2012. május 19., szombat

Állapotjelentés

Az este viszonylagos nyugalomban telt: sírás nem, csak néha-néha nyöszögés, sűrű, apró nyeldekelés és sok-sok alvás. Csak a késő éjszaki séta után volt hajlandó pár nyeletnyi vizet meginni. A biztonság kedvéért kivételesen megengedtem, hogy a lábamnál aludjon. Ennek nagyon egyszerű oka volt: azt nem hallanám, ha felsírna, köhögne vagy fuldokolna de a rezgést, mozgolódást viszont rögtön észreveszem és felébredek rá. 

Szerencsére nem volt semmi, reggel bevette a gyógyszereket, megette a pépes reggelit. És végre rendesen ivott is. Viszont továbbra is egész nap borzasztóan bágyadt, aluszékony.

Sétánál látszik, hogy mennyire fáradékony: nem tudunk egyenletes ütemben menni..., elég vicces - fél métert előremegy, majd ugyanennyivel lemarad mögöttem, megint félméterre leelőz, aztán megint lemarad... hát ez ment egész úton. Közben folyamatosan liheg. Iszonyatos szerencse, hogy nincs hőség, elég neki ezzel megszenvednie. (Amúgy utálja a meleget.)

Tegnap vettem neki egy hámot, mert ugye 2 hétig nem használhatok nyakörvet. Chilinek is, meg nekem is furcsa a használata, a nyakörvvel sokkal pontosabb és apróbb jelzéseket tudok a kutyának adni, ezzel nem igazán. Az is zavar hogy a csatos rész (vagy mi a neve?) menetközben oldalra csúszik, ha rövidebbre húzom  a pántokat, akkor meg túl szoros. Végülis csak ideiglenes megoldás...



Délután megjelent egy véletlenül előlhagyott gumikarikával (minden játékát nem elérhető helyen, egy kosárban tartom), aminek nagyon örültem, ez már a gyógyulás jele...:) Csábosan ide-oda rakosgatta, hogy nem érted?? Értem, hogy labdázni akarsz, de sajnos nem lehet.



Ami igazán nehéz, hogy tegnap és ma is sok konfliktusom volt a jelzések hiánya miatt. Nem vettem észre időben, hogy kerestek. Szerencsére a barátaim megértőek, sajnos a családom már kevésbbé. 
Tegnap este újra elővettem a villogós lámpával egybeépített ébresztőórámat, csak erre tudok felébredni, még jó hogy működik. A telefonnal meg az a helyzet, hogy amióta Chili segít nekem, teljesen elszoktam attól, hogy a zsebemben hordjam. Ma se jutott az eszembe...

Én abszolút megértem a kutyát és nem várom el tőle, hogy jelezzen. Tudom, már sokszor elmondtam, csak ismételni tudom magam, ő nem egy robot. Szerintem neki is joga van betegnek lenni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése