2012. március 24., szombat

Bemutató a Szent Benedek Iskolában

Megtartottuk életem első saját szervezésű KEA bemutatóját a Szent Benedek Iskolában... :)

Büszke vagyok magunkra, mindannyian nagyon ügyesek voltunk, természetesen a kutyákat is beleértve. Köszönet ezért a sikeres napért Julinak, Erikának, Edinának, Eszternek, Orsinak, Gyöngyvérnek, a kutyáknak, valamint külön köszönet a főszerepelőknek, a gyerekeknek, hogy élvezték és befogadóak voltak.

Az eredeti terv, miszerint előre kitalált szituációs gyakorlatokat kihúzzák és azt csinálják meg, a nagy létszám és a koruk miatt végül nem vetettük be. Arra helyeztük a hangsúlyt, hogy az eddigiekkel ellentétben kevés szöveg, prezin csak képek, videók, sok gyakorlat, melyekbe amennyire csak lehet bevonjuk a gyerkőcöket.

(A szituációs gyakorlatok lényege az lett volna, hogy a húzott feladaton keresztül maguktól jöjjenek rá milyen mozgás- vagy hallássérültnek lenni. Átmeneti akadályozottságuk miatt miben és hogyan segíthet a kutya.)

Két csoport (45-50 fős), egyenként valamivel több, mint egy óráig tartott. Először Juli beszélt a mozgássérültekről, egy normál iskolai szék helyettesítette a kerekesszéket. (Ha minden igaz, akkor valamikor április elején sikerül vennem egy összecsukhatós kerekesszéket.) Lejtették pl. a kulcsot, pénzt, bevásároltak, öltözködtek - a kutya segített nekik.

Levetítettük a KEA-ról szóló filmet, ezt olyan áhítattal nézték, hogy meg kellett zabálni őket. Majd Juli pár vicces képet mutatott Prézliről - vidám gyerekkacaj dögivel, hallani se kell ahhoz, hogy érezzem - , végül pár trükk.


Ezután jöttünk Chilivel, megkértem őket, hogy tapasszák erősen a kezüket a fülükre, közben beszéltem. Majd megkérdeztem, hogy értették-e amit mondtam? Egy másik feladatnál két gyerek segített nekem egy hétköznapi szitut eljátszani. Bökés. Juli megcsörgetett, telefon jelzése.

Kisfilmem a jelzésekről - ébresztő, telefon, főzőóra.

A jelnyelv ismertetése kapcsán lejátszottunk egy jelmesét, melyet szóban magyarra fordítottam. Pár vicces kép Chiliről, végül mi is bemutattunk pár trükköt. 



Az óra második fele a két terápiás felvezetőé volt, akik profin mozogtak a gyerekek között, számos játékos feladatba vonták be a kicsiket.


Jó volt látni a sok boldog gyereket, nagyon lelkesen jelentkeztek minden feladatra, egy pillanatra se lankadt a figyelmük. Még a bejárat előtt is tartottunk egy újabb jó fél órás  nem hivatalos foglalkozást, ovisoknak. Pacsi, szia, puff, hapszi stb. Édesen megkérdezték, hogy miért van a hám rajta?  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése