurítok párat, majd dobok pár hosszút (ilyenkor csak arra figyelek, hogy egy irányba dobjak, minél több korongot)
- gyakorlom a különböző dobásfajtákat
- előveszem a titkos fegyveremet, egy összehajtogatható kajatartó zsákot, mellyel több dolgot is lehet csinálni: beletalálni, eltalálni vagy éppen mögé dobni stb. Mikor milyen kedvem van...:)




A célzásom - kutya nélkül, 20-25 méterről - még nem az igazi, de már fejlődök, hiszen egy 1-1,5x1-1,5 méteres kockán belül egyre közelebb esnek egymáshoz a korongok, néhányszor sikerül egymásra halmoznom. Szóval most azt a célt tűztem ki magam elé, hogy minden korongommal be szeretnék találni a fentebb említett "zsákba", igaz nem 20 méterről... hanem csak 5 m.

Jó, hát lehetne ezt tovább fokozni, pl. kimérni a pálya hosszát, bólyákkal jelölni a távolságokat, célt, de sajnos erre már nem futja.
...

Sok kutyás, nem kutyás sétál keresztül a képzeletbeli pályán, vagy halad el mellette. Ráadásul a sövényen túl van egy kutyafuttató is, általában mindig van bent 2-3 kutya.  Mindez szerintem nem baj, sőt!, javítja a munkafegyelmet, hozzászokik a kutya, hogy a körülmények ellenére is csak a korongra figyeljen, hisz a versenyeken is számos zavaró tényező van. 

DE! Vannak akik szerint a kutyáknak kötelező bemutatkozniuk egymásnak. Amint meglátnak, tudatosan letérnek a sétálóútról és jönnek oda hozzánk, mert ugye a kutyáknak meg kell ismerkedniük. Én meg udvariasan megmondom, hogy bocsánat, de most gyakorolunk, most nem alkalmas. Erre rámnéz, hogy "hehehe, gyakorlás, ahha". És sértődve elhúzza a csíkot. Mi van???

Szerintem egyértelmű a szitu: körülöttem korongok hevernek, Chili épp hozza a korongot, vagy minden idegszálával várja a következőt, engem figyel, rá se néz a másik kutyára. Illetve ha azt már nagyon ráhúzták, akkor hajlamos elejteni a korongot és kezdetét veszi a szaglászás. Igen, kéretik megérteni, hogy ilyenkor nem alkalmas!

...

2012. október 7., vasárnap

Siketek Világnapja - Budapest - bemutató

Az idei országosan kiemelt rendezvényt szeptember 29-én, Budapesten tartották, mert idén 105. évfordulóját ünnepli a szervezet. A két ünnep alkalmából számos színes programmal várták a hallássérülteket.



Viki, mint Ella nevelőszülője, Ellával, Viki Anyukája, valamint jómagam Chilivel képviseltük az Alapítványt. Jelen esetben a részvételünk elsődleges célja az volt, hogy gazdát találjunk Ellának, aki már befejezte "tanulmányait", átadási szakaszba került. Másrészt megismertetni a hallássérültekkel a hangjelző kutyát. 

Egy nem túl forgalmas, de nem is eldugott helyen kaptunk egy asztalt, itt ütöttünk tábort. Szórólapoztunk,  meg lehetett ismerkedni Chilivel és Ellával, válaszoltunk a kérdésekre, a gyerkőcöket pedig kifestőkkel vártuk. 10 órától 18-ig maradtunk, mindvégig nagy érdeklődés kísért minket, főleg a gyerekek részéről. Egy fél órás bemutatót is tartottunk. 


Végre volt alkalmam használni berozsdásodott jelnyelv tudásomat is - olyan sokat vagyok hallók között - mint az angol vagy bármelyik más idegen nyelv, ez is elfelejtődik, ha nincs gyakorolva. Két gyerek segített nekem, ha valami olyat akartam mondani, aminek a jelére már nem emlékeztem. 

...

Remélem volt/lesz olyan érdeklődő a rendezvényen, akivel hamarosan a pályán fogok találkozni. :)

Számomra a legelgondolkoztatóbb pillanat egy család beszélgetése volt, ahol a két szülő siket, a gyerekek viszont hallók. A gyerek kérlelte a szüleit, hogy "de Anya jó lenne neked ez a kutya, mert akkor nem kéne mindig az öledben tartanod a telefont, nem kéne nekem szaladgálni helyetted". Az Anyuka viszont nem szeretne, mert "nincs időm erre".

Érdekességképpen:

A leggyakoribb okok arra, hogy miért mondtak nemet a hangjelzőkutyáért való jelentkezésre - közvetve Ellára:
- "nincs időm levinni sétálni", "nincs időm még vele is foglalkozni"
- "csúnya"
- "nagyon jó lenne, de szerintem kínzás kutyát bérházban tartani"

Hát igen, a kutya nem tudja a WC-ben elintézni a dolgát, és neki is szüksége van mozgásra, levegőre stb.  Ella nem egy óriási kutya, nincs akkora mozgásigénye, mint mondjuk Chilinek, de ettől még ő is szeret (és kell is neki) futkározni, frizbizni. 

A csúnyaság egy segítőkutya esetében mellékes tényező nem? A tudását kellene értékelni, mérlegelni, nem azt, hogy hogyan néz ki. Nem csak egy "sima" kutyát adunk át, hanem egy speciálisan képzett kutyát.



Kutyát bérházban tartani -  a segítőkutya, csak akkor tud segíteni, ha mindig a gazdája közelében lehet. Talán az udvarról rohanjon be jelezni, amikor pl. megcsörren a telefon?

...

Tény, hogy amikor már benne van az ember a segítőkutya programban, azaz amikor már együtt él a kutyával, akkor tudja meg igazán, hogy mit is jelent, mennyi időt vesz el stb.

Sokan azt hiszem félnek az ismeretlentől, valószínűnek tartom, hogy akik eleve elutasítóak, azoknak vagy soha nem volt kutyájuk vagy rossz élményük, illetőleg téves elképzelésük van a kutyáról (pl. minden bokorban megáll pisilni).

...

Chili a Sztár: többen úgy jöttek oda hozzám, hogy "ugye te vagy az, aki benne volt a TV-ben?" vagy "jaj, ez a kutya volt a TV-ben/újságban!". Készült számos közös fotó is...:)

A Duna Tv Akadálytalanul című műsorában október 14-én leszünk láthatóak, a riportban többek közt szó lesz Chiliről, a hangjelzőkutyák képzéséről, az Alapítványról.

...

Ezúton köszönöm a Vikinek, Annának, Józsinak a részvételt, a hathatós közreműködést, fuvart, kávét miegyebet, a kutyáknak, hogy vannak, valamint Harhai Andreának, hogy ott lehettünk.

2012. október 6., szombat

Margit - séta - frizbi

Ezen a hétvégén Tamás más elfoglaltsága miatt nem ér(t) rá paragility illetve frizbi edzést tartani, ezért fogtuk magunkat és nekivágtunk egy 10-15 kilométeres sétának, természetesen frizbizéssel egybekötve.

Az idő nagyon kellemes volt, se nem túl meleg se nem hideg. Én és a kutya is az ősztől tavaszig terjedő időjárást kedveljük. Már nagyon hiányzott ez a program - el is gondolkoztam rajta, hogy talán le kellene mondanom az egyik edzést és helyette inkább elmenni kirándulni a kutyával.

(Mostanában hétköznap sajnos csak hetente egyszer van lehetőségem elmenni Chilivel egy komolyabb sétás-frizbizésre, de hétvégén mindkét napon kutyasuliban vagyunk.)


Egész jó kis frizbi készletre tettem szert, jelenleg 5 féle korong közül választhatok, azaz az adott távhoz, szélerősséghez, feladathoz stb. legjobban illőt. Eddig a harapásálló volt a kedvencem, most a Hero Sonic 215 az abszolút favorit. Könnyű, kicsi, jó a fogása. Chilinek meg mindegy, csak korong legyen.




A Duna alacsony vízállása miatt körbe lehet sétálni a Margitot közvetlenül a vízparton is. Így jó két óra (vagy talán több is volt) frizbizés után a part felé vettük az irányt. Chili epekedve nézte a hullámzó vizet, a felszínen úszkáló kacsákat, de sajnos muszály volt ennyivel beérnie...

2012. október 4., csütörtök

Miért ez a nagy csend?

A vizsga után annyira le volt terhelve az agyam, hogy szabadságra, időre volt szükségem, hogy leülepedjenek bennem a dolgok. Igyekzetem minden mással, de legfőkébb Chilivel foglalkozni, hiszen a tanulás és miegyebek mellett rá nem jutott sok idő, átnevelődött "panelkutyává" (magyarán napi 3 rövid séta).

Rengeteg új kérdéssel találtam szembe magamat: hogyan, merre tovább? Ezentúl foglalkozzak csak a fizioterápiával? Nyissak egy "rendelőt" vagy járjak házhoz? Menjek haza, Miskolcra vagy maradjak Pesten? Hogyan kezdjek neki, van-e egyáltalán értelme belefektetni? Siketként hogyan tartsam a kapcsolatot a leendő ügyfelekel?

Az mostmár biztos, hogy váltok, marad a csak kutya-fizioterápia. Most ez tölti ki minden időmet.