2012. április 13., péntek

Újabb gyöngyszemek a "Nem értem..." témához

Az Oktogonnál a villamosmegállóban kutattam a táskámban egy cím után, amikor érzem, hogy Chili fészkelődik, nyugtalan - felnézek, hogy mi az, mi történt. Hát nem fogjátok elhinni, egy férfi a forgalmas megálló közepén, behajlított  térddel (majdnem ülőpózban), keze a térdén és lelkesen fütyül a kutyának. Aztán mondja, hogy ki akartam próbálni, hogy tényleg jelzi-e a hangokat... 

...

Megyek az Állatorvosi Egyetem felé, amikor egy szembe jövő középkorú hölgy beszól, hogy segítőkutyának nem kéne szájkosár.

Van valakinek arra ötlete, hogy hogyan dekoráljam ki a haltit úgy, hogy ne nézzék szájkosárnak?
(De a legjobb az volt, amikor egy idős hölgy táskával megfenyegetett, hogy azonnal vegyem le, mert neki is uszkárja volt és ennek nem kell, ez állatkínzás.)


...

Az Állatorvos-tudományi  Könyvtárában jegyzetelgettem a dolgozathoz szükséges könyvekből. Chili az asztal mellett, a földön feküdt. Hám természetesen rajta volt, hátán jól látható helyen, nagy vörös kereszt.  Már több mint egy jó órája ott voltam, amikor egy fehér köpenyes hölgy odajött hozzám, a kutya fölött áthajolva beszélt nekem. Suttogva. Először nem értettem, hogy mit mond, mert ugye a suttogás torzítja az ajkakat. Harmadik nekifutásra sikerült megértenem, hogy azt mondja menjek ki, mert kutyával ide nem lehet bejönni. Erre rutinosan felelem, hogy de segítőkutya bárhova bemehet.
A hölgy ránéz a kutyára, majd rám és meglepődve mondja, hogy jaj, nem vettem észre. :)

Biztos sokan próbálkoznak kutyát becsempészni...:)))


...

A Könyvtárból a Várba mentem, mert még bő másfél órám volt a betegem, Maya kezeléséig, aki a közelben lakik. Az egyik padon ülök, kezemben mi más, mint a Kisállat-ortopédia tankönyv. A kutya előttem fekszik. A szemem sarkából látom, hogy Chili ide-oda billegeti a fejét. Felnézek, de már meg se lepődök, amikor látom, hogy 3 olasz hölgy fütyül a kutyának. Integetnek (nem nekem, a kutyának!), jól elröhögcsélnek. Chili kérdően néz rám. Erre újabb sor vihogás. Hasaltattam. Erre megint röhögnek. Aztán letelepedtek a mellettünk levő padra és onnan fotóztak minket. 

Cukiság.

...

Jelentem, az már egész jól megy nekem, hogy ne figyeljek oda sok bámuló emberre a tömegközlekedésen. Poén, hogy egy szemüveges embert néznek vaknak. 
Továbbra is kukucskálnak az arcomba, alulról. 
Amúgy vagy nagyon elutasítóak vagy nagyon sajnálkozó képet vágnak. Kéne jönnie velem egy kandi TV stábnak, eszméletlen lenne erről riportot csinálni.

...

Hihetetlen, hogy az emberek egy része mennyire ragaszkodik a megszokásokhoz, amit nem ismer az csak rossz lehet, nem látnak, csak néznek. Nem gondolkoznak, de mindennél és mindenkinél okosabbnak hiszik magukat.

Elszomorító.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése