2012. május 20., vasárnap

Kutyás családi nap Csepelen


Mint már korábban írtam meghívást kapott a KEA, hogy tartson bemutatót a csepeli Alfa Kutyaiskola szervezésében rendezett dogdancig és trükkversenyen. A szervezőkkel sikerült megbeszélnem, hogy kapjunk egy sátrat is, ahol a kutyák árnyékban vannak, valamint tudjuk fogadni az érdeklődőket, válaszolni a kérdéseikre. 


Mivel a családtagjaim különböző programokat szerveztek maguknak, ezért Chilit is vittem magammal. Nem akartam egyedül, felügyelet nélkül hagyni. 

A gyerekeknek készültünk kifestőkkel, kivágható és hajtogatható játékokkal. Míg én többnyire a velük voltam elfoglalva, addig Chili a ketrecében, alvással töltötte az időt, nem igazán érdekelte a körülötte levő felhajtás. A többiek meg is jegyezték, hogy tényleg beteg, mert míg máskor egy lelőhetetlen gyalogkakukk, most meg olyan, mint egy öreg bácsika...

A nap meglepetése számomra Ízisz (Izzi) az airedale terrier és kis gazdája Cintia volt. A kislány születése óta vak és neki segít a kutya. Ízisz "egykutyában" vakvezető, mozgássérült-segítő, epilepszia-jelző és terápiás kutya. Többek közt segít a közlekedésben, beapportozza a tárgyakat, részt vesz a fejlesztésben és előre jelzi a kislány epilepszás rohamait.

Cintia nagyon aranyos volt, szorosan fogta a kezem, sétáltunk az udvaron, fogócskáztunk, sőt bújócskáztunk. Nyílván nem egy bokor mögé bújtam, hanem csak hátrébb álltam vagy leguggoltam. A hangom alapján talált meg. Nem mindig értettem a beszédét, sokszor csak 1-1 szóból következtettem arra, hogy mit is mondott. Megmutattam neki Chilit, megtapogatta, én meg elmondtam hogy ahogy neked segít Ízisz, úgy segít nekem a Chili, én nem hallok.  (Láttam rajta, hogy ezt nem igazán érti. Hogy lehet, hogy beszélgetünk és nem hallok.) Meséltem neki, hogy miket jelez nekem, elkomolyodott az arca, közben nagyon alaposan megtapogatta Chilit, összehasonlítgatta Ízisszel. Szőr típusa, méret stb.

Cintia anyukájával, Anettel is beszélgettünk egy keveset, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek mint én a Chilivel. Kérdés nélkül megsimogatják a kutyát, elhívják, megzavarják munka közben, ráengedik a másik kutyát, miközben a kislány kapaszkodik a hámjába, pórázába vagy egyéb módon segít neki.
A lányok megtartották a bemutatót, mi Chilivel a betegsége miatt sajnos csak a bemutatkozásban vettünk részt, a gyakorlati részét Juli, Viki, Anna csinálta Prézlivel, Plüsivel és Ellával. 

Ezúton is köszönöm mindenkinek a munkáját, aktív részvételét, segítségét, hogy "odatettétek magatokat". Valamint a rendezvény szervezőinek, hogy részt vehettünk, bemutathattuk a KEÁ-t, valamint a segítőkutyáinkat. Köszönöm!


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

esetleg nem adsz neki egy kis gyümit? az biztos nem karcolja fel a torkát. az én kutyám pl. imádja, sokszor felkockázott alma a jutalomfalat.

Ysani írta...

Az almától nagyon savas lesz a gyomra és hány tőle. Most speciel csak narancs van itthon, de rájöttem, hogy a virsli lesz a nyerő jutifalat.

Megjegyzés küldése