2012. április 28., szombat

Két bemutató a cserkészeknek


A Városmajori kistemplomban két bemutatót tartottunk a cserkészek meghívására. Az első csoportban 8-12 év körüli gyerekek, a másodikban 13-25 év közöttiek voltak. Kettő közötti szünetben labdázás, pórázon vezetés az udvaron. Mindkét csoport nagyon lelkesen, aktívan vett részt a feladatokban. Viki gyerekkori kerekesszékében a résztvevők ízelítőt kaphattak abból, hogy a mindennapokban milyen nehézségekbe ütközik egy mozgássérült. A kisfilmekkel, számos képpel, jelmesével, jelelt rövid történettel tarkított előadás után lehetőségük volt egy kicsit játszani, feladatot kérni vagy csak simogatni a kutyákat. A vállalkozó kedvűek pedig a kerekesszékkel tehettek egy kört a teremben.

Egy személyes, érdekes megjegyzés: számomra megdöbbentő volt, hogy az első csoportban levő gyerekek kapásból vagy 10 példát felhoztak arra a kérdésemre, hogy "Szerintetek mit nem hall egy hallássérült?" Néhány példa a válaszokból: leesik valami, autó, telefon, beszélgetés stb.
A második csoportban levő "nagyok" összesen 2 azaz kettő darab választ adtak és noszogatásomra se jutott eszükbe semmi egyéb. "Egy hangokkal körülvett világban élünk és semmi példát nem tudtok nekem mondani? Nem hiszem el...". Csend és kérdő tekintetek sora. Aztán én megválasszoltam a kérdésemet: "anyukám hangja, színház, mozi, TV, zenehallgatás,  telefonálás, autó, szél hangja, háztartási zajok és még a végtelenségig lehetne sorolni." Megdöbbenve hallgattak és bólogattak.

Azt hiszem, annyira természetes a hallóknak a hallás, hogy észre sem veszik mennyi és milyen változatos hang veszi körül őket. Ezáltal nem is nagyon tudják értékelni (és vigyázni a hallásukra). De sajnos az én 10-15 perces blokkomban nincs idő még a hangok tudatosításával is foglalkozni, max. csak az ehhez hasonló kérdések erejéig.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése