2012. július 3., kedd

Sikeresen levizsgáztam!

Végre ez a nap is eljött. LEVIZSGÁZTAM! Így nagybetűkkel. Olyan jó leírni, vége a másfél hónapos strapának, a tömény tanulással telt heteknek, napoknak.

Csak néhány bemutató, egész napos "kitelepülés", valamint két riport (BLIKK, TV2) színesítette az intenzív agymunkával telt időszakot. Betegség és a hőség pedig nehezítő körülményt jelentett.


Chilit sajnáltam a legjobban, kissé megviselt, hogy nem tudtam vele annyit foglalkozni, amennyit előtte. Sokszor megbökött, sétálgatott körülöttem, hordozgatta a legkülönbözőbb tárgyakat mintegy jelezve hogy mostmár ideje lenne vele is foglalkoznom... Hozzám hasonlóan ő se bírja a meleget, mindketten megszenved(t)ünk a lakásban levő 30 fokos hőmérséklettel. Ráadásul nem volt idő a szokásos 10-15 km-es túrákra sem. Átváltozott panelkutyává, napi 2x fél óra séta, heti egyszer ezen kívűl 4-5 órás frizbis-labdázós-sátálós program. Szerencsére ez az ideiglenes állapot véget ért, visszatérhetünk a régi kerékvágásba.

(Jelenleg a meleget úgy próbáljuk túlélni, hogy két hordozható, álló venti állandóan megy, korán megyünk le sétálni, nedves törülközővel áttörölgetem a bundáját, időnként fürdik egyet a kis lavórjában, vagy a kádban pancsol, hűsöl.)


A vizsga két napos volt, szombaton teszt - élettan, anatómia, klinikum, fizioterápia tantárgyakból. Ezután szóbeli, melynek szintén három része volt: anatómia, klinikum és fizioterápia. Vasárnap pedig egy konkrét esetet kellett húzni, a kutyán meg kellett mutatni az érintett területhez kapcsolódó anatómiai képleteket, majd elmondani hogyan zajlana az állapotfelmérés, mit kellene tapasztalnom a kutyán, milyen terápiás tervet állítanék fel stb. Természetesen Chili játszotta a beteg kutyust.

Köztudott, hogy én nagyon rossz vizsgázó vagyok. Minden eddigi vizsgámnál - legyen az érettségi, államvizsga, OKJ-s, vagy ez a mostani - halálra izgulom magam, hajlamos vagyok mindent elfelejteni, leblokkolni. Nem számít, hogy mennyit és milyen alaposan tanulok rá. Szombaton a hirtelen bejövő nagy meleg hatására a teszt után nagyon rosszul lettem, szédültem, hányingerem volt. Már ott tartottam, hogy feladom, inkább hazamegyek, az agyam olyan volt mint egy palacsinta. Rendesen ráparáztam, hogy így nem fog nekem eszembejutni semmi, meg fogok bukni. Végül az esélytelenek nyugalmával mentem be...
Vasárnap már valamivel higgadtabban vágtam neki a 3. fordulónak. Nem lehetek elég hálás Ritának, aki végig tartotta bennem a lelket, nagyon fárasztó lehettem, hiszen jóformán három napon keresztül csak rinyáltam, hogy nekem ez nem fog menni...

Igazán nyugodt és boldog akkor leszek, ha az oklevél átadáson (július 14.) végre a kezembe is tarthatom egy év munkájának a gyümölcsét. Arról nem is beszélve, hogy a tanfolyam kezdete előtt 2 nappal ment el Bogyó az örök vadászmezőkre, a fiziós képzéssel párhuzamosan végigcsináltam és jeles eredménnyel levizsgáztam a kutyakiképzős tanfolyamon, majd belecsöppentem az Alapítványi ügyek, szervezés sűrűjébe.

Ezúton is köszönöm Chilinek, Ritának, Julinak, a KEA bemutató csapat tagjainak, az oktatóknak, csoporttársaimnak, az írótolmácsoknak (Fehérváry Zsuzsa és Tóth Ági)  valamint családomnak, azt a sok-sok segítséget, támogatást, szeretetet, türelmet amit tőlük kaptam (kapok) az elmúlt időszakban. 
Külön köszönet illeti meg Tuza Erikát, és persze Mayát, hogy megbíztak bennem.

A következő napokban igyekszem pótolni az elmúlt eseményekről a leírásokat, köszönöm az olvasóimnak is a megértést, kitartást, türelmet!

Vizsga után mindketten kidőltünk.

1 megjegyzés:

Sophie és Maya írta...

Gratulálunk Zsani,büszkék vagyunk Rád!!! A Te kitartó munkád és segítséged nélkül Maya most nem lenne ilyen jó állapotban! Még az ortopéd orvos is csodálkozott rajta,nem hitte volna,hogy valaha még így fog járni. Nagyon köszönöm :-) Sok sikert kívánok a munkádhoz, nálad minden kutyus a legjobb kezekben lesz, az biztos! Erika és Maya

Megjegyzés küldése