2012. február 28., kedd

5 nap - rövídhírek

Péntek (02. 24.)

Hazamentünk a tesóval Miskolcra, jártunk Nagyinál és Anyunál is. Chili legnagyobb örömére mindkét helyen van udvar, kedvére szaladgálhatott a haverokkal (Buksi és Süti). Nagyival és Chilivel elmentünk sétálni, de annyira eldumáltuk az utat, hogy a Centrumnál belecsöppentünk a Kocsonyafesztivál forgatagába. A vállamon keresztülvetettem a pórázt (a hám már eleve a kutyán volt) jutifalat és klikker elő, halti a zsebben. Oké, mehetünk tovább.

Óriási tömeg volt, mindenfelől nyúlkáló kezek, kajamaradványok a földön, lökdösődő, figyelmetlen emberek, dübörgő hangfalak, kiabálás, furcsa emberek, óriás plüss békák, gólyalábas figurák, percenként elhaladó villamosok - felért egy terápiás vizsgával. Sőt, nem is terápiás vizsga, hanem inkább megbízhatósági teszt volt, ami mutatja, hogy mennyit fejlődtünk, mennyire bízunk meg egymásban, mennyire tudunk együtt dolgozni, mennyire tudom vezetni a mi kis falkánkat. 
Büszkén mondhatom, hogy csillagos ötösre vizsgáztunk. Nem volt stresszes, ha gyerekek jöttek hozzánk, akkor megcsinálta a trükköket, ha sms jött, akkor jelzett. Egy részegessel is összeakadtunk, aki erősködött, hogy adjuk neki a kutyát, mert neki kell. Nem babusgattam, határozottan mentem előre, fél szemem a kutyán, a másik a környezeten. Az általam zűrösebbnek ítélt helyzetek után jutalmaztam. Egy mozgalmas szakasz után egy nyugis utcában folytattuk a sétát, ahol játékba hívtam.

Természetesen hazaérve az udvaron még labdáztam vele, hogy levezethesse a feszültséget.



Szombat (02. 25.)

Frizbi. Labda. Frizbi. Labda. Frizbi. Labda. ...

"Zsani, értsd meg, Chilinek labda van az agya helyén."



Vasárnap (02. 26.)

Ragyogó napsütésre ébredtünk, a szél váltakozó erősséggel fújdogált, de a hőmérséklet még így is kellemesnek volt mondható. Kitaláltuk, hogy akkor menjünk sétálni Lillafüredre. Sajnos a sétány nagyon jeges volt, így nem jutottunk messzire, többnyire a kutyákkal játszottunk.




Hétfő (02. 27.)

Délelőtt a tesónak orvoshoz kellett mennie, ebéd után indultunk vissza. Ezidő alatt kihasználtam a lehetőséget és egy utolsót frizbiztünk a közeli játszótéren. Tökéletesítettük a puff trükköt, azt szeretném elérni, hogy menet közben is le lehessen lőni, ne csak álló/ülő helyzetből. Chili legnagyobb bánatára a fővárosba visszaérve borzasztóan szeles idő fogadott minket.



Kedd (02. 28.)

Esett a hó, mi több szakadt! (Ma - 02. 29.  - meg tavasz van, elég volt egy vékony kabátot felvenni...)


2012. február 20., hétfő

Csak a szokásos - séta, labda, frizbi.

Volt szerencsém az idei tél utolsó igazán havas napjához és ízelítőt kaptunk a tavasz első jeleiből is. Pénteken úgy jött ki a lépés, hogy a szokásos 1-1,5 órás labdázással egybekötött sétánkat, most nem reggel, hanem ebéd után tettük meg. Bevallom, szándékosan (emlékszel, hóimádó vagyok). 

Gondoltam egy nagyot és betettem a hátizsákomba a boomer ball-t. Aki nem ismerné, ez nem hagyományos labda, kemény műanyagból van és egy belső nehezéknek köszönhetően sosem marad egyhelyben. Chili órákig el tud vele játszani, mert nagyon idegesíti, hogy nem tud beleharapni, nem tudja "megfogni". Kiváló eszköz a lefárasztáshoz, de csak körülzárt, füves területen. Lakásban nem, mert családtagok elmondása szerint szörnyű hangja van, amit én is érzek a padlón. És nem is  biztonságos, mert ha nagy erővel nekilökődik valaminek akkor az borul, törik, esik stb. Néha, nagy ritkán meg szoktam neki engedni, hogy játsszon vele a teraszon, ööö... a szomszédok legnagyobb bosszúságára.
Chili annyira elmerül benne, hogy már első alkalommal rá kellett jönnöm, hogy remek lehetőség a behívás gyakorlására. Erre a hagyd! parancsot tanítottam meg neki (ez nyilván nem csak a labdára vonatkozik, hanem, hogy hagyja abba, amit épp csinál).

Visszatérve, a körbekerített, betonozott, kb. 10 centis hóval borított focipálya tökéletes terepnek bizonyult. Nem viccelek, kisebb-nagyobb megszakításokkal fél óráig kergette a labdát. 
És még frizbizés is volt + séta oda-vissza. Na, hát akkor el lehet képzelni, hogy milyen energiabomba ez a kutya, miért kell összesen napi 2-2,5 órát játszani/sétálni vele, miért kell heti legalább egy, de ideális esetben két nagyobb séta. 
Ja, és kérem ez neki meg se kottyan. Csak a 10-15 km-es séták után szoktam látni, hogy kidől pár órácskára, este már jön a labdájával...


A hétvégén nem volt edzés, ezért szombaton végre meg tudtuk látogatni Margitot. Mármint a szigetet. Mindenre gondoltam, beraktam törülközőt, frizbit, dobókanalat, kétféle labdát, vizet, fényképezőgépet. Este fel is töltöttem az aksit, csak épp a memóriakártyát hagytam itthon. Nagyon felhúztam magam ezen, s ha mindez nem lenne elég gumicsizma helyett bakancsban mentem, így a több órás kirándulás végére teljesen elázott a cipőm. Pedig lett volna mit fotózni, sok vicces szitu volt.

Sebaj, a lényeg, hogy jól éreztük magunkat.  Frizbiztünk ezerrel, ami kissé nehéz volt ebben a totyogós, olvadós hóban, állandóan törülgetni kellett a korongot, nedvessége miatt nem tudtam tisztességesen eldobni. Chilit ez egyáltalán nem zavarta, lelkesen rohangált ide-oda. Egy pár odajött egy 2-3 hónap körüli kölyökkel, hogy hogyan tanítottam meg frizbizni a kutyámat. Mert, hogy nekik nem megy... :) 
Többen le is fotóztak minket, ez ennyire ritka dolog?

2012. február 17., péntek

Noémi "születésnapjára" - hiányzol!

1983 - 2008 



 Emberek: Tábortűz

Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el
Ülj hát közel, a szeretet éltet, átölel
S ki a csillagok közt él, mind aki rég odaköltözött
Most visszatér s leül a tűz mögött

Refr.: Sok szív mélyén
Ott ég ez a tűz egy kör közepén
Egy dal, s Te újra mellém ülsz
És lobog a tábortűz, a szél belekarolt
Egy dal, és újra köztünk élsz
Ma újból Te zenélsz, úgy van, ahogy rég volt
Egy dal, s Te újra mellém ülsz
És lobog a tábortűz, a szél belekarolt
Szól egy dal, és a lelkünk összeér
A gyönyörű tűzfénynél, napszínű a hold

Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég
A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért
Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idő
Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövő?

Refr.: Sok szív mélyén...

Isten veled, a könnyem nézd ma el
Mondj egy mesét, ahogyan régen, csak ennyi kell
Ez a tűz örökkön ég, semmi nem dúlhatja szét
A lelkekért, akiket rejt az ég

Refr.: Sok szív mélyén...

2012. február 15., szerda

"Ki mondta, hogy a kutyák nem tudnak mosolyogni?"

A szokásos heti nagy sétánkat pont a hóvihar kitöréséhez sikerült időzíteni. A lakásból elnézve nem tűnt vészesnek, csak annyi látszott, hogy sűrűbben esik a hó, mint szokott. Chilire ráadtam a cipőt és most az esőkabátját is. Eleinte szél sem volt. Már az út felét megtettük, amikor egyre intenzívebben kezdett esni, és a szél is feltámadt, látótávolság hirtelen lecsökkent, csak elmosódott foltokat láttam. Chili csinos hósipkát növesztett.

Nagyon élveztem, fülig ért a szám (jó én hóimádó vagyok), sehol egy lélek, jó volt a friss hóban trappolni, megbirkózni az elemekkel. Olyan érzés volt, mintha felkapott volna minket a szél, s 1000-1500 kilométerrel arrébb, egy északi városban rakott volna le.

Ki mondta, hogy a kutyák nem tudnak mosolyogni?
Chili meg új játékot talált ki magának. Eldobtam neki a játékát, odafutott, majd úgy csinált, mint aki nem tudja felvenni, kaparászta a havat. Képes volt több percig elmélyülten vadászni a játéka után... 


Ha már annyira kapirgálós napod van...  - gondoltam egyet és a lakásban rendszeresen játszott szimat, keresd játékot átültetem a friss - még nem összetaposott - hóra: lefogtam Chili szemét, eldobtam a kongját, majd szimat, keresd-el kerestettem meg. Neki ez elég nehéz, mert ő lustaságból a szemét használja az orra helyett. Ilyen helyzetben (vagy pl. nagy fűben) viszont rá van utalva, hogy szimatoljon. És hogy honnan tudom, hogy lustaságból? Hát onnan, hogy ilyenkor bezzeg gyorsan megvan a keresett tárgy.


Mire Szent István parki futtatóhoz értünk egyik pillanatról a másikra elállt a hóesés, kisütött a nap, gyönyörű kék lett az ég. Sőt, elkezdett olvadni.



2012. február 13., hétfő

Tippek Ruff Wear Bark'n Boots (kutya)cipő használatához - frissítve

Kb. 4 hónapja használjuk a cipőt, azóta felgyülemlett tapasztalataimat szeretném megosztani veletek.
Eleinte megszenvedtem vele, többször lecsúszott a cipő, elhagyta futás közben, vagy sántikált benne. 

Hogyan add rá?

Mielőtt ráadnád ellenőrizd, hogy a karmok rendben vannak-e, a talppárnák épek, nincsen bennük tüske, kavics, egyéb idegen tárgy! Ha túl hosszúak a karmok, akkor le kell vágni, különben nagy fájdalmat fog okozni a cipő viselése.  A rendesen kopott karom sosem ér teljes felületével a talajra.

Miután felhúztad a cipőt a mancsára, hagyd hogy álljon benne, ráhelyezze a testsúlyát, azaz felvegye a neki legkényelmesebb pozíciót (értelemszerűen a vibram feliratnak pont középen kell lennie).





A tépőzárat a lehető legszorosabbra kell meghúzni, nem kell félni, nem fogsz elszorítani semmit. A képen is látszik, hogy az alsó része eláll. Akkor jó, ha nem tudod lehúzni a cipőt a mancsáról.









Amire nagyon-nagyon kell figyelni! Még véletlenül se maradjon ki a mellső lábakon az első ujj (farkaskarom)!!!











TIPP

Azoknál a kutyusoknál, akiknek a mérettáblázat alapján az xxs is kicsi, illetve azoknál a fajtáknál, amelyek eleve rövidszőrűek vagy mint az uszkárnál, ahol leborotválják a szőrt fennáll a veszélye, hogy leesik, lecsúszik a cipő.

A Ruff Wear gyárt zoknit is (hazánkban is kapható), de minek vegyem meg, ha házilag is "elkészíthető"? A hiányzó pár nélküli bokazoknikat használtam fel. Egész egyszerűen ráhúztam a kutya lábára, majd a cipőt és megjelöltem, hogy hol kell levágni.
Nyilván az így kapott zokni kicsit bő lesz, ezért úgy hajtom vissza, hogy felül legyen a "fölösleg". Alul kell kényelmesebbnek, simábbnak lennie.










Hogyan szoktasd hozzá?

Mindenképp nyugodt helyen, saját, megszokott környezetében kell elkezdeni. Nem szabad elsietni, erőltetni, fontos a fokozatosságot betartani, különben egy életre megutálja!
Ne nevesd ki! Sajnos én sem bírtam megállni, de szerencsére Chilinek a nevetés olyan mint a jutalomfalat - megerősítés. Viszont a sértődős kutyáknál inkább kerülni kell... Szóval először csak 1 cipőt adj rá, sétálgasson benne, szokja meg, hogy van valami a lábán, ami ráadásul nem jön le. Egyszerűbb feladatot kérni (pacsi, szia, ül, fekszik), a cél, hogy ne a cipőre, hanem a rád figyeljen, kellemes élményt kapcsoljon a cipőhöz. Aztán jöhet a 2.  Ezután 10-15 perc szünet, majd a 3. és 4.
Ha kissé furcsán, de megy benne, akkor nagy dicséret és el lehet rakni.

Mint az emberi cipőnél, ennél is el kell telnie egy kis időnek, míg "betörik". Azaz nem szabad vele rögtön 10 km sétálni. Eleinte csak a lakásban /udvaron fél óra, aztán egészségügyi sétához, aztán egyre nagyobb távolságokhoz. 

Séta a cipőben

Ha nem a megszokott módon megy benne, esetleg sántikál vagy egyik mancsát nem akarja lerakni, akkor valami fájdalmat okoz neki. Ellenőrizd, hogy nincs-e kint a farkaskarma, egyenesen áll-e a cipő, nem került-e bele kavics.

Ettől függetlenül is időnként érdemes ellenőrizni, hogy a tépőzárak nem lazultak-e meg, jól áll-e cipő, nem-e hagyta el valamelyiket.

+1 TIPP

Télen legyen nálad egy kis törülköző is, mert ha véletlenül elhagyja a cipőjét vagy szándékosan leveszed, akkor mielőtt újra felrakod töröld szárazra, ügyelve arra, hogy ne maradjon a talppárnák között hó.

Amúgy kapható magasított szárú, polárbéléses, kifejezetten téli cipő is, csak azt hazánkban nem forgalmazzák ill. nem tudom hol lehet kapni.
Cipő nyoma a hóban.
 


2012. február 11., szombat

Tél. Hó. Labda. Frizbi. Jeges Duna. (videó + képek)

Tegnap és ma is elmentünk a Dunához sétálni. Igazság szerint ma a Margitszigetre akartam menni, de elaludtam. Nem kicsit, nagyon. Mondjuk hajnalban feküdtem le... Szóval úgy fél 1 körül vagy még később indultunk el, egy jó háromnegyed óra múlva értünk a Dunához, közben elbújt a Napocska is, kezdett egyre jobban lehűlni a levegő. Olyannyira, hogy Chili fülén mini jégcsapok képződtek. Nem mertem bevállalni, hogy tovább menjünk a szigetre. Nem a hideg miatt, azt mindketten jól bírjuk, csak azt nem akartam, hogy ott sötétedjen ránk.

Így aztán előkerült a frizbi meg labda. Frizbizni ebben a hidegben szinte lehetetlen, mert kesztyűben nem lehet normálisat dobni,  maradt a gurítás. Miután kifutotta magát újfent közelebbről is megtekintettük a jégzajlást a Dunán. Megállapítottuk, hogy egyes madárfajták kifejezetten élveznek a jeges vízben úszkálni, de "napozó" (?) kormoránt is láttunk. Ja és két kenust is. Chili elbűvölve figyelte a sok madarat - nem tagadva meg vízi vadász voltát - ugyanakkor csalódottan vette tudomásul, hogy most sem mehet úszni. (Amúgy ha kitartóan néz valamit, akkor addig én csendben előveszek egy jutifalatot és türelmesen megvárom míg rám néz. Megdicsérem, majd a helyzetnek megfelelően válaszolok: nem vagy mehetsz stb. Így tréningeztem rá, hogy "kérdezzen meg" mielőtt cselekszik.)