2012. január 18., szerda

HASÉ - 2012. január - interjú

Ma megkaptam a HASÉ (Hallássérültek, a SINOSZ havi lapja) magazin januári tiszteletpéldányát, melyben a főszerkesztő, Györgyjakab Zsuzsa jóvoltából 3 oldalas, számtalan képpel teletűzdelt cikk olvasható rólunk. Már nagyon vártam, hogy élőben is láthassam a képeket, olvashassam az interjút! Chili már sokszor, de én még soha nem szerepeltem újságban...

Az alábbiakban a nyersinterjút olvashatjátok.

Pár szóban magadról:
Születésem óta a bal fülemre siket vagyok, jobb fülemen hallásmaradvány van, készüléket hordok, szájról olvasok. A gyerekkorom másról se szólt, mint orvosokról-logopédusokról-szurdopedagógusokról-audiológusokról. Miskolciak lévén hetente háromszor jöttünk Pestre kezelésre, rengeteget gyakoroltunk Anyukámmal - ennek köszönhetően nagyon szépen beszélek. Aki nem tud a fogyatékosságomról, az többnyire észre se veszi, ami sajnos sokszor elég nagy hátrány.

Iskolába integráltan jártam, 2005-ben diplomáztam a Miskolci Egyetem Jogi Karán. Érdeklődésem központjába mindig is a kutyák álltak (állatorvos szerettem volna lenni), ez év novemberében elvégeztem az OKJ-s habilitációs kutyakiképző tanfolyamot, jelenleg szakképesítést adó kutya-fizioterapeuta képzésre járok. Hobbim az olvasás, történelemkutatás, utazás, természetjárás.

Miben tud segíteni egy hallássérültnek a jelzőkutya?
Egyrészt fizikai érintéssel jelzi a különböző hangokat és meg is mutatja annak forrását. Kopogás, csengő, telefon, gazda neve, főzőóra, ébresztőóra stb. A későbbiekben további új hangokat lehet megtanítani. Másrészt érzelmi támaszt nyújt, segít az önálló életvitelben, magabiztosságot, önbizalmat ad. Segíti a kapcsolatfelvételt idegen emberekkel (kommunikáció), fejleszti a problémamegoldó készséget. A vele való foglalkozás valamint a séták ingergazdagabbá teszik a mindennapi életet.

Hogy tudod megtanítani neki az új hangok jelzését?

Chili esetében erre többféle módszer létezik, hosszú lenne mindet felsorolni ezért csak egyet emelek ki. Tegyük fel, hogy a mikrohullámú sütő hangját akarom megtanítani neki. Beállítom az időzítőt és megfigyelem a kutya reakcióját. Ha felfigyel rá és meg is bök, akkor nagyon megdicsérem. Ha csak felfigyel rá, de nem jelez akkor rákérdezek, hogy "na, történt valami?", "mi van?". Úgymond rávezetem arra, hogy jelezze az adott hangot. Nehéz feladatokat általában vacsora előtt szoktam gyakorolni, mert a vacsora a legerősebb motivációk egyike.

Hogyan zajlik egy átlagos napotok? Melyek a leggyakoribb feladatai?
Reggel felébreszt az ébresztő hangjára, kávém elfogyasztása után elmegyünk egy 1-1,5 órás labdázással egybekötött sétára. Napközben több SMS jön, főzésnél rendszerint használom a főzőórát, ezért ezek a leggyakoribb feladatai. Délután egy fél órát gyakorolunk, tanulunk (pl. régi vagy új trükköket, több tárgy közül azt behozni amit kérek, villanykapcsolás stb.), kifésülöm a szőrét amikor épp ráérek, aztán esti rövid séta után vacsora, majd éjfélkor még egy egészségügyi séta. Mivel Chili egy nagyon aktív, sportos kutya, ezért hetente minimum egyszer teszünk egy 10-15 km-es túrát. A napirendünk az elfoglaltságaimtól és évszaktól is függ, ahova csak lehet viszem magammal. 

Miben különbözik egy jelzőkutya egy átlagos házikedvenctől?
Ahhoz hogy egy kölyökből segítőkutya lehessen számos ember összehangolt, áldozatos, rengeteg lemondással, nehézséggel járó munkája kell. A kölyköket nagy körültekintéssel válasszák ki, vizsgálják a temperamentumát, a reakcióit és a munkára való hajlandóságot. A kutyák egészen az átadásig nevelőszülőknél nevelkednek, minden kutyához tartozik egy kiképző is, az egyes csoportokat a vezető kiképző fogja össze. A kölykök kiképzését a szocializációval, alap engedelmességivel kezdik és az átadásáig speciális képzésen esnek át. Fontos, hogy a kutyus a mindennapi feladatok megoldásában örömmel segédkezzen, ne azért csinálja, mert elvárják tőle. Évközben több szintvizsga is van, ha egy kutya nagyon lemarad vagy nem elfogadható viselkedést mutat, akkor kizárhatják a programból. A leendő gazdával sikeres, kétkörös vizsgát kell tennie, ekkor lesz belőle hivatalosan is jogokkal rendelkező segítőkutya.
A vizsgázott, igazolvánnyal és hámmal rendelkező hangjelző kutya jogait rendelet szabályozza. A lakosság elől elzárt területek kivételével bárhova bevihető, többek közt bolt, pláza, játszótér, állatkert, uszoda, szálláshely stb. Bármilyen tömegközlekedési eszközön ingyenesen utazhat, mentes az ebadó alól.

A házikedvencet meg lehet tanítani, hogy jelezzen bizonyos hangokat?
Attól függ, hogy mit értünk házikedvenc alatt. A jól szocializált, alapfokú engedelmességgel rendelkező, hangra az átlagnál érzékenyebb kutyákat meg lehet tanítani, hogy jelezzenek. Sok olyan esetről hallottam, amikor a hallássérülttel együtt élő kutya annyira összenőtt a gazdájával, hogy jelez, felhívja magára a figyelmet. Ugyanez történt velem meg Bogyóval is, aki 2011. szeptemberében ment el az örök vadászmezőkre.

Hogyan került hozzád Chili?
A történet Bogyóval kezdődött, aki 13 évvel ezelőtt került hozzám. Annyira összenőttünk, hogy jelezte a telefont, a csengőt valamint felébresztett. Nem volt egy képzett kutya, nem jártunk kutyaiskolába, csak jól megdicsértem amikor jelzett. 11 évesen számos betegsége miatt "nyugdíjba vonult", nem jelzett többet, csak aludt egész nap. Ekkor kezdtem el kutatni, hogy ki foglalkozik hangjelző kutyák képzésével hazánkban. Mint kiderült senki. Egy ismerősön keresztül végül eljutottam Gácsi Mártához, a Kutyával az Emberért Alapítvány vezető kiképzőjéhez és neki mondtam el, hogy szükségem lenne egy hangjelző kutyára. Kitöltöttem egy többoldalas jelentkezési lapot, majd 2010 novemberében más jelentkezőkkel együtt részt vettem egy kutya-gazda párosítón (itt találkoztam először Chilivel). Egy gyógypedagógusnak mesélnem kellett a fogyatékosságomról, magamról, milyen igényeim vannak a kutyával szemben stb. Pár nappal később egy független szakértőkből álló bizottság eldöntötte, hogy elkezdhetek dolgozni Chilivel. Innentől kezdve hétvégente találkoztam vele a Top Mancs Kutyasulin, valamint kiképzőjével Barbarával és nevelőjével Andival. Az első időszak az ismerkedésről, közös gyakorlásról szól. A későbbiekben már a lakásban, konkrét élethelyzetekben gyakoroltuk a jelzéseket. Végül sok-sok gyakorlás, kemény munka után 2011. 07. 05-én sikeres vizsgát tettünk.

Milyen problémák merültek fel a kutyás léttel, amióta nálad van Chili?
A legnagyobb probléma, hogy az emberek még nem ismerik a hangjelző kutyákat. Nem értik, hogy minek nekem - látszólag ép embernek - egy segítőkutya. Megbámulnak, főleg a szememet nézik, alulról az arcomba kukucskálnak, hogy kiderítsék vak vagyok-e vagy sem. A másik gond az, hogy sokan kérdezés nélkül nyúlnak a kutyához, megsimogatják, magukhoz hívják. Néha a boltban a vevők rámordibálnak, hogy "héé, kutyával nem lehet ide bejönni", vagy a biztonságiak akadékoskodnak, ezért a hám és igazolvány mellett mindig magamnál hordom a kinyomtatott 27/2009. SZMM rendeletet is.

Mit kell figyelembe venni, ha az ember szeretne egy jelzőkutyát?  
Van-e időnk foglalkozni a kutyával? Elég türelmesek, kitartóak vagyunk ahhoz, hogy átvészeljük a kezdeti nehézségeket? Tudunk-e megfelelő életkörülményeket, mozgásteret, egészségügyi ellátást biztosítani a számára?
Az átadásnak lelki oldala is van, nekem is több hullámvölgyem volt, amikor azt mondtam, hogy elég volt, nem csinálom tovább. Aztán vettem egy nagy levegőt és mentem tovább - ezeket is át ill. meg kellett élni. Ma már persze nagyon boldog vagyok, hogy akkor nem adtam fel.
Ezért is kezdtem el vezetni a blogot, hogy másoknak könnyebb legyen, nekem is jó visszanézni, hogy honnan indultunk, hova jutottunk.   

Mire figyeljünk, ha látunk egy jelzőkutyát? 
Soha ne ajánlj fel ételt segítő kutyának!
Ne hívd magadhoz!
Bármennyire szimpatikus, ne simogasd meg!
Saját kutyádnak ne engedd meg, hogy odamenjen, amikor az épp dolgozik!
Ha a kutya furcsa hangokat ad ki, akkor szólj a gazdának!

Mi a kedvenc történeted ami Chilihez kapcsolódik?
Anyukámmal Bogácson voltunk nyaralni, sétáltunk az utcán, amikor egy 6 éves körüli kislány haladt el mellettünk az anyukájával. Rámutatott Chilire, majd ezt mondta: "Anya! Nézd egy lélekmentő!" Nem is tudta, hogy milyen igazat beszélt, mert ezek a kutyák tényleg a mi sérült lelkünket mentik meg. Ugyanitt idős nénikék beszóltak a kutyának, hogy "Gyere Cukikám, menjünk a hegyre borozni!".

Vannak további terveid a jelzőkutyákkal kapcsolatosan? 
Szeretnék minél több iskolába, rendezvényre, bemutatóra eljutni, ahol beszélhetek a hallássérültekről, hogyan kell velünk kommunikálni, miben és hogyan tud segíteni a hangjelző kutya, hogyan kell a kutyákkal szemben viselkedni. Titkos vágyaim között szerepel a csak hangjelző kutyák kiképzésével foglalkozó képző szervezet, központ létrehozása...

2 megjegyzés:

Márti írta...

ez nagyon jó!
talán lesz olyan hallássérült,ki a cikk hatására jelentkezik kutyáért:)

Ysani írta...

Remélhetőleg az őszinteségemmel nem riasztottam el azokat, akik még csak gondolkoznak a jelentkezésen:)

Megjegyzés küldése