2012. február 20., hétfő

Csak a szokásos - séta, labda, frizbi.

Volt szerencsém az idei tél utolsó igazán havas napjához és ízelítőt kaptunk a tavasz első jeleiből is. Pénteken úgy jött ki a lépés, hogy a szokásos 1-1,5 órás labdázással egybekötött sétánkat, most nem reggel, hanem ebéd után tettük meg. Bevallom, szándékosan (emlékszel, hóimádó vagyok). 

Gondoltam egy nagyot és betettem a hátizsákomba a boomer ball-t. Aki nem ismerné, ez nem hagyományos labda, kemény műanyagból van és egy belső nehezéknek köszönhetően sosem marad egyhelyben. Chili órákig el tud vele játszani, mert nagyon idegesíti, hogy nem tud beleharapni, nem tudja "megfogni". Kiváló eszköz a lefárasztáshoz, de csak körülzárt, füves területen. Lakásban nem, mert családtagok elmondása szerint szörnyű hangja van, amit én is érzek a padlón. És nem is  biztonságos, mert ha nagy erővel nekilökődik valaminek akkor az borul, törik, esik stb. Néha, nagy ritkán meg szoktam neki engedni, hogy játsszon vele a teraszon, ööö... a szomszédok legnagyobb bosszúságára.
Chili annyira elmerül benne, hogy már első alkalommal rá kellett jönnöm, hogy remek lehetőség a behívás gyakorlására. Erre a hagyd! parancsot tanítottam meg neki (ez nyilván nem csak a labdára vonatkozik, hanem, hogy hagyja abba, amit épp csinál).

Visszatérve, a körbekerített, betonozott, kb. 10 centis hóval borított focipálya tökéletes terepnek bizonyult. Nem viccelek, kisebb-nagyobb megszakításokkal fél óráig kergette a labdát. 
És még frizbizés is volt + séta oda-vissza. Na, hát akkor el lehet képzelni, hogy milyen energiabomba ez a kutya, miért kell összesen napi 2-2,5 órát játszani/sétálni vele, miért kell heti legalább egy, de ideális esetben két nagyobb séta. 
Ja, és kérem ez neki meg se kottyan. Csak a 10-15 km-es séták után szoktam látni, hogy kidől pár órácskára, este már jön a labdájával...


A hétvégén nem volt edzés, ezért szombaton végre meg tudtuk látogatni Margitot. Mármint a szigetet. Mindenre gondoltam, beraktam törülközőt, frizbit, dobókanalat, kétféle labdát, vizet, fényképezőgépet. Este fel is töltöttem az aksit, csak épp a memóriakártyát hagytam itthon. Nagyon felhúztam magam ezen, s ha mindez nem lenne elég gumicsizma helyett bakancsban mentem, így a több órás kirándulás végére teljesen elázott a cipőm. Pedig lett volna mit fotózni, sok vicces szitu volt.

Sebaj, a lényeg, hogy jól éreztük magunkat.  Frizbiztünk ezerrel, ami kissé nehéz volt ebben a totyogós, olvadós hóban, állandóan törülgetni kellett a korongot, nedvessége miatt nem tudtam tisztességesen eldobni. Chilit ez egyáltalán nem zavarta, lelkesen rohangált ide-oda. Egy pár odajött egy 2-3 hónap körüli kölyökkel, hogy hogyan tanítottam meg frizbizni a kutyámat. Mert, hogy nekik nem megy... :) 
Többen le is fotóztak minket, ez ennyire ritka dolog?

1 megjegyzés:

Márti írta...

múltkor 4 órát kirándultunk tesómmal, ő 2 kutyát hozott, én Borcsát. az autóban pihegett hazafele(15 perc) meg is kérdezte tesóm, elfáradt Borcsa? de mire kiszálltunk, megint pörgött ezerrel...:D sajnos a ez a boomer ball nem kötné le, ő igazi juhász, csakagazdivaljólabdázni :)

A frizbi itt is nagy szám :)

Megjegyzés küldése