2012. május 26., szombat

Séta!

Ma úgy láttam, hogy Chili végre készen áll egy hosszabb sétára. Eleinte csak egy nagyobb kört akartam tenni, aztán közel négy órás játékkal, feladatokkal, gyakorlással egybekötött séta lett belőle. Már nagyon hiányzott nekünk, mindketten nagyon élveztük.

(Természetesen mindvégig figyeltem a kutyust, hogy mikor jelentkeznek a fáradás jelei, esetleg fájdalom.) 





Útba ejtettem a baleset színhelyét is, hogy megnézzem maradt-e benne valami negatív élmény az eset kapcsán. Szerencsére nem. Sem a helyszínhez, sem a botokhoz, botozáshoz nem kötötte. Sőt még ő hozott nekem botot, hogy dobjam el. Persze nem tettem. :)








Hazafelé, több kilométeren keresztül vitte a rongyot a szájában - kosár helyett.


2012. május 25., péntek

Chili kiszuperált békája és az agymunka


Már többször említettem, hogy az úrfinak több békája is van, szám szerint 3. Mindegyik a miskolci Kocsonyafesztiválról származik, ahol helikopterből szokták kipotyogtatni ezeket a jószágokat... Nem kis marakodás, ökölharc szokott az emberek között lenni, mindenki meg akarja kaparintani ezeket a cuki békucikat, sőt még egymás kezéből is képesek kitépni. Nekem szerencsém volt, többször is pont oda esett ahol én álltam, vagy épp egy közelben álló kocsira.

szemüveg levétel megtanítása után egy klikkeres feladványt találtam ki. Ezeknél a cél az, hogy megdolgoztassuk a kutya agytekervényeit. Lényegében úgy működik, hogy elgondolunk egy "végeredményt" melyre a kutyának klikkenként kell rájönnie. Ez jobban lefárasztja a kutyát, mint egy hosszú séta, mert az csak fizikailag fárasztó. Tapasztalatom szerint a kutya számára ideálisabb a séta és az "agymunka" megfelelő mennyiségű, minőségű kombinálása. Nyilván ez az arány kutyánként változik. 

Egy okos kutyával egyáltalán nem könnyű az élet... folyamatosan újabb és újabb feladatokat kell kitálni, néha egy óriási kérdőjel villog a fejem fölött, hogy mit lehetne még megtanítani neki??? Chili amúgy amit már biztosan tud trükköket, azokat halálosan unja ismételgetni. (Gondolj arra, hogy mondjuk megtanulsz 10 verset, de folyton-folyvást csak ezt a 10-et kérdezik tőled.)
Kreativitás mindenek felett!


A feladat most csak annyi volt, hogy a békát tegye bele a kalapba, feküdjön rá, feje maradjon belógatva. 






2012. május 24., csütörtök

Gyakorlás a gyermeknapi bemutatókra

Délelőtt, koradélután Ritával anatómiáztunk, átvettünk a tapintható képleteket, izmokat. Jól teletömtük a kis buksinkat, majd megállapítottuk, hogy mostmár mindent tudunk... azaz semmit se tudunk... Tanulás után rohanás a Hősök terére, ahol Vikivel és Julival volt találkozóm.


Gőzerővel készülünk a vasárnapi, Gyermekmentő Alapítvány által szervezett Gyermeknapra. A Városligetben, a Napozóréten egy sátorban, sok játékos feladatattal (többek közt kifestő, polipkészítés, hajtogatós, kivágós) várjuk a gyerkőcöket, valamint a Nagykövetségek Színpadán két bemutatót  is tartunk 10:20 és 12:50 órai kezdettel. Részletes programfüzet letölthető innen.


Chili szívem köszöni szépen jól van. A botos eset annyira nem viselte meg, hogy míg én a többiekre figyeltem (értsd szájról olvastam), addig ő botot evett. Kihányta és így derült ki a turpisság. Annyira fel volt pörögve, hogy még ő kergette a többieket, minden feladatot extra vehemciával csinált meg. (Amióta hazajöttünk alszik mint a bunda.) 




2012. május 22., kedd

Chili...

...tegnap kiköltözött a teraszon levő nyugágyra, ott napozott, illatmintákat vett, békázott, aludt.

Ma szintén játékosabb hangulatban volt. Mivel a klasszikus értelemben labdázni nem lehet, ezért megint a kiszuperált, plüss békával és egy szövetből készült puha labdával játszottunk. Többnyire eldugtam valahol, vagy eltakartam a szemét és úgy dobtam el, lényeg hogy ne száguldozva, röptében kapja el, hanem csak vegye fel és hozza vissza nekem. Láttam rajta, hogy ő inkább a másik verziót szeretné, de sajnos marad az uncsibb keresd meg, hozd ide valamint a színek további tanulása - jutalomfalat nélkül, csak szociális jutalom (tapsolás, verbális öröm, simogatás).
A séta továbbra is elég vontatott, kb. a szokásos körünk feléig bírja, utána már csak lemaradva, lihegve jön utánam. Ezért nem is erőltetem a dolgot, tényleg elintézzük a legszükségesebbet és jövünk is haza.

Jelzések is visszatértek, bökés helyett intenzíven pattog. :)

...

Nem ide tartozik, de muszály megírnom. Nem vagyok egy félős típus, harminc év alatt sok mindenen keresztülmentem már, de tegnap halálfélelmem volt a 3-as metrón. De úgy igazán. 
Jöttem hazafele, két megálló között olyan gyorsan jöttünk, hogy úgy tűnt nem fogunk tudni megállni. Nem hosszú ez a szakasz, a vezető mégis egyre csak gyorsított és gyorsított (?) vagy beragadt a "gázpedál"(?) . Semmi sem látszott abból, hogy sebességkorlátozás van ezen a vonalon. Még odébb is álltam, mert arra gondoltam, hogy ha itt maradok az ajtónál biztos kirepülök az ablakon és meghalok. Aztán rájöttem, hogy bárhova is állok így is - úgy is meghalok...

Annyira boldog voltam amikor megálltunk (fékcsikorgatva), köszönetet mondtam mindennek és mindenkinek, hogy épségben kiszállhattam. El is határoztam, hogy legközelebb csak akkor utazok metróval, ha ez elkerülhetetlen. Inkább rászánok még fél órát az utazásra, kerülök, többet sétálok stb., de nem vagyok hajlandó rettegni (és még fizessek is érte). 

Gyorsan szedtem a kis lábaimat, hogy minél előbb megölelhessem a kutyámat.

2012. május 20., vasárnap

Kutyás családi nap Csepelen


Mint már korábban írtam meghívást kapott a KEA, hogy tartson bemutatót a csepeli Alfa Kutyaiskola szervezésében rendezett dogdancig és trükkversenyen. A szervezőkkel sikerült megbeszélnem, hogy kapjunk egy sátrat is, ahol a kutyák árnyékban vannak, valamint tudjuk fogadni az érdeklődőket, válaszolni a kérdéseikre. 


Mivel a családtagjaim különböző programokat szerveztek maguknak, ezért Chilit is vittem magammal. Nem akartam egyedül, felügyelet nélkül hagyni. 

A gyerekeknek készültünk kifestőkkel, kivágható és hajtogatható játékokkal. Míg én többnyire a velük voltam elfoglalva, addig Chili a ketrecében, alvással töltötte az időt, nem igazán érdekelte a körülötte levő felhajtás. A többiek meg is jegyezték, hogy tényleg beteg, mert míg máskor egy lelőhetetlen gyalogkakukk, most meg olyan, mint egy öreg bácsika...

A nap meglepetése számomra Ízisz (Izzi) az airedale terrier és kis gazdája Cintia volt. A kislány születése óta vak és neki segít a kutya. Ízisz "egykutyában" vakvezető, mozgássérült-segítő, epilepszia-jelző és terápiás kutya. Többek közt segít a közlekedésben, beapportozza a tárgyakat, részt vesz a fejlesztésben és előre jelzi a kislány epilepszás rohamait.

Cintia nagyon aranyos volt, szorosan fogta a kezem, sétáltunk az udvaron, fogócskáztunk, sőt bújócskáztunk. Nyílván nem egy bokor mögé bújtam, hanem csak hátrébb álltam vagy leguggoltam. A hangom alapján talált meg. Nem mindig értettem a beszédét, sokszor csak 1-1 szóból következtettem arra, hogy mit is mondott. Megmutattam neki Chilit, megtapogatta, én meg elmondtam hogy ahogy neked segít Ízisz, úgy segít nekem a Chili, én nem hallok.  (Láttam rajta, hogy ezt nem igazán érti. Hogy lehet, hogy beszélgetünk és nem hallok.) Meséltem neki, hogy miket jelez nekem, elkomolyodott az arca, közben nagyon alaposan megtapogatta Chilit, összehasonlítgatta Ízisszel. Szőr típusa, méret stb.

Cintia anyukájával, Anettel is beszélgettünk egy keveset, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek mint én a Chilivel. Kérdés nélkül megsimogatják a kutyát, elhívják, megzavarják munka közben, ráengedik a másik kutyát, miközben a kislány kapaszkodik a hámjába, pórázába vagy egyéb módon segít neki.
A lányok megtartották a bemutatót, mi Chilivel a betegsége miatt sajnos csak a bemutatkozásban vettünk részt, a gyakorlati részét Juli, Viki, Anna csinálta Prézlivel, Plüsivel és Ellával. 

Ezúton is köszönöm mindenkinek a munkáját, aktív részvételét, segítségét, hogy "odatettétek magatokat". Valamint a rendezvény szervezőinek, hogy részt vehettünk, bemutathattuk a KEÁ-t, valamint a segítőkutyáinkat. Köszönöm!


2012. május 19., szombat

Állapotjelentés

Az este viszonylagos nyugalomban telt: sírás nem, csak néha-néha nyöszögés, sűrű, apró nyeldekelés és sok-sok alvás. Csak a késő éjszaki séta után volt hajlandó pár nyeletnyi vizet meginni. A biztonság kedvéért kivételesen megengedtem, hogy a lábamnál aludjon. Ennek nagyon egyszerű oka volt: azt nem hallanám, ha felsírna, köhögne vagy fuldokolna de a rezgést, mozgolódást viszont rögtön észreveszem és felébredek rá. 

Szerencsére nem volt semmi, reggel bevette a gyógyszereket, megette a pépes reggelit. És végre rendesen ivott is. Viszont továbbra is egész nap borzasztóan bágyadt, aluszékony.

Sétánál látszik, hogy mennyire fáradékony: nem tudunk egyenletes ütemben menni..., elég vicces - fél métert előremegy, majd ugyanennyivel lemarad mögöttem, megint félméterre leelőz, aztán megint lemarad... hát ez ment egész úton. Közben folyamatosan liheg. Iszonyatos szerencse, hogy nincs hőség, elég neki ezzel megszenvednie. (Amúgy utálja a meleget.)

Tegnap vettem neki egy hámot, mert ugye 2 hétig nem használhatok nyakörvet. Chilinek is, meg nekem is furcsa a használata, a nyakörvvel sokkal pontosabb és apróbb jelzéseket tudok a kutyának adni, ezzel nem igazán. Az is zavar hogy a csatos rész (vagy mi a neve?) menetközben oldalra csúszik, ha rövidebbre húzom  a pántokat, akkor meg túl szoros. Végülis csak ideiglenes megoldás...



Délután megjelent egy véletlenül előlhagyott gumikarikával (minden játékát nem elérhető helyen, egy kosárban tartom), aminek nagyon örültem, ez már a gyógyulás jele...:) Csábosan ide-oda rakosgatta, hogy nem érted?? Értem, hogy labdázni akarsz, de sajnos nem lehet.



Ami igazán nehéz, hogy tegnap és ma is sok konfliktusom volt a jelzések hiánya miatt. Nem vettem észre időben, hogy kerestek. Szerencsére a barátaim megértőek, sajnos a családom már kevésbbé. 
Tegnap este újra elővettem a villogós lámpával egybeépített ébresztőórámat, csak erre tudok felébredni, még jó hogy működik. A telefonnal meg az a helyzet, hogy amióta Chili segít nekem, teljesen elszoktam attól, hogy a zsebemben hordjam. Ma se jutott az eszembe...

Én abszolút megértem a kutyát és nem várom el tőle, hogy jelezzen. Tudom, már sokszor elmondtam, csak ismételni tudom magam, ő nem egy robot. Szerintem neki is joga van betegnek lenni. 

2012. május 18., péntek

Chili betegszabira ment

Amilyen jó volt a tegnapi napunk, olyan rossz volt a mai. Mindennek én vagyok az oka, pontosabban egy bot.

Elmentünk az alsó rakparthoz, gondoltam bepótolom az elmaradt nagy sétákat, és most jól kisétáljuk magunkat egy kis frizbizéssel, labdázásal összekötve.

Már túl voltunk egy jó kis sétán, a frizbizésen, labdázáson is, de Chili még nem volt fáradt. Találtam egy szuper botot, pont a Chili mérete - vastagságban, hosszban, mindenben. Szokás szerint leellenőriztem a végeket, hogy nem szálkás-e. Nem. (Ennek a jó szokásomnak utólag nagyon-nagyon örültem.)  

Szóval ezt dobáltam, nagyon lelkesen hozta-vitte. Eldobtam, repül a bot, aztán éktelen sírás, Chili kutya módra ordítozva be a szúrós bokorba, én meg utána. Kihalásztam onnan, majd rögtön nyugtatni kezdtem. Lefektettem egy árnyékos területre, és elkezdtem módszeresen átnézni (fizioterápiás tanfolyam egyik előnye, hogy a töréseket ki tudom zárni...). Nem törés..., akkor tüske, vagy valami megvágta a talppárnát de az se. Akkor kitört a foga. Nem. Végül az lett gyanús, hogy erősen lihegett és sárgásbarnás valami volt a nyelvén, na akkor belenéztem mélyen a torkába is. Kicsit véres volt, jobb oldalt nyálkahártyán seb.

Na akkor összepakoltam, egész úton próbáltam a tesót elérni, de hiába. Chili kicsit bágyadt volt, de   különösebben semmi, nem sírt, normálisan hazasétáltunk, útközben elintézte a kis és nagy dolgokat is.

Hazaérve Julival chat, közben folyamatosan próbáltam a tesót is elérni. Mivel ugye én nem tudok telefonálni, Juli telefonálgatott helyettem és írta a chaten, hogy mit sikerült intéznie. (Borzasztóan idegesített, dühös voltam, hogy nem tudok telefonálni és másokat kell megkérnem, hogy intézkedjenek, közben az idő is csak megy.) Beszélt az unokatesójával, aki állatorvos, ő endoszkópos vizsgálatot javasolt, mert az ilyen jellegű sérüléseket (pl. szálka) csak azzal lehet megnézni. Röntgen, egyéb csak a törést mutatja ki. Több rendelőt is felhívtunk és kiderült hogy csak az Állatorvosi Egyetem, meg a Lehel úti Állatkórház csinál ilyet. De csak hétfőn meg szerdán, az Egyetemen meg csak kedd és csütörtök. Nagyon szuper. Addig meg dögöljön meg a kutya vagy mi?

Míg az orvosokat (pontosabban az endoszkópot) vadásztuk a kutya váratlanul rosszabbul lett, lihegett, időnként felsírt, rohangált a lakásban, bemászott a kádba. 

Endoszkóp ide, vagy oda, akkor is nézze meg egy doki, mert ez nem mehet így hétfőig. Közben a tesó is megjelent váratlanul, tök jó, akkor rögtön rohanás is a kórházba.

Doki is belenézett, belenyúlt a torkába, röntgen is készült. Se tapintásra, se röntgenen nem látszik idegen test.
A történet vége az, hogy a bot a jobb garatmandulát sértette fel, ami begyulladt, vérzik és iszonyatosan fáj. 
Kapott fájdalomcsillapító, vérzéscsillapító és fertőzés megelőzésére szurit, mellé tablettát is szedni kell. Ma egyáltalán nem ehet, de a kaja 1,5 - 2 hétig csak pépes lehet. Nyakörvet, labdázást, bármi amit állkapoccsal harapni, fogni kell el kell felejtenünk egy időre.
Ha nem javulna az állapota, akkor endoszkópra is be vagyunk írva hétfőn 12 órára.

Ja, és bökni sem tud. Úgyhogy most a jelzések is elmaradnak. 

Amióta hazajöttünk pihen, többnyire alszik, időnként felébred - dolgoznak benne a szerek. Aprókat nyeldekel, időnként nyöszög, sír egy sort. Inni azóta se ivott.



És a végére még egy rossz hír. Chili értelemszerűen nem megy a bemutatóra. Majd a tesóm vigyázz rá addig míg én kinn vagyok.

Úgy érzem cserben hagytam a csapatot. :( Kellett nekem azt a hülye botot észrevenni...

2012. május 17., csütörtök

KEA kutya buli

A hét közepére végre elkészültem a fizioterápiás tanfolyamra a házi dolgozattal. Mostmár igyekszem a szóbeli tételekre és azok kidolgozására, tanulására (is) koncentrálni. Ami elég nehéz, mert mindemellett foglalkozom a kutyával is, szervezem a bemutatókat, gyakorolni rá, valamint intézni az egyéb dolgokat.

Chili úgy másfél óra erejéig kapott egy lakótársat. Míg Juli hárfa órán vett részt, addig én (mi?) vigyáztam a 9 hónapos "kölökre". 



Mamája (nevelője) visszajötte után nemsokkal csatlakozott hozzánk Erika is Mayával. Hármasban gyakoroltunk a vasárnapi bemutatóra. (Sajnos Viki nem tudott eljönni, így nem volt teljes a csapat.) 


Míg mi kávéztunk, teáztunk, nutellás muffinoztunk, beszélgettünk, addig a kutyák lefoglalták magukat. Olyan jó volt nézni őket. Eszembe jutott Bogyó, hogy milyen jól elvoltunk hármasban, illetve ők ketten. Hiába foglalkozom sokat a kutyussal, hiába vannak barátai, egy kutya-élettárs olyan dolgokat tud adni, amit én soha (végtére is falkaállat). 

De tisztában vagyok vele, hogy amíg nem leszünk 1000%-osok a Chilivel, amíg az én életem nem rázódik helyre, addig felelőtlenség lenne bevállalni még egy kutyát.

2012. május 10., csütörtök

Rita levele

Megkértem Ritát, hogy írjon egy pár sort az együtt töltött idő során szerzett élményeiről, tapasztalatairól, hogyan látja a segítőkutyázást külső szemmel stb. -  íme a levele, melyet változtatás nélkül közlök:



"Szia!

Küldöm az írást, nincs benne logika, írom, ahogy eszembe jutnak:

Nekem a szájról olvasás egy rejtély. Fogalmam sincs, hogy lehet a száj mozgása alapján kisilabizálni, hogy mit mond a többi ember, ráadásul nem csak fél, vagy egy óráig, hanem mondjuk egy egész nap.

Ami a legnehezebbnek tűnik a hallássérült létben kívülről, az az, hogy egyszerre egy-két ember van benne a látótérben, és ha összejön több ember beszélgetni, akkor elég esélytelennek tűnik a szájról olvasás. Az is rossznak tűnik, hogy az emberek nem nagyon ismerik ezt a típusú állapotot, és mivel nem látható, nem is tudják, hogy ez van, vagy ha tudják, hogy hogy kéne viszonyulni hozzá, és fárasztó lehet mindig elmondogatni.

Az emberek Chillire nyomulása szerintem azért van, mert nagyon kevesen tudják, hogy egy segítőkutyát másnak nem nagyon kéne simogatnia. Hiába logikus, én is csak akkor gondoltam bele, amikor egy ismerősöm apukája kapott egy cukorbetegség jelző kutyit, és mondták, hogy ez van.

Mondjuk, alapból semmilyen kutyára sem lenne muszáj hirtelen rányomulni, én is tapasztalom ezt a kutyimmal, csak ez jóval ritkább, és így nem olyan zavaró egy kisebb városban, mint Budapesten. Tényleg gáz volt a sok odanyúlkálás. Megoldás erre ugye csak egy Chilli szájából kilógó véres alkar vagy egy rottweiler lenne :o).

Másrészt meg van egy jó oldala is annak, hogy odajönnek: kialakulhatnak pozitív szituk, beszélgetések is, ha valaki szimpi jön. Aki kifejezetten bunkó volt, az csak a mekis pasi volt, de az nagyon.
A bunkóság, nyomulás feltűnőbb, mint a kedvesség, voltak pozitív megnyilvánulások is, pl, lekisbárányozták, meg elég soxor jajdeari-jajdecukizták Chillit odanyomulás nélkül.

A „sima” kutyázás is egy életforma, a segítő kutyázás meg „még életformábbnak” tűnik. Láttam, h szigorú szabályokat kell betartani, de úgy, hogy közben odafigyelni a kutya igényeire is. Szerintem tökjó dolog, rendszert  visz a napokba, örömöt ad, és nem semmi, ahogy jelzi Chilli a különböző hangokat.

     Szió!

            Rita"



2012. május 8., kedd

Szemezegetés az elmúlt napok - jó és rossz - eseményeiből

Ritával, a csoporttársammal (aki újabban a padtársam is) minden délután szerveztünk közös programokat. Szegény Rita a négy nap alatt kapott egy alapos betekintést a segítőkutyás létbe, beszólásokba, ránkengedésekbe, váratlan simogatásokba, bámulások metrón, trolin stb. egyszóval mindabba amit nap mint nap tapasztalok.

...

Csütörtökön az egyik nagyobb állatorvosi rendelőben tartották a fizós gyakorlatot, mert az Állatorvosin hétköznap rendes tanítás folyik a sebészeti előadóban.
A lényeg, hogy a nap végeztével, utazás előtt még el akartuk intézni a folyó ügyeinket. A WC a váróból nyílik, itt egy huszonéves lány várakozott az uszkárjával.  Ahogy meglátta Chilit (hám rajta) rögtön felpattant és odahúzta a kutyáját. Én meg a kis gonosz határozottan mentem előre, egy nyugodtabb, szűkebb sarok felé. Erre a lány sértődötten visszaült a helyére.  Rita kijött a WC-ből, kutyát lefektettem az ajtaja mellé, de a lány miatt inkább odaadtam Ritának a pórázt. Később mesélte, hogy ahogy bementem a lány rögtön felpattant és újból bepróbálkozott, hogy a két kutyának feltétlenül meg kell ismernie egymást. (Nem érdekelte, hogy Chili kifektetésben van.) Rita határozottan elutasította, mondván ez egy segítőkutya stb. Erre a leányzó félhangosan becsmérelni kezdett minket, a kutyájának magyarázva.

...

Ebédészünetben éhesek voltunk, ezért kitaláltuk, hogy akkor menjünk el a Keletinél levő Mc'Donaldsba, mert az van a legközelebb az Állatorvosihoz. Hámot fel, igazolvány zsebben, pénz oké. Még jóformán be se léptünk, amikor ordítozva, gesztikulálva - úgy hogy mindenki minket nézett - közölték velünk, hogy azonnal menjünk ki, kutyával nem lehet ide bejönni. Mondom miért, hisz ez egy segítőkutya. Őt az nem érdekli, menjek kifelé. Na, csak azért se mentem sehova, maradtam a sorba és mondtam, hogy törvényadta jogunk van arra, hogy ott legyek. Erre már nem tudott mit mondani, csak megvonogatta a vállát, "jó, akkor le van sz@rva". Végül egy másik pénztárosnál vettük meg a kaját, aki szintén azzal kezdte, hogy kutyát nem lehet behozni, ennek már Rita válaszolt dühösen, hogy de fogják már fel, hogy ez egy segítőkutya. Szájhúzogatás, vállvonogatás volt a válasz. "Jah, hogy olyan is van?"

Én nagyon-nagyon kíváncsi lennék, hogy ugyanezt megtették volna-e egy mozgássérülttel vagy egy vakkal is. 

Hát a Mekibe se fogok többet menni.

...

Tanfolyam végeztével Ritával egymással szemben ültünk a fűben, beszélgettünk, kajáltunk, Chili kifáradva pihengetett mellettünk. Máskor ez egy viszonylag nyugis helynek számít, most meg minden kutyás egyből becélzott minket és a tőlünk méterekre levő járdáról kérdés nélkül egyből odajöttek hozzánk. Komolyan, alig tudtunk nyugodtan beszélni, pihenni,  mert 5 percenként odajött valaki a kutyájával.

Legyenszíves mutassa már meg nekem valaki, hogy hol van az leírva, hogy minden kutyának kötelessége a másikhoz odamennie?! Ez kb. olyan mintha minden szembejövő embernek adnék egy puszit... 

És ez most teljesen független attól, hogy a Chili segítőkutya vagy sem. A kedves gazdák egy szót sem szólnak, de mérgesen mennek el, ha a Chili morogni merészel. Pedig csak annyit mond, hogy hagyjatok békén.

...

- Miért van rajta az a vörös meg jel? Vagy izé vöröskereszt? A kutya beteg?

...

Cukrászdában mentem fel a lépcsőn, utánam jött Rita. Szokásos szöveg, kutyával nem lehet bejönni, erre Rita válaszolt, hogy de segítőkutya. (Nekem ugye hátul nincs szemem...)  Amint a pincér meglátta a vöröskeresztet a hámon már nem győzött bocsánatot kérni...

Ez a jobbik eset.

...

Egy padon ülve beszélgettünk, amikor két kislány odajött hozzánk, hogy nem-e dobhatja el ő is a labdát. Chilit elvarázsolták (puff), orrára kaját raktak (kapd el), ültették, fektették... Nagyon lelkesek voltak... :)

2012. május 7., hétfő

Négynapos fizió

Nagyon fárasztó, tömény, négy napos fizió tanfolyamon vagyok túl. Volt minden ami szem-szájnak inegere: sok-sok fizió gyakorlat, fizió elmélet, dr. Sátori Ágnes a kutyák viselkedéséről, dr. Diószegi Zoltán specialista az ortopédiáról, dr. Benczik Judit radiológus pedig a képalkotó diagnosztikáról (MR,CT) tartott előadást.

Chili szokás szerint hol a lábam között vagy a pad alatt aludt, hol meg a beteget játszotta. Ez utóbbi alatt azt kell érteni, hogy van egy képzeletbeli eset, ezt kell eljátszanunk (értelmezni az anamnézist, symptomát, elgondolni, hogy mit tapasztalnánk a kutyán, milye lesz problémás, hogyan és mit kezelnénk, mik a rövid és hosszú távú terveink, technikák bemutatása).

Legnagyobb örömömre sokat fejlődtem, gyakorlaton többször is megdicsértek, (az írótolmácsolásnak is köszönhetően) az eddigiekhez képest jóval több dologhoz - fejben - hozzá tudtam "szólni", ki tudtam egészíteni.

Mostmár egyre jobban kezd összeállni a teljes kép, lassacskán kezdek összefüggő rendszerben gondolkozni (anatómia, klinikum, fizió egymással való összefüggése, kölcsönhatása pl. egy patella luxatio esetében).

Vasárnap még Mayát is voltam kezelni, aki pénteken összeszedett egy kullancsot...:( Az eset után Erika megvette neki a legújabb fejlesztést a Foresto nyakörvet (külföldön Seresto néven fut), szerdára hoz nekünk is egyet a dokijától. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg hatékonyabb-e a szintén Bayer Advantix/Kiltix illetve a konkurenciához képest.

Tegnap és ma is próbáltam pihenni, de nem ment, zakatol a fejem a sok fiziótól. Szinte mindig ezen jár az agyam. Chili is ki van ütve. És hogy teljes legyen az összhatás, ma szintén voltam Erikánál....



+1
Reggel volt egy "vicces" esetünk Chilivel. Épp a jobb oldalamon való haladást gyakoroltam a kutyával (járdán), amikor egyszercsak azt érzem, hogy valami megüti, pontosabban megcsípi a bokámat, aztán a kutyát is eltalálja, aki ugrott egyet. Egy középkorú vak férfi fehér botja volt az, aki az ütés ellenére is ment tovább. Biztos, hogy hallania kellett hogy beszélek a kutyával, valószínűleg szólt is, csak én meg nem hallottam. Hát ilyen amikor a fogyatékosok találkoznak...

2012. május 1., kedd

Ella (újból) hallássérült gazdit keres!

A Kutyával az Emberért Alapítvány hallássérült gazdit keres Ella számára, ezért nevelőszülője, Viki írt róla egy pár sort, az alábbiakban ezt olvashatjátok:

"Ella több mint két éves Kínai meztelen kutya (chinese crested dog) szőrös változata (powder puff). Nyolc hónaposan kezdte meg iskoláját a Kutyával az Emberért Alapítványnál. Mostanra képzett hallássérült-segítő kutya vált belőle, mely siketek és nagyothallók számára jelzi, ha kopognak, csengetnek, szól az ébresztő-, vagy a sütő órája. Ha szükséges, a gyermeksírást is jelzi.

A nyolc hónap alatt, amit nálam töltött, egy kedves, szeretetre és figyelemre éhes kutya lett belőle. Legyőzte félelmeit a nagy kutyákkal szemben. Mostanra képes átesni a ló túloldalára, és meggyőződése, hogy ő egy „igazi fenevad”. Szeret méretben hozzá igazodó kutyákkal játszani (Yorkshire Terrier, kölyökkutyák, fajtársai), de nem veti meg a lakásban tartott macskákkal való kergetőzést sem.

Kedvenc elfoglaltságai közé tartozik a futás, minél nagyobb területen, a frizbízés és az agility. Gyorsaságából és gyors irányváltoztatásából kifolyólag, mind a két sportban remekelhet gazdája oldalán.
 

Kis mérete miatt a magas fűből csak szurikáta pozícióban lát ki. Rendszerint ezt felhasználva jelzi, ha valami a magasban szól. Egy igazi öleb kutya, aki órák hosszat elvárja a gazdi teljes figyelmét, miközben ő folyamatosan bohóckodik, hogy nevetésre bírja."

Jelentkezni Pechan Eszternél lehet, aki majd küld egy jelentkezési lapot, amit kitöltve vissza kell neki küldeni.
Pechan Eszter
keaterapia[@]gmail.com