2012. március 23., péntek

Nem értem... II.

"A gazdák tudatlanságával egyszerűen már torkig vagyok. ELEGEM VAN!"

Nem értem miért nem lehet megérteni, hogy nem akarok 2 méterenként megállni, nem akarok minden jött-ment kutyával megismerkedni. - Nem vagyok mozgó kiállítás. Haladni szeretnék,  A-tól B-be eljutni.

Nem értem, hogy ha én pont a járda közepén dolgozok a kutyával, miért kell megállni a másik kutyával? - Dolgozunk! Ül, fekszik vagy épp jelezne! De nem tud, mert a másikat épp ránk engedik, szaglászik. Én meg hiába próbálok pl. finoman kettőjük közé állni, a gazda nem veszi észre, hogy most nem alkalmas. Rakjak ki egy figyelmeztető táblát? 
Chili meg nem egy gép, nem lehet elvárni, hogy szoborrá merevedve tűrjön minden külső ingert. 

De azt sem értem, hogy ha én és a kutyám nyugodtan ülünk a fűben, miért kell megállni a másik kutyával és  hosszú percekig várni? - Fel kéne állnom?!

Nem értem, miért nem teszik a pórázt a kutyára.  - Forgalmas járda, aluljáró, kereszteződés, gazda méterekkel lemaradva, hát ha még kedélyesen telefonál. Van akinél póráz sincs!!! - Milyen menők már, az ő kutyájukat nem kell pórázon vezetni...  csak épp behívni nem lehet.

Nem értem miért kell a kutya figyelmét étteremben, gazda távollétében elterelni, leguggolni hozzá, gügyögni, megsimogatni. - Láttuk egymást, kifektettem az asztalhoz, míg elmentem kávét rendelni. Most 3-4 méterről ordibáljak az illetőre?

Nem értem miért akarja mindenki az én kutyámat megdögönyözni, megsimogatni. - Én sem nyúlok a kutyájához, ő se nyúljon az enyémhez.  Azokról már nem is beszélve, akik külön leguggolnak hozzá.

Nem értem miért sértődnek meg, ha azt kérem, hogy ne simogassa meg. - Könyörgöm, az a rohadt hám NEM azt jelenti, hogy simogass meg!

Nem értem miért kell labdázás közben, megkérdezésem nélkül magukhoz hívni. - Ehhez már nincs is mit hozzáfűznöm. Általában nyelek egyet és hívom is magamhoz Chilit. 

És még sorolhatnám... Sajnos.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia! Velünk is történtek ilyenek annó. Ha egy kutya póráz nélkül rohant oda szaglászni az utcán, azt én is nehezen viseltem. A simogatások már más lapra tartoztak nálam. Én ennek csak örültem, persze nem minden helyzetben, utcán mászkálás közben nem, vagy ha valaki csak a kutyához kezdett beszélni, hozzám meg hozzám sem szólt, na az idegesített.. de a másik fél szemszögéből is meg kell tudni nézni a dolgot szerintem. Meglátnak az emberek egy kutyát az utcán, aki szép, barátságos kinézetű, ráadásul még hám, és vöröskereszt is van rajta. A legtöbb ember szereti a kutyákat, és nem sűrűn lehet azért segítőkutyával találkozni, úgyhogy hirtelen nagyon megörülnek neki, és nem gondolnak bele, hogy zavarhatnak épp titeket, vagy hogy nem illik kutyát simogatni kérdezés nélkül. Amikor én még csak szerettem volna kutyát, és egyszer találkoztam egy segítőkutyával az utcán, akkor én is csak vágyakozva néztem, mert hiába szerettem volna megsimogatni, szégyenlős voltam ahhoz, hogy megkérdezzem a gazdáját, hogy lehet-e. Aztán sokáig csak azon bánkódtam, hogy miért nem kérdeztem meg ott a gazdáját, ott lett volna a lehetőség, hogy megsimogassam, én meg nem éltem vele. Lehet, hogy sokan ezt a lehetőséget látják Chiliben, vagy csak kutyaszeretők, és nem gondolnak bele, hogy összezavarhatják esetlegesen a kutyát a simogatással, meg a gügyögéssel. Te tudod, meg én is tudom, meg tudják még biztos sokan, de egy kutyaszerető jószándékú embernek ez lehet, hogy meg sem fordul a fejében... Nekem ha van két percem, és normálisnak tűnik az illető, akkor beszélgetek vele ilyesmiről.

Ysani írta...

Én igyekszem nagyon megértő lenni... de tényleg.
Simogtás - sajnos az a helyzet, hogy többnyire levegőnek néznek. Mintha ott sem lennék a póráz végén. Valaki mondta, hogy ez biztos azért van, mert nem gondolják rólam, hogy fogyatékos vagyok. Oké, még ezt is elfogadom... De ettől még meg lehetne kérdezni, hogy szabad, nem pedig hátulról, oldalról nyúlkálni, vagy már amikor simogatja akkor megkérdezni.

Nem tudom megbeszélni, mert megsértődik, elfordul, gyorsan feláll stb. Pedig csak annyit mondok, hogy "kérem, ne simogassa meg".

Viszont azt senki sem tudja megmagyarázni nekem, hogy jelzés, munka közben miért kell az eleinte mondjuk 2 méterre álló kutyát közelebb engedni, csak azért mert az húzza a gazdit, hogy oda akar jönni. Mert többnyire a gazdák nem tudnak nemet mondani, minden úgy van ahogy a kutya akarja.

Névtelen írta...

Teljesen megértem amit mondasz, tényleg. Magamat ismerve biztos, hogy engem is nagyon megviselnének ezek a dolgok... Az én kutyámat nem simogatják túl sokszor kérdezés nélkül, mert tudják sokan, hogy hámban dolgozik a kutya. Hallom is ezt időnként a hátam mögül, hogy "úgy megsimogatnám, de nem szabad" Ennek ellenére azért vannak még páran, akik odajönnek, és jön a simogatás. Ha csak valaki úgy megsimítja a fejét, mondjuk egy buszon, az annyira engem nem zavar, de az, ha valaki odajön, és két percen keresztül beszél a kutyához, hozzám meg nem szól semmit, na az engem is idegesít nagyon, bár lelkileg nem nagyon visel meg a dolog, de azért ehhez tényleg hozzátartozik, hogy engem az utcán százszor több pozitív élmény ér mióta kutyázom, mint negatív. Elképzelhető, hogy azért ér ennyi ilyen rossz élmény titeket, mert még a hallássérült-segítőkutya egyáltalán nincs benne a köztudatban, a vakvezetővel ellentétben, mondjuk. Azok a kutyák már sokat szerepeltek médiában, különböző rendezvényeken, többet lehet belőlük alapból látni az utcán. Jobban ki van járva már az az út. Ezt a kijárást most neked kell megtenned, ami egyáltalán nem könnyű. Én tudom, mert bár nem kutyaügyben, de egy főiskolán sikerült ezt most megtapasztalnom. Írtad még régebben, hogy megbámulnak titeket sokszor az utcán, mert nem tudják, hogy miért kell neked kutya. Ez is a tájékozatlanságból, meg abból származhat gondolom, hogy a segítőkutyáknak ez a tipusa még nagyon nem ismert Magyarországon... Tényleg, a hangjelzőkutya felíratos póráz nem segít az ilyen helyzeteket elkerülni?
Azt meg, hogy valaki póráz nélkül sétáltatja a kutyáját az utcán, azt egyrészt felelőtlenségnek, másrészt bunkóságnak tartom... Az odaengedést szintén.

Ysani írta...

Igyekszem kijárni ezt az utat... de nem könnyű egyedül, az ország első vizsgázott hangjelzőkutyájának a gazdájaként. :)

Simogatás: hosszabb távon pozitív előjelnek tartom, hogy legalább a gyerekek megkérdezik, hogy meg lehet-e simogatni, miért van rajta a hám.

Amúgy nagy általánosságban mentőkutyának nézik. Hangjelző kutya van a hámon és a pórázon is, ebből hogy vezetik le a mentőkutyát azt nem tudom.

Feliratok: azt hiszem, a többség nem érti.

A másik, hogy azt sem tudják hogyan kell beszélni velünk, hallássérültekkel: beszélnek hozzám a kutyát nézve, ekkor kedvesen megkérem, hogy nézzen rám, mert hs. vagyok és szájról olvasok - erre ugyanúgy folytatja lehajtott fejjel, a kutyának beszélve. Na ilyenkor mit csináljak?

Névtelen írta...

ha látod, hogy reménytelen eset az illető, mondd hogy vigyázz, a kutya harap:)tuti egyből békén hagy. a barátom egyszer gyilkos néven hívta be a kutyát amikor szaglászott és látta, hogy valaki kellemetlennek tünő ember odamenne hozzá. egyből meggondolta magát az illető és sürgősen arrébbment:) a kutya meg persze szót fogadott, mert látta hozzá a kézjelet is, szóval nem bukott le, hogy ő nem véreb,hanem segítőkutya:)

Megjegyzés küldése