2012. július 17., kedd

Top Mancs Kutyaetológia Tábor 2012

Dunapajtban, a Szelidi-tónál "nyaraltunk" kutyás táborban.  Eseménydús, izgalmakkal teli egy heten vagyunk túl. Egy nap egy mondatban összefoglalva: reggeli, frizbi edzés, pihi, ebéd, fürdés a tóban, kiképzés, előadás, vacsora, pihi, alvás.
Volt veszekedés a közterületfelügyelőkkel, polgármesteri nyomásra bocsánatkérés, RTL Klub Fókusz stáb - forgatás, házi verseny bronzérem - 2 frizbis számban, segítőkutya bemutató, vihar, áramkimaradás, közös sütögetés... 


RTL Klub - Fókusz

A Top Mancs Kutyaetológia Táborban vették fel a riportot. Utolsó előtti - hatodik - napon, dél körül. Mi épp egy kimerítő frizbi edzésről jöttünk, amikor megérkeztek...



2012. július 4., szerda

Bemutató a Bátor Táborban

5 csaj, 4 kutya. Egy kocsival mentünk le Hatvanba, a Bátor Táborba. Hosszas szervezés eredményeképpen sikerült két bemutatót összehoznoznom, két nemzetközi turnusban (szlovák, cseh, lengyel) kaptunk lehetőséget, hogy örömet szerezzünk a gyerekeknek a kutyáink segítségével.


A "Bátor Fesztivál" keretében léptünk fel, ami egy 80 perces blokk, a bemutató, előadás után a helyszín különböző állomásokká alakul át (pl. egy másik állomáson kézműves foglalkozások voltak), így a gyerekek több lehetőség közül válaszhatnak, hogy épp mit szeretnének csinálni.

A műsorvezető bemutatott minket, először magyarul, majd ezt a tolmácsok három másik nyelvre is lefordították. Egyetlen negatívum, hogy nem az általam leadott bemutatkozó szöveget mondták el, hanem ezt átvariálták. Sajnos így csak annyi derült ki rólunk, hogy segítőkutyák képzésével foglalkozunk meg milyen kutyáink vannak, de az nem, hogy pl. mi is a feladata a mozgássérült-segítő kutyusnak. Ez akkor derült ki számomra amikor már személyesen is odajöttek hozzám, pl. azt sem értették, hogy miért jelezte Chili a telefon csörgését.

15-20 perces bemutatót tartottunk, Chili, Plüsi és Prézli voltak a főszereplők. A nagy meleg a kutyákat is megviselte, több volt az elrontott feladat. (Ez alatt olyat kell érteni, hogy pl. a  9 hónapos Prézli helyett Plüsi vette fel a kulccsomót, vagy Prézli a gazdája helyett nekem hozta a saját pórázát stb.) A gyerekeknek persze mindig ez tetszik a legjobban, ilyenkor a legnagyobb a nevetés.

Chili trükkjei is nagy sikert arattak (tényleg nagyon szépen csinálta, kezdünk rutinosak lenni). Az egyik kislány később azt mondta, hogy a cirkuszba kéne fellépnem Chilivel. :)

Miután lement a bemutató, mi is "állomássá" változtunk, és még ezen belül is négyfelé oszlott a csapat. Viki és Anna vezették a kézműves foglalkozásokat, illetve Plüsit lehetett dögönyözni, Juli Prézlivel várta a gyerekeket, Erikánál többnyire Mayát vezették pórázon, Chilit meg egy akadálypályán lehetett végigvezetni, illetve akit érdekelt azt kutyás frizbire taítottam, de lehetett szimplán labdát is dobni. 

Lényegében mindannyian egy terápiás foglalkozást tartottunk, csak más-más feladatokkal, mindegyik kutyát meg lehetett simogatni vagy feladatot, trükköt kérni tőle.  Nyílván minden gyereknek más kutya jön be, így ahhoz mentek aki szimpatikus volt nekik. Chilihez olyan sokan jöttek, hogy attól tartottam nem is fog tudni mindenki sorra kerülni... Kicsit nehéz volt, hogy nem értettük egymást, de többnyire minden csoporthoz tartozott tolmács is, akin keresztül tudtam kommunikálni a srácokkal. Volt egy kisfiú aki szegény bőszen magyarázott nekem mindenféle nyelveken, nem tudtam neki elmagyarázni, hogy hiába, mert még magyarul is alig értem a beszédet...:) De nagyon kitartó volt, a végén már kézzel-lábbal magyarázott, többször is kérte a szemüveg levételt Chilitől (mármint, hogy az ő szemüvegét vegye le). Ezen kívűl a puff (kutya lelövése), jutifalat elkapása orról, valamint felugrás a hátra volt a sláger. 

Nagyon fontos, hogy itt nem szabad versenynek kialakulnia, nem mérhetünk időt, nem futhatnak gyorsan stb. -  ne érezze egyik gyerkőc se, hogy ő szerencsétlen, ez vagy az nem megy neki. 
Általában az adott feladat elején kevés önbizalmuk volt, de amikor látták, hogy a kutya megcsinálja amit kérnek, akkor annak már nagyon tudtak örülni, fülig ért a mosolyuk. Folyamatosan biztattam őket, mindenkit megtapsoltam. Sokan ölelgették a kutyát, puszit adtak, elbeszélgettek vele, rajta tartották a kezüket.

Ezután összepakoltunk, majd irány az étkező, hivatalosak voltunk a vacsorára is. Természetesen ide is sokan odajöttek megsimogatni a kutyust, még egy utolsó bucsúpuszit adni.  

A Bátor Tábor lényege, hogy élményt adjanak a szervezők a gyerekeknek, úgy érzem ez nekünk is maradéktalanul sikerült. Már nagyon várom a következő alkalmat!

Ezúton is köszönöm Vikinek, Annának, Erikának az aktív részvételt, Julinak külön pluszban a fuvart is, Verának a szervezést és a lehetőséget, a gyerekeknek, hogy élvezték és nem utolsósorban a kutyáknak!

(Nem fotózhattunk, csak a kutyákról tudok képet mellékelni.)

Még a Tábor területén, de a gyerekektől viszonylag távol levezetésként futtatunk, játszottunk a kutyikkal, néhány kép a repülő kutyákról... meg lehet figyelni, hogy Chili a levegőben is csak a labdát figyeli, nem azt, hogy hova fog érkezni (mármint ő)...




2012. július 3., kedd

Sikeresen levizsgáztam!

Végre ez a nap is eljött. LEVIZSGÁZTAM! Így nagybetűkkel. Olyan jó leírni, vége a másfél hónapos strapának, a tömény tanulással telt heteknek, napoknak.

Csak néhány bemutató, egész napos "kitelepülés", valamint két riport (BLIKK, TV2) színesítette az intenzív agymunkával telt időszakot. Betegség és a hőség pedig nehezítő körülményt jelentett.


Chilit sajnáltam a legjobban, kissé megviselt, hogy nem tudtam vele annyit foglalkozni, amennyit előtte. Sokszor megbökött, sétálgatott körülöttem, hordozgatta a legkülönbözőbb tárgyakat mintegy jelezve hogy mostmár ideje lenne vele is foglalkoznom... Hozzám hasonlóan ő se bírja a meleget, mindketten megszenved(t)ünk a lakásban levő 30 fokos hőmérséklettel. Ráadásul nem volt idő a szokásos 10-15 km-es túrákra sem. Átváltozott panelkutyává, napi 2x fél óra séta, heti egyszer ezen kívűl 4-5 órás frizbis-labdázós-sátálós program. Szerencsére ez az ideiglenes állapot véget ért, visszatérhetünk a régi kerékvágásba.

(Jelenleg a meleget úgy próbáljuk túlélni, hogy két hordozható, álló venti állandóan megy, korán megyünk le sétálni, nedves törülközővel áttörölgetem a bundáját, időnként fürdik egyet a kis lavórjában, vagy a kádban pancsol, hűsöl.)


A vizsga két napos volt, szombaton teszt - élettan, anatómia, klinikum, fizioterápia tantárgyakból. Ezután szóbeli, melynek szintén három része volt: anatómia, klinikum és fizioterápia. Vasárnap pedig egy konkrét esetet kellett húzni, a kutyán meg kellett mutatni az érintett területhez kapcsolódó anatómiai képleteket, majd elmondani hogyan zajlana az állapotfelmérés, mit kellene tapasztalnom a kutyán, milyen terápiás tervet állítanék fel stb. Természetesen Chili játszotta a beteg kutyust.

Köztudott, hogy én nagyon rossz vizsgázó vagyok. Minden eddigi vizsgámnál - legyen az érettségi, államvizsga, OKJ-s, vagy ez a mostani - halálra izgulom magam, hajlamos vagyok mindent elfelejteni, leblokkolni. Nem számít, hogy mennyit és milyen alaposan tanulok rá. Szombaton a hirtelen bejövő nagy meleg hatására a teszt után nagyon rosszul lettem, szédültem, hányingerem volt. Már ott tartottam, hogy feladom, inkább hazamegyek, az agyam olyan volt mint egy palacsinta. Rendesen ráparáztam, hogy így nem fog nekem eszembejutni semmi, meg fogok bukni. Végül az esélytelenek nyugalmával mentem be...
Vasárnap már valamivel higgadtabban vágtam neki a 3. fordulónak. Nem lehetek elég hálás Ritának, aki végig tartotta bennem a lelket, nagyon fárasztó lehettem, hiszen jóformán három napon keresztül csak rinyáltam, hogy nekem ez nem fog menni...

Igazán nyugodt és boldog akkor leszek, ha az oklevél átadáson (július 14.) végre a kezembe is tarthatom egy év munkájának a gyümölcsét. Arról nem is beszélve, hogy a tanfolyam kezdete előtt 2 nappal ment el Bogyó az örök vadászmezőkre, a fiziós képzéssel párhuzamosan végigcsináltam és jeles eredménnyel levizsgáztam a kutyakiképzős tanfolyamon, majd belecsöppentem az Alapítványi ügyek, szervezés sűrűjébe.

Ezúton is köszönöm Chilinek, Ritának, Julinak, a KEA bemutató csapat tagjainak, az oktatóknak, csoporttársaimnak, az írótolmácsoknak (Fehérváry Zsuzsa és Tóth Ági)  valamint családomnak, azt a sok-sok segítséget, támogatást, szeretetet, türelmet amit tőlük kaptam (kapok) az elmúlt időszakban. 
Külön köszönet illeti meg Tuza Erikát, és persze Mayát, hogy megbíztak bennem.

A következő napokban igyekszem pótolni az elmúlt eseményekről a leírásokat, köszönöm az olvasóimnak is a megértést, kitartást, türelmet!

Vizsga után mindketten kidőltünk.