2012. április 30., hétfő

365 nap, 365 kép

Pont ma egy éve, hogy átadták Chilit. Ebből az alkalomból úgy döntöttem, hogy egy új projektbe kezdek: "Chili, a hangjelzőkutya egy éve képekben elmesélve."
 365 nap, 365 kép. Minden nap, egy, az adott napra legjellemzőbb képet rakom majd fel.
 Erre a célra csináltam egy külön fotóblogot, fogadjátok sok szeretettel!


2012. április 28., szombat

Két bemutató a cserkészeknek


A Városmajori kistemplomban két bemutatót tartottunk a cserkészek meghívására. Az első csoportban 8-12 év körüli gyerekek, a másodikban 13-25 év közöttiek voltak. Kettő közötti szünetben labdázás, pórázon vezetés az udvaron. Mindkét csoport nagyon lelkesen, aktívan vett részt a feladatokban. Viki gyerekkori kerekesszékében a résztvevők ízelítőt kaphattak abból, hogy a mindennapokban milyen nehézségekbe ütközik egy mozgássérült. A kisfilmekkel, számos képpel, jelmesével, jelelt rövid történettel tarkított előadás után lehetőségük volt egy kicsit játszani, feladatot kérni vagy csak simogatni a kutyákat. A vállalkozó kedvűek pedig a kerekesszékkel tehettek egy kört a teremben.

Egy személyes, érdekes megjegyzés: számomra megdöbbentő volt, hogy az első csoportban levő gyerekek kapásból vagy 10 példát felhoztak arra a kérdésemre, hogy "Szerintetek mit nem hall egy hallássérült?" Néhány példa a válaszokból: leesik valami, autó, telefon, beszélgetés stb.
A második csoportban levő "nagyok" összesen 2 azaz kettő darab választ adtak és noszogatásomra se jutott eszükbe semmi egyéb. "Egy hangokkal körülvett világban élünk és semmi példát nem tudtok nekem mondani? Nem hiszem el...". Csend és kérdő tekintetek sora. Aztán én megválasszoltam a kérdésemet: "anyukám hangja, színház, mozi, TV, zenehallgatás,  telefonálás, autó, szél hangja, háztartási zajok és még a végtelenségig lehetne sorolni." Megdöbbenve hallgattak és bólogattak.

Azt hiszem, annyira természetes a hallóknak a hallás, hogy észre sem veszik mennyi és milyen változatos hang veszi körül őket. Ezáltal nem is nagyon tudják értékelni (és vigyázni a hallásukra). De sajnos az én 10-15 perces blokkomban nincs idő még a hangok tudatosításával is foglalkozni, max. csak az ehhez hasonló kérdések erejéig.



2012. április 27., péntek

Állapotjelentés

A kisállat fizioterápiás tanfolyam finisébe fordult, megkaptuk a tételeket. 20 tétel, pontosabban inkább 60, mert egy tétel 3 részből áll, anatómia, klinikum, fizió.
A vizsga két napos, egyik nap teszt, akinek ez sikerült csak az mehet szóbelire, akinek meg nem, az mehet haza. Másnap gyakorlati vizsga.

Számomra nagy tehertétel, hogy csak akkor mehetek tovább, ha sikerült a teszt. Világéletemben utáltam tesztet írni, akkor is ha tanultam rá... szóval most görcsölök rendesen.

(Június végén vizsgázunk.)

Továbbra is járok kezelni Mayát (discopathia), aki nagyon szépen fejlődik. Bár ma nagyon nyűgöske volt, nehezen haladtam vele. Időnként elaludt, aztán felpörgette magát és szaladt volna labdázni. Biztos meg akarta nekem és a gazdájának, Erikának magyarázni, hogy ő már jól van, nem kell neki se masszázs, se hydroterápia se semmi egyéb.

A tanulás és számos KEA szervezési feladat mellett a bloggal ellentétben Chili nincs elhanyagolva. A séták lerövidültek, cserébe viszont kétnaponta járunk egy nagyobb füves területre frizbizni. Hetente egyszer megjáruk a szokásos 15 kilométeres sétánkat is.



2012. április 19., csütörtök

Frizbi, darazsak

Ma megint voltunk a kedvenc helyünkön frizbizni. Rengeteget fejlődtünk, egyre pontosabban és magabiztosabban dobok. Nem rezeg meg a korong, hanem gyönyörűen repül. Jobban be tudom mérni a távolságokat (rövid vagy hosszút dobni) és célozni (alacsonyan, magasan, középen dobni) is tudok már valamennyire. 
Chili meg már felugrik érte. Ööö... ezt nem tudom jobban elmagyarázni. Sőt már egyszerre két koronggal is szoktunk gyakorolni. Azaz eldobom az elsőt, amint elkapta le kell ejtenie, majd elkapni a másodikat. 

Mindezt amolyan autodidakta módon, tisztán csak gyakorlat, tapasztalat alapján. Nem akarok versenyre járni, azt a célt tűztem magam elé, hogy úgy dobjam el a korongot, hogy abban Chili az örömét lelje. És azt hiszem ez sikerült, mert eddig mondjuk 10-ből kapott el kettőt (!!!), most meg fordítva: 10-ből egyet-kettőt nem sikerül pontosan eldobnom.

Közben azon gondolkozom, hogy átkérem magunkat az agilitys csoportból a frizbisbe, mert az agilityt egész egyszerűen nincs lehetőségünk gyakorolni. Ahhoz kellene egy saját udvar, saját akadályokkal. Ráadásul  jó esetben hetente 1x van foglalkozás, de mondjuk most is már vagy 2 hete nem voltunk, mert a Tamás nem ért rá. Ha jól tudom ezen a héten sem lesz.
A frizbit meg bárhol elő lehet venni, tényleg minden csak a technikán és a gyakorláson múlik. 



Van egy nagyon rossz hírem is. Idén nem csak kullancsból, hanem darázsból is sok lesz. A földben élő darazsakból. Mint tavaly, idén is nagyon oda kell majd figyelni, hogy hova megyünk, hova fektetjük le a kutyát!


Még nincs főszezon, de a már most szorgosan dolgoznak, rengeteg új búvóhelyet alakítottak ki.



2012. április 15., vasárnap

Az új Szabálysértési törvény

Az új Szabálysértési törvény (2012. II. tv.) holnap, április 16-án lép életbe. Eszerint a vakvezető és a mozgássérült segítő kutya kivételével a többi segítő kutyával nem lehet szájkosár és póráz nélkül tömegközlekedésen utazni, illetőleg bemenni boltba, fürdőbe vagy játszótérre. 
A Segítőkutya rendelet  (27/2009 SZMM. (XII. 3.)) szerint erre megvan a jogosultságunk. Pontosabban volt, mert a törvény magasabb szintű, mint a rendelet.

2012. évi II. tv. 193. § 
(1) Aki a felügyelete alatt álló kutyát
a) a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja,
b) természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen - a vadászkutya kivételével - póráz nélkül elengedi, vagy kóborolni hagyja,
c) szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön - vakvezető, illetve mozgáskorlátozottakat segítő kutya kivételével - szállítja,
d) élelmiszer-elárusító üzletbe, közfürdő területére vagy játszótérre - vakvezető, illetve mozgáskorlátozottakat segítő kutya kivételével - beenged, illetőleg bevisz, szabálysértést követ el.
(2) Aki harapós kutyáját nem zárt helyen tartja, vagy nem helyez el a ház (lakás) bejáratán a harapós kutyára utaló megfelelő figyelmeztető táblát, szabálysértést követ el.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a közterület-felügyelő, természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr is szabhat ki helyszíni bírságot.

Szóval ha elkap a közterület-felügyelő miszerint a megkülönböztető jelzéssel ellátott, speciálisan képzett, önálló életviteletemet segítő kutyámmal a boltba vásárolok vagy éppen a játszótéren játszom vele, akkor több ezer forintos bírságot kapok, elzárásra vagy  közmunkára, ítélnek!
Lásd: 7. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések: a) a szabálysértési elzárás, b) a pénzbírság, c) a közérdekű munka.

2012. április 13., péntek

Újabb gyöngyszemek a "Nem értem..." témához

Az Oktogonnál a villamosmegállóban kutattam a táskámban egy cím után, amikor érzem, hogy Chili fészkelődik, nyugtalan - felnézek, hogy mi az, mi történt. Hát nem fogjátok elhinni, egy férfi a forgalmas megálló közepén, behajlított  térddel (majdnem ülőpózban), keze a térdén és lelkesen fütyül a kutyának. Aztán mondja, hogy ki akartam próbálni, hogy tényleg jelzi-e a hangokat... 

...

Megyek az Állatorvosi Egyetem felé, amikor egy szembe jövő középkorú hölgy beszól, hogy segítőkutyának nem kéne szájkosár.

Van valakinek arra ötlete, hogy hogyan dekoráljam ki a haltit úgy, hogy ne nézzék szájkosárnak?
(De a legjobb az volt, amikor egy idős hölgy táskával megfenyegetett, hogy azonnal vegyem le, mert neki is uszkárja volt és ennek nem kell, ez állatkínzás.)


...

Az Állatorvos-tudományi  Könyvtárában jegyzetelgettem a dolgozathoz szükséges könyvekből. Chili az asztal mellett, a földön feküdt. Hám természetesen rajta volt, hátán jól látható helyen, nagy vörös kereszt.  Már több mint egy jó órája ott voltam, amikor egy fehér köpenyes hölgy odajött hozzám, a kutya fölött áthajolva beszélt nekem. Suttogva. Először nem értettem, hogy mit mond, mert ugye a suttogás torzítja az ajkakat. Harmadik nekifutásra sikerült megértenem, hogy azt mondja menjek ki, mert kutyával ide nem lehet bejönni. Erre rutinosan felelem, hogy de segítőkutya bárhova bemehet.
A hölgy ránéz a kutyára, majd rám és meglepődve mondja, hogy jaj, nem vettem észre. :)

Biztos sokan próbálkoznak kutyát becsempészni...:)))


...

A Könyvtárból a Várba mentem, mert még bő másfél órám volt a betegem, Maya kezeléséig, aki a közelben lakik. Az egyik padon ülök, kezemben mi más, mint a Kisállat-ortopédia tankönyv. A kutya előttem fekszik. A szemem sarkából látom, hogy Chili ide-oda billegeti a fejét. Felnézek, de már meg se lepődök, amikor látom, hogy 3 olasz hölgy fütyül a kutyának. Integetnek (nem nekem, a kutyának!), jól elröhögcsélnek. Chili kérdően néz rám. Erre újabb sor vihogás. Hasaltattam. Erre megint röhögnek. Aztán letelepedtek a mellettünk levő padra és onnan fotóztak minket. 

Cukiság.

...

Jelentem, az már egész jól megy nekem, hogy ne figyeljek oda sok bámuló emberre a tömegközlekedésen. Poén, hogy egy szemüveges embert néznek vaknak. 
Továbbra is kukucskálnak az arcomba, alulról. 
Amúgy vagy nagyon elutasítóak vagy nagyon sajnálkozó képet vágnak. Kéne jönnie velem egy kandi TV stábnak, eszméletlen lenne erről riportot csinálni.

...

Hihetetlen, hogy az emberek egy része mennyire ragaszkodik a megszokásokhoz, amit nem ismer az csak rossz lehet, nem látnak, csak néznek. Nem gondolkoznak, de mindennél és mindenkinél okosabbnak hiszik magukat.

Elszomorító.

2012. április 12., csütörtök

Chiliségek - válogatás az elmúlt napok képeiből


Hééé öcsi, Chili vagyok, a divatkirály!

Sms jött!
"Kacsanézőben".

Kecsesség.
Elfáradtam. Mehetünk haza...
...pihenni.

2012. április 1., vasárnap

Mozgalmas hétvége

Ez a hét a bemutatókról és a fizioterápiáról szólt. A bemutatók mellett elkezdtem kezelni az esetemet, Mayát, Erika kutyáját. (Köszi a lehetőséget és a bizalmat!) Szombaton és vasárnap is fiziós tanfolyam volt, sok-sok gyakorlattal pl. leírás alapján terápiás terv felállítása, majd kezelés. Elmélet: elektro-, mágnesterápia.





Chili szokás szerint jókat aludt a pad alatt, ha szükség volt rá játszotta a beteg kutyát, szünetben meg rendre körbefutkározta az Egyetem udvarát, nyomában egy sereg kutyával. 

Szombaton még lakótársaink is voltak, mert Rita - a csoporttársam Veszprémből - nálam aludt a kutyájával, Bogyóval. Suli után hazajöttünk, leraktuk a cuccot, hagytuk, hogy Bogyó felfedezze a lakás minden zugát, majd elmentünk sétálni. Szeles, de szép napsütéses időnek nézett ki, szórványosan egy-két felhő. Jó 25 perc séta után értünk a Dunához, hát ott annyira fújt a szél, hogy egymásba kellett kapaszkodnunk, Chilit meg felkapta és úgy fél méterrel arrébb fújta. Nem viccelek, tényleg így volt, tanúm is van rá.  Nagy nehezen bevonszoltuk magunkat a futtatóba, elkezdtünk labdázni, amikor Rita odafordult hozzám, hogy nézd. 

Az ég olyan sötétkék volt, mint nyáron amikor jön a nagy vihar. Na, akkor őszintén megmondva berezeltünk és szedtük a 2x2+2x4=12, azaz a tizenkét lábunkat... (Aki hozzám hasonlóan átélte 2006. augusztus 20., az megérti.) Én meg közben majd eldobtam az agyamat, hogy Chili aki amióta csak nálam van gyűlöli a szelet, most hogy tud ebben a orkán erejű szélben normálisan közlekedni?! (Jó, értem én, ez "folyamatosan fújjó" szél, ő meg a "farkamba belekapós" szelet utálja.)

Éjszaka még jó sokáig beszélgettünk Ritával, reggel korán keltünk, hogy 8-ra beérjünk az Állatorvosira. Ott meg azzal kezdődött a nap, hogy röpdolgozatot írunk! Én bagoly típus vagyok, ezáltal reggel meg kuka. :) Szó szerint, hiába a kávé. De azért rém büszke voltam magamra, hogy ennek ellenére egész jól sikerült. 

Tanfolyam után rohanás Erikához, mert mára is meg volt beszélve kezelés, hogy tudjuk tartani a heti 3 alkalmat. (Többek közt a  kutyus betegségéről, állapotáról, az alkalmazott terápiáról, módszerekről, a 6 hét alatt elért eredményekről kell írni a dolgozatban.)