2012. január 29., vasárnap

Agility, frizbi, séta, fürdetés - így ebben a sorrendben...

Tegnap voltunk az év első edzésén! Meglepő módon a fordulások, a kézváltások elég jól mentek, de Chili továbbra se nagyon figyel rám. 
- Megint elég sokat szövegelt, pedig most odafigyeltem arra is, hogy megbeszélésnél ne a startnál üljön, hanem vagy lefektettem magam mellé vagy szabadon járkálhatott.  
- Szinte mindig akkor akart elindulni amikor ő gondolta, hogy most kell. Külön kellett erre is tréningezni... leültettem az egyik akadály előtt én meg össze-vissza sétálgattam a pályán.
- Kúszó. Chilinek nagyon változatos ötletei voltak arra, hogyan lehet(ne) elkerülni. Fel akart ugrani rá, mellette elmenni, megtorpant előtte és rám nézett, mint aki azt várja, hogy én is menjek utána vagy bement és visszafordult.
Ha csak magába a kúszót gyakoroltuk (kiegyenesítve vagy félkörben), oda-vissza,  többször gyorsan egymás után akkor bezzeg simán ment. Tehát akadályról tovább- vagy beküldés a probléma,  nekem is mozognom kellett vele - ennél a szakasznál meg tök fölöslegesen, hiszen akadály - kukac be - kukac ki - akadály.

Ahogy már korábban is írtam, nekem az agilityben borzasztóan kijött a mozgás-koordinációs zavarom, pontosabban az, hogy egyszerre több mindent kell csinálni - figyelni a kutyát, magamat, időben mutatni, mondani, sebesség, szög... A kézjelek, a váltások, fordulások stb. olyanok mint a tánclépések. Amikor Tamás megmutatja a 7-8 akadályos pályán, hogy mit hogyan kellene mutatni, hova álljak, milyen szöget zárjak, csak ezzel a lábbal forduljak, mikor mit mondjak stb. - akkor írigykedve nézem, hogy milyen könnyedén mozog, libeg jobbra-balra. Én ehhez képest meg borzasztóan szögletesen. Persze, hiszen nekem nincs ritmusérzékem, táncolni se tudok.

Az agilityben szinte minden az emberen múlik, a kutya az én jelzéseimet olvassa le. Egyenlőre nekem ez sok - jelenleg nem érzem úgy, hogy ez valaha is menni fog. Tamás azzal vigasztalt, hogy ne aggódjak, amit itt idővel menni fog, az majd másban segít (mármint a mindennapi életben).

Chili jelzett a pálya közepén. Jó erősen, egyértelműen - a telefon a zsebemben volt. Na, többet nem hivatkozhatok arra, hogy jaj bocsi nem vettem észre, mert el voltam foglalva... :) 

Agility után frizbi edzés jött, ami elég kemény volt ebben a hidegben. Lefagytak az ujjaim. Kesztyűben nem tudok dobni, nélküle meg nem éreztem az ujjaimat, de a többiek is így voltak ezzel, viszont a kutyák élvezték a bénázásunkat.

Ezután elmentem sétálni vele a pályával szemben, az erdős domboldalra, ahol szabadon kifuthatta magát.

Az ott a lábán nem cipő, hanem sár...

Szóval Chili elég sáros és büdös lett mire hazaértünk... Hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy nemcsak a lábait mosom meg, hanem meg is fürdetem. Ez egy uszkár esetében 3 órás művelet. (Naponta 3/4 - 1 órába telik mire kikefélgetem a szőrét, könnyen összeáll és nagyon sűrű.) Kezdődött egy órás fésüléssel, fürdetés, majd másfél-két óra ment el a szárítással. 

Már nagyon idegesített, hogy nem látom Chili szemét:

Ezért vettem a bátorságot és ollóval lenyírtam a pofáján a szőrt. Tudom borotvával kellett volna, de az nekem nincs. Az eredmény nem lett tökéletes, de vállalható. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése