2012. január 29., vasárnap

Agility, frizbi, séta, fürdetés - így ebben a sorrendben...

Tegnap voltunk az év első edzésén! Meglepő módon a fordulások, a kézváltások elég jól mentek, de Chili továbbra se nagyon figyel rám. 
- Megint elég sokat szövegelt, pedig most odafigyeltem arra is, hogy megbeszélésnél ne a startnál üljön, hanem vagy lefektettem magam mellé vagy szabadon járkálhatott.  
- Szinte mindig akkor akart elindulni amikor ő gondolta, hogy most kell. Külön kellett erre is tréningezni... leültettem az egyik akadály előtt én meg össze-vissza sétálgattam a pályán.
- Kúszó. Chilinek nagyon változatos ötletei voltak arra, hogyan lehet(ne) elkerülni. Fel akart ugrani rá, mellette elmenni, megtorpant előtte és rám nézett, mint aki azt várja, hogy én is menjek utána vagy bement és visszafordult.
Ha csak magába a kúszót gyakoroltuk (kiegyenesítve vagy félkörben), oda-vissza,  többször gyorsan egymás után akkor bezzeg simán ment. Tehát akadályról tovább- vagy beküldés a probléma,  nekem is mozognom kellett vele - ennél a szakasznál meg tök fölöslegesen, hiszen akadály - kukac be - kukac ki - akadály.

Ahogy már korábban is írtam, nekem az agilityben borzasztóan kijött a mozgás-koordinációs zavarom, pontosabban az, hogy egyszerre több mindent kell csinálni - figyelni a kutyát, magamat, időben mutatni, mondani, sebesség, szög... A kézjelek, a váltások, fordulások stb. olyanok mint a tánclépések. Amikor Tamás megmutatja a 7-8 akadályos pályán, hogy mit hogyan kellene mutatni, hova álljak, milyen szöget zárjak, csak ezzel a lábbal forduljak, mikor mit mondjak stb. - akkor írigykedve nézem, hogy milyen könnyedén mozog, libeg jobbra-balra. Én ehhez képest meg borzasztóan szögletesen. Persze, hiszen nekem nincs ritmusérzékem, táncolni se tudok.

Az agilityben szinte minden az emberen múlik, a kutya az én jelzéseimet olvassa le. Egyenlőre nekem ez sok - jelenleg nem érzem úgy, hogy ez valaha is menni fog. Tamás azzal vigasztalt, hogy ne aggódjak, amit itt idővel menni fog, az majd másban segít (mármint a mindennapi életben).

Chili jelzett a pálya közepén. Jó erősen, egyértelműen - a telefon a zsebemben volt. Na, többet nem hivatkozhatok arra, hogy jaj bocsi nem vettem észre, mert el voltam foglalva... :) 

Agility után frizbi edzés jött, ami elég kemény volt ebben a hidegben. Lefagytak az ujjaim. Kesztyűben nem tudok dobni, nélküle meg nem éreztem az ujjaimat, de a többiek is így voltak ezzel, viszont a kutyák élvezték a bénázásunkat.

Ezután elmentem sétálni vele a pályával szemben, az erdős domboldalra, ahol szabadon kifuthatta magát.

Az ott a lábán nem cipő, hanem sár...

Szóval Chili elég sáros és büdös lett mire hazaértünk... Hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy nemcsak a lábait mosom meg, hanem meg is fürdetem. Ez egy uszkár esetében 3 órás művelet. (Naponta 3/4 - 1 órába telik mire kikefélgetem a szőrét, könnyen összeáll és nagyon sűrű.) Kezdődött egy órás fésüléssel, fürdetés, majd másfél-két óra ment el a szárítással. 

Már nagyon idegesített, hogy nem látom Chili szemét:

Ezért vettem a bátorságot és ollóval lenyírtam a pofáján a szőrt. Tudom borotvával kellett volna, de az nekem nincs. Az eredmény nem lett tökéletes, de vállalható. :)

2012. január 26., csütörtök

Viszlát közbiztonság?

Napok óta nem tudjuk a futtatót rendeltetésszerűen használni, mert a hajléktalanok megszállták. Ma délelőtt például négyen voltak, a padokon ültek és műanyag palackokból nyakalták a műbort. Körülöttük minden vagyonuk 1-1 jól megrakott szatyor.  Amikor elmennek hihetetlen mennyiségű szemetet, törött üveget, papírokat hagynak maguk után (az üvegcserepeket mindig összeszedem). Egyszer-egyszer fecskendőt és tűt is találok. Megértem, hogy nincs hova menniük, mindenhonnan kirakják őket, de az sem megoldás, hogy egy játszótér melletti (!) futtatóban vernek tanyát.

De ez még nem minden! Újabban a késő éjszakai sétáinkat le kell rövidítenünk, mert amíg eddig egy-két kutyáson kívül más lélek nem járt ilyenkor, mostanság egyre több drogossal találkozom. Néha valahonnan megjelenik egy zavaros külsejű, magányos kapucnis alak, de többnyire csapatokban vannak, fénytől védett helyen, a földön ülnek vagy fekszenek. Másnap a rengeteg cigaretta csikk, üres üveg és fecskendő elárulja, hogy nem tévedtem. (Nekem a fényérzékenységem iszonyatosan jó, bármilyen kis fénypontot vagy mozgást észreveszek, sötéthez nagyon gyorsan alkalmazkodik a szemem.)

Alapvetően nem vagyok félős, de most kétszer is meggondolom, hogy merre is menjünk. 

Mindez azért szomorú, mert ez a környék (eddig?) biztonságosnak számított, alapvetően forgalmas is. A rendőrök és közfelügyelők rendszeresen járőröznek (egy gond van ezzel is - mindig ugyanabban az időpontban, kiszámíthatóak), óvoda, több iskola, irodaház és sok gyerekes család él itt. Most meg ezt látják amint jönnek haza a suliból vagy épp a játszótéren játszanak...

Most azon gondolkozom, hogy kéne nekem is egy paprika spray vagy egy síp, bármi amivel meg tudom védeni magunkat. Meg át kell alakítanunk az eddig jól bevált napirendet... 


2012. január 24., kedd

Életképek


Esik az eső, éjszaka fagy, sózzák a járdát, s a csípős, fehér lé jóformán mindent beborít. Emiatt előkerült a kutyacipő... Szerintem nagyon vicces, ahogy az "emberi" cipők mellett a négy pár kis fekete cipellő sorakozik.

...


Egy ideje új szokásra lettem figyelmes, Chili időnként a teraszajtó előtt, félig a függöny alatt fekszik. (Amúgy meg minden rendben, eszik-iszik, játszik.) Ami a dologban a legérdekesebb, hogy nekem is kb. azóta iszonyatosan fáj a fejem, nehezemre esik a koncentráció, olvasás. Elkezdtem böngészni a tudományos hírek között, és ezt találtam: "január 23-án, magyar idő szerint hajnali 5 órakor hatalmas napkitörés zajlott le a Nap 1402-es számú napfoltcsoportja felett. Emiatt egy gyorsan mozgó anyagfelhő tart a Föld felé, amelynek érkezése kedden délután várható. Kedden reggel nagy energiájú protonok záporába került a Föld." (Forrás: Origo)

Tovább kutatva kiderült, hogy ez már a második komolyabb napkitörés 2 héten belül. Ahogy az időjárási frontok, valószínűleg az ilyen események is nemcsak ránk, hanem az állatokra is hatással vannak. Akik nap mint együtt élnek az kutyájukkal (vagy bármilyen más állattal), azok hozzám hasonlóan már biztosan megfigyeltek erre utaló jeleket. Bogyó a hidegfrontra volt különösen érzékeny: elvonult a lakás legsötétebb pontjára és ott békén kellett hagyni. Képes volt pontosan előre "jelezni" a vihart. Chili ellenben meg a melegfrontot nem bírja: ilyenkor nyugtalan, jön-megy, próbál aludni, de nem sikerül, csak forgolódik össze-vissza.

Geomágneses vihar hatása az emberi szervezetre: "Az időjárásra érzékeny, valamint a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő emberek azonban közérzetük romlását tapasztalhatják, és vannak olyan tanulmányok is, melyek szerint összefüggés mutatható ki geomágneses viharok és az elhalálozások száma között a haldokló betegek körében. A geomágneses viharok hatására figyelmetlenebbek, szétszórtabbak lehetünk - más tanulmányok szerint ugyanis nő az üzemi és közlekedési balesetek száma -, egyes beszámolók szerint pedig a protonok miatt megnőhet a szívinfarktusok gyakorisága." (Forrás: Origo)

...


Ma meglátogatott minket Eszter Imivel és Julival. A két kis manó először járt nálunk, Chili meg először találkozott Julival. Élénken érdeklődött a csöppség iránt, sokat szagolgatta, sőt "puszit" is adott a kezére és a pofijára. Sajnos ez utóbbit nem sikerült lencsevégre kapni... nagyon megható volt látni, hogy milyen figyelmesen (hevességét kordában tartva) vette fel a kapcsolatot a gyerkőccel.



Testvéri szeretet. Ehhez a képhez nincs mit hozzáfűzni, önmagáért beszél. :)

2012. január 23., hétfő

2012. január 20., péntek

Chili szeme - frissítve!

Voltunk az állatorvosnál kontrollon. Alaposan megvizsgálták, szerencsére a kezelés hatásos volt, nem kellett szövetmintát levenni. A szeme szépen gyógyul, már nem ödémás, kezd a gyulladás lemenni. A kétféle cseppet elfogyásig kell még cseppenteni a szemébe (napi 9x), aztán Vidisic géllel kell napi 2-3x kenegetni a szemét 2-3 hónapon keresztül. 2 hónap múlva újabb kontroll. A szemére vigyáznom kell, mert nagyon hajlamos a gyulladásra. Ami azt jelenti, hogy ha nagyon szeles vagy nagyon száraz az idő, akkor mielőtt elindulunk be kell majd kennem a szemét. Érdekességképpen: a bal alsó szemhéjon, függőlegesen (kissé befelé, a szemgolyó irányába) nő egy szempilla, ami irritálhatja a szemet - dokinő nekem is megmutatta. De ezzel nem lehet mit kezdeni...

Ami viszont a legfontosabb, végre újra mehetünk sétálni, sportolni! Csak az eső ne esne..:((


2012. január 18., szerda

HASÉ - 2012. január - interjú

Ma megkaptam a HASÉ (Hallássérültek, a SINOSZ havi lapja) magazin januári tiszteletpéldányát, melyben a főszerkesztő, Györgyjakab Zsuzsa jóvoltából 3 oldalas, számtalan képpel teletűzdelt cikk olvasható rólunk. Már nagyon vártam, hogy élőben is láthassam a képeket, olvashassam az interjút! Chili már sokszor, de én még soha nem szerepeltem újságban...

Az alábbiakban a nyersinterjút olvashatjátok.

Pár szóban magadról:
Születésem óta a bal fülemre siket vagyok, jobb fülemen hallásmaradvány van, készüléket hordok, szájról olvasok. A gyerekkorom másról se szólt, mint orvosokról-logopédusokról-szurdopedagógusokról-audiológusokról. Miskolciak lévén hetente háromszor jöttünk Pestre kezelésre, rengeteget gyakoroltunk Anyukámmal - ennek köszönhetően nagyon szépen beszélek. Aki nem tud a fogyatékosságomról, az többnyire észre se veszi, ami sajnos sokszor elég nagy hátrány.

Iskolába integráltan jártam, 2005-ben diplomáztam a Miskolci Egyetem Jogi Karán. Érdeklődésem központjába mindig is a kutyák álltak (állatorvos szerettem volna lenni), ez év novemberében elvégeztem az OKJ-s habilitációs kutyakiképző tanfolyamot, jelenleg szakképesítést adó kutya-fizioterapeuta képzésre járok. Hobbim az olvasás, történelemkutatás, utazás, természetjárás.

Miben tud segíteni egy hallássérültnek a jelzőkutya?
Egyrészt fizikai érintéssel jelzi a különböző hangokat és meg is mutatja annak forrását. Kopogás, csengő, telefon, gazda neve, főzőóra, ébresztőóra stb. A későbbiekben további új hangokat lehet megtanítani. Másrészt érzelmi támaszt nyújt, segít az önálló életvitelben, magabiztosságot, önbizalmat ad. Segíti a kapcsolatfelvételt idegen emberekkel (kommunikáció), fejleszti a problémamegoldó készséget. A vele való foglalkozás valamint a séták ingergazdagabbá teszik a mindennapi életet.

Hogy tudod megtanítani neki az új hangok jelzését?

Chili esetében erre többféle módszer létezik, hosszú lenne mindet felsorolni ezért csak egyet emelek ki. Tegyük fel, hogy a mikrohullámú sütő hangját akarom megtanítani neki. Beállítom az időzítőt és megfigyelem a kutya reakcióját. Ha felfigyel rá és meg is bök, akkor nagyon megdicsérem. Ha csak felfigyel rá, de nem jelez akkor rákérdezek, hogy "na, történt valami?", "mi van?". Úgymond rávezetem arra, hogy jelezze az adott hangot. Nehéz feladatokat általában vacsora előtt szoktam gyakorolni, mert a vacsora a legerősebb motivációk egyike.

Hogyan zajlik egy átlagos napotok? Melyek a leggyakoribb feladatai?
Reggel felébreszt az ébresztő hangjára, kávém elfogyasztása után elmegyünk egy 1-1,5 órás labdázással egybekötött sétára. Napközben több SMS jön, főzésnél rendszerint használom a főzőórát, ezért ezek a leggyakoribb feladatai. Délután egy fél órát gyakorolunk, tanulunk (pl. régi vagy új trükköket, több tárgy közül azt behozni amit kérek, villanykapcsolás stb.), kifésülöm a szőrét amikor épp ráérek, aztán esti rövid séta után vacsora, majd éjfélkor még egy egészségügyi séta. Mivel Chili egy nagyon aktív, sportos kutya, ezért hetente minimum egyszer teszünk egy 10-15 km-es túrát. A napirendünk az elfoglaltságaimtól és évszaktól is függ, ahova csak lehet viszem magammal. 

Miben különbözik egy jelzőkutya egy átlagos házikedvenctől?
Ahhoz hogy egy kölyökből segítőkutya lehessen számos ember összehangolt, áldozatos, rengeteg lemondással, nehézséggel járó munkája kell. A kölyköket nagy körültekintéssel válasszák ki, vizsgálják a temperamentumát, a reakcióit és a munkára való hajlandóságot. A kutyák egészen az átadásig nevelőszülőknél nevelkednek, minden kutyához tartozik egy kiképző is, az egyes csoportokat a vezető kiképző fogja össze. A kölykök kiképzését a szocializációval, alap engedelmességivel kezdik és az átadásáig speciális képzésen esnek át. Fontos, hogy a kutyus a mindennapi feladatok megoldásában örömmel segédkezzen, ne azért csinálja, mert elvárják tőle. Évközben több szintvizsga is van, ha egy kutya nagyon lemarad vagy nem elfogadható viselkedést mutat, akkor kizárhatják a programból. A leendő gazdával sikeres, kétkörös vizsgát kell tennie, ekkor lesz belőle hivatalosan is jogokkal rendelkező segítőkutya.
A vizsgázott, igazolvánnyal és hámmal rendelkező hangjelző kutya jogait rendelet szabályozza. A lakosság elől elzárt területek kivételével bárhova bevihető, többek közt bolt, pláza, játszótér, állatkert, uszoda, szálláshely stb. Bármilyen tömegközlekedési eszközön ingyenesen utazhat, mentes az ebadó alól.

A házikedvencet meg lehet tanítani, hogy jelezzen bizonyos hangokat?
Attól függ, hogy mit értünk házikedvenc alatt. A jól szocializált, alapfokú engedelmességgel rendelkező, hangra az átlagnál érzékenyebb kutyákat meg lehet tanítani, hogy jelezzenek. Sok olyan esetről hallottam, amikor a hallássérülttel együtt élő kutya annyira összenőtt a gazdájával, hogy jelez, felhívja magára a figyelmet. Ugyanez történt velem meg Bogyóval is, aki 2011. szeptemberében ment el az örök vadászmezőkre.

Hogyan került hozzád Chili?
A történet Bogyóval kezdődött, aki 13 évvel ezelőtt került hozzám. Annyira összenőttünk, hogy jelezte a telefont, a csengőt valamint felébresztett. Nem volt egy képzett kutya, nem jártunk kutyaiskolába, csak jól megdicsértem amikor jelzett. 11 évesen számos betegsége miatt "nyugdíjba vonult", nem jelzett többet, csak aludt egész nap. Ekkor kezdtem el kutatni, hogy ki foglalkozik hangjelző kutyák képzésével hazánkban. Mint kiderült senki. Egy ismerősön keresztül végül eljutottam Gácsi Mártához, a Kutyával az Emberért Alapítvány vezető kiképzőjéhez és neki mondtam el, hogy szükségem lenne egy hangjelző kutyára. Kitöltöttem egy többoldalas jelentkezési lapot, majd 2010 novemberében más jelentkezőkkel együtt részt vettem egy kutya-gazda párosítón (itt találkoztam először Chilivel). Egy gyógypedagógusnak mesélnem kellett a fogyatékosságomról, magamról, milyen igényeim vannak a kutyával szemben stb. Pár nappal később egy független szakértőkből álló bizottság eldöntötte, hogy elkezdhetek dolgozni Chilivel. Innentől kezdve hétvégente találkoztam vele a Top Mancs Kutyasulin, valamint kiképzőjével Barbarával és nevelőjével Andival. Az első időszak az ismerkedésről, közös gyakorlásról szól. A későbbiekben már a lakásban, konkrét élethelyzetekben gyakoroltuk a jelzéseket. Végül sok-sok gyakorlás, kemény munka után 2011. 07. 05-én sikeres vizsgát tettünk.

Milyen problémák merültek fel a kutyás léttel, amióta nálad van Chili?
A legnagyobb probléma, hogy az emberek még nem ismerik a hangjelző kutyákat. Nem értik, hogy minek nekem - látszólag ép embernek - egy segítőkutya. Megbámulnak, főleg a szememet nézik, alulról az arcomba kukucskálnak, hogy kiderítsék vak vagyok-e vagy sem. A másik gond az, hogy sokan kérdezés nélkül nyúlnak a kutyához, megsimogatják, magukhoz hívják. Néha a boltban a vevők rámordibálnak, hogy "héé, kutyával nem lehet ide bejönni", vagy a biztonságiak akadékoskodnak, ezért a hám és igazolvány mellett mindig magamnál hordom a kinyomtatott 27/2009. SZMM rendeletet is.

Mit kell figyelembe venni, ha az ember szeretne egy jelzőkutyát?  
Van-e időnk foglalkozni a kutyával? Elég türelmesek, kitartóak vagyunk ahhoz, hogy átvészeljük a kezdeti nehézségeket? Tudunk-e megfelelő életkörülményeket, mozgásteret, egészségügyi ellátást biztosítani a számára?
Az átadásnak lelki oldala is van, nekem is több hullámvölgyem volt, amikor azt mondtam, hogy elég volt, nem csinálom tovább. Aztán vettem egy nagy levegőt és mentem tovább - ezeket is át ill. meg kellett élni. Ma már persze nagyon boldog vagyok, hogy akkor nem adtam fel.
Ezért is kezdtem el vezetni a blogot, hogy másoknak könnyebb legyen, nekem is jó visszanézni, hogy honnan indultunk, hova jutottunk.   

Mire figyeljünk, ha látunk egy jelzőkutyát? 
Soha ne ajánlj fel ételt segítő kutyának!
Ne hívd magadhoz!
Bármennyire szimpatikus, ne simogasd meg!
Saját kutyádnak ne engedd meg, hogy odamenjen, amikor az épp dolgozik!
Ha a kutya furcsa hangokat ad ki, akkor szólj a gazdának!

Mi a kedvenc történeted ami Chilihez kapcsolódik?
Anyukámmal Bogácson voltunk nyaralni, sétáltunk az utcán, amikor egy 6 éves körüli kislány haladt el mellettünk az anyukájával. Rámutatott Chilire, majd ezt mondta: "Anya! Nézd egy lélekmentő!" Nem is tudta, hogy milyen igazat beszélt, mert ezek a kutyák tényleg a mi sérült lelkünket mentik meg. Ugyanitt idős nénikék beszóltak a kutyának, hogy "Gyere Cukikám, menjünk a hegyre borozni!".

Vannak további terveid a jelzőkutyákkal kapcsolatosan? 
Szeretnék minél több iskolába, rendezvényre, bemutatóra eljutni, ahol beszélhetek a hallássérültekről, hogyan kell velünk kommunikálni, miben és hogyan tud segíteni a hangjelző kutya, hogyan kell a kutyákkal szemben viselkedni. Titkos vágyaim között szerepel a csak hangjelző kutyák kiképzésével foglalkozó képző szervezet, központ létrehozása...

2012. január 17., kedd

Szolgálati közlemény - YouTube csatorna

A blog történetének egy újabb szakaszába lépett, túllépte a 13 000. oldalletöltést is (ezúton is köszönöm minden régi és új olvasómnak)! Nem is reméltem ekkora látogatottságot. Úgy vélem, ideje egy újabb fejlesztésnek... Többek kitartó unszolásának köszönhetően a meglévő Facebook oldal (lehet lájkolni) mellett hangjelzokutya néven egy YouTube csatornát (lehet feliratkozni) is kap a blog. Nem önállóan, hanem a blog kiegészítőjeként fog funkcionálni. Inkább fotós alkat vagyok, mint videós, ezért nem ígérem, hogy rendszeresen új videók lesznek... de igyekszem azt is kézben (frissen) tartani.

A garázsos filmen kívül többek közt feltettem pár trükköt, vicces videót és egy tanulságos bemutatót.

Létrehoztam egy "Hangjelzőkutyák világszerte" elnevezésű lejátszási listát is, melyben a címnek megfelelően hallókutyás videókat gyűjtöttem egy csokorba.

Jó nézegetést!



Kutya egy Élet!


 Chili egyre nehezebben bírja, hogy a kötőhártya gyulladása miatt nem sétálhatunk. Extra izgatott lesz, ha előkerül a póráz. Dolga végeztével csalódottan veszi tudomásul, hogy már megint nem megyünk tovább... (Ráadásul pechünkre szerda óta nagyon szeles idő van, remény sincs rá, hogy egy kört menjünk.) Hiába mindenféle agylefárasztós tevékenység, labdázás a lakásban, a sétát semmi se pótolhatja. Becsületesen betartom a napi 9x cseppentést, a séták kerülését. Azonban egy engedményt mégiscsak tettem: esténként a garázsban elengedem, hadd fussa ki magát...

A videó alatt hallható zene:  John McCutcheon - Dog's Life

2012. január 15., vasárnap

Póráz hímeztetése

Mint ismeretes 8 hónapja kaptam meg a kutyust. A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy nem elég informatív a hám, mivel nem utal semmi arra, hogy Chili egy hangjelző kutya. Már számtalanszor leírtam, hogy az emberek nem értik, hogy egy látszólag ép embernek minek egy segítő kutya. Ha sikerült kukucskálással, előttem való többszöri oda-vissza sétával megállapítani, hogy nem vagyok vak, akkor jön, hogy akkor biztos mozgássérült vagyok. Áhh nem is, "ő egy kiképző", vagy a eddigi legjobb: "jogtalan felhasználó". Mindezt jeleztem az Alapítvány felé, Mártáék is tisztában vannak a problémámmal,dolgoznak rajta. Még tavasszal írtam is erről már bejegyzést, képekkel megspékelve, a hámokról készült képek keresésekor láttam, hogy helyenként feliratozzák a pórázt is. Nagyon megtetszett az ötlet, gondoltam, akkor legalább ennek megpróbálok én utánajárni. Barbaráékkal megbeszéltem, rámbízták a dolgot.
Így hát már tavaly óta számos hímzéssel vagy nyomtatással foglalkozó céget megkerestem e-mailen, hogy nem-e vállalnak hímzést/nyomtatást pórázra. Sokan arra se voltak képesek, hogy válaszoljanak, volt aki meg eleve elutasító volt ("ilyen hülyeséggel nem foglalkozunk"). Év végén ott tartottam, hogy feladom, nem érdekel. Aztán a héten újra szóba került az ügy, ezért gondoltam futok még egy (utolsó) kört: Némethné May Gizella (GIDO-MAY Kft.) válaszolt, s a legnagyobb örömömre nagyon pozitívan!

Több levelet váltottunk, majd megbeszéltünk egy személyes találkozót. A cég gyáli telephelyére természetesen Chilit is vittem magammal, ahol pillanatok alatt belopta magát a szívekbe. Gizella nagyon kedvesen fogadott, elmondtam neki, hogy mit szeretnék, megbeszéltük, hogy milyen betűtípussal, mekkora méretben, hol helyezkedjen el a "HANGJELZŐ KUTYA" felirat a pórázon. (A pórázokat én vittem, szimpla 2 centi széles KEA-kékek.)

Gizella még ott helyben csinált egy próbát, azt is megnézhettem, hogyan dolgozik a gép.  Nagyon jól néz ki, nekem legalábbis nagyon tetszik. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a hátoldalon is látszódó öltések, de ennek eltüntetésére kigondoltam, hogy kék filctollal besatírozom. 



A pórázok hímzésén kívül még egy "HANGJELZŐ KUTYA" feliratos, tépőzáras kockát is kapunk a hámra.

Ezúton is köszönöm a magam és a KEA nevében is a szíves fogadtatást, támogatást!

2012. január 11., szerda

Chili szeme, foga, lába

Ma 16h órára kaptunk időpontot az állatorvosokhoz (külön egy szemészhez is), hogy 
  • megnézze a jobb szemét - mert krémállagú, zöldes váladék jön belőle, reggelre összetapadt szőrrel ébred, hunyorít,
  • leszedjék a fogkövet - mert fogköves, 
  • és megröntgenezzék a lábát - már nyár óta terhelés közben időnként sántít rá. 

Barbarával  (Chili kiképzője) közösen mentünk el, hogy segítsen a kommunikációban és a kutya helyes tartásában, megfogásában - mint tudjátok érzékeny a kis lelkem, hajlamos a hisztire.

Eleinte csak az hittük, hogy csak elbódítják, s úgy fél óra alatt túl is leszünk rajta. Be is hívtak minket, elmondták, hogy a szemével kezdik,  aztán a fogát megcsinálják, majd megröntgenezik. Ja, és mindezt altatásban. Úgy két óra múlva menjünk érte... hűű erről nem volt szó, a doki legelőször is bódítást mondott.

Elsoroltuk a panaszokat, a doki is megvizsgálta a jobb első lábát, de nyújtás hatására nem volt egyértelmű, hogy fáj-e vagy sem. 

Elköszöntem a kutyától és elmentünk. Nehéz volt otthagyni. 

Addig beültünk egy pizzériázóba vacsorázni, beszélgetni, lelkizni egy sort.

Visszaérve a dokik felemás hírekkel szolgáltak, a lábának rtg. alapján semmi baja. A fogkövet leszedték. 
A szemész orvos elmondta, hogy a jobb szeme nagyon rossz állapotban van, lemérték a könnytermelését, alacsony. Idegen test nincs benne. Valószínűleg tüszős kötőhártyagyulladás. Az alsó szemhéj is duzzadt, fájdalmas. 1 hétig el van tiltva minden aktív tevékenységtől, széltől, melegtől stb. Séta csak rövid egészségügyi lehet. Két szemcseppet kaptunk, az egyikből naponta 6x, a másikból naponta 3x kell cseppenteni. Most nem kell a szemét kimosni, csak a váladékot letörölni.
Egy hét múlva kell visszamenni, meglátjuk, hogy reagál-e a kezelésre vagy sem. Ha nem, akkor szteroidos szemcseppet kell majd használni, ami összehúzza a gyulladást, és szövetmintát is vesznek amit elküldenek szövettanra. Azt nem tudta megmondani, hogy mi okozta, lehet idegen test, ami mondjuk magától ugyan kijött, de fertőzött volt vagy baktérium, de genetika is állhat a háttérben. Erre rákérdeztem a futtatóra, miszerint pont egy irodaház építkezésével szemben van. Igen, lehet az onnan szálló beton, vas stb. pora, mindez keveredik a futtató amúgy se higiénikus földjével, ami meg a száraz idő miatt futkározás közben simán belemegy az ott tartózkodók szemébe. 
Azt mondta még, hogy ne aggódjunk, ettől nem fog megvakulni, csak nagyon lassan, nehezen gyógyítható.

Hazaérve pisilt egyet, aztán amint feljöttünk első dolga az volt, hogy a Bogyótól örökölt királynői puffon kényelembe helyezte magát. Innen átraktam a kanapéra magam mellé, betakartam egy pléddel, hogy halljam, ha nyöszög vagy baj van.
Mi lesz egy hétig azt nem tudom... egy hiperke (by T.-Sz. Márti) kutyának, akinek a mozgás a lételeme?! 

2012. január 10., kedd

Előadás írótolmácsolása

Tavaly szeptemberi bejegyzésemben panaszkodtam, hogy nem értek meg mindent a kisállatfiziós képzés előadásain, mert a tanár sétálgat, a prezentáció miatt meg félhomályban ülünk, így szájról is alig tudok olvasni. Gyakorlati foglalkozásokon a hallgatók körbeállják az asztalon vagy földön fekvő kutyát, többnyire lefelé néznek - képtelenség bármit is megérteni. Kaptam egy diktafont a tanfolyam szervezőitől, ami félig-meddig megoldás, hiszen a felvett szöveget nem tudom meghallgatni.

Az említett bejegyzéshez egy Névtelen hozzászóló írt, hogy akkor miért nem kérek írótolmácsot? Miért, létezik olyan? Azon nyomban elkezdtem kutatni a neten, mígnem kiderült, hogy bizonyos jeltolmács központok vállalnak ilyet is. A Korner Jeltolmács Központra esett a választásom, még novemberben el is mentem hozzájuk, nagyon szimpatikusak voltak, kitöltöttem egy belépési nyilatkozatot, lefixáltuk az időpontokat, odaadtam az eddig felvett előadások hanganyagait (mert vállalták ennek az átírását). A decemberi előadás lett volna az első alkalom, hogy jönnek, de pont azon a hétvégére esett a kutyakiképzős vizsgám is, így akkor nem tudtam elmenni.

Hétvégén viszont végre megtudhattam, hogy hogyan is zajlik, mennyire segítség ez nekem. Direkt ma akartam írni erről, mert kíváncsi voltam arra is, hogy mennyi maradt meg bennem, mennyire sikerült leülepednie az "olvasottaknak".

Az írótolmácsolás egy csodával ér fel!

Életemben először úgy éreztem, hogy aktív részese vagyok az előadásnak, értem amiről szó van, még ha kicsit késve is, gondolatban, de tudok válaszolni a tanár kérdéseire. Nem voltam fáradt az erőlködéstől (szájról olvasás - próbáld ki 15 percen keresztül félrenézés nélkül figyelni a konnektort!) és még ma is az előadás témája körül forgott az agyam. És még valami: nem unatkoztam. 
 
Két lány jött, az egyik délelőtt, a másik délután, mindketten nagyon szimpatikusak voltak - amúgy lehet jelezni a központ felé, hogy, ha azt szeretném, hogy megint ők jöjjenek. (Ez azért van, mert nem mindenki egyformán jelel illetve artikulál.)
Eleinte kicsit zavarban voltam, mert nem tudtam pontosan hogy is zajlik majd ez, mivel tudnám megkönnyíteni a munkájukat, hogy lenne jobb, kényelmesebb stb. Erre meg (egymástól függetlenül) aranyosan mondták, hogy ők azért vannak, hogy az én munkámat segítsék.
Mindkettőjüknek beszéltem a képzésről, hogy kicsit képben legyenek. Megkérdezték, hogy hogyan írjanak, lehetnek-e benne rövidítések, csak a lényeget írja-e le, mi az ami nagyon fontos, hogy meglegyen stb.?

A saját laptoppomat kellett vinni, délelőtt, elméletnél (ortopédia) Ági a jobb oldalamra ült, én meg úgy helyezkedtem, hogy lássam amit ír. Amikor a tanár a pad előtt állt, akkor őt figyeltem, ha elment, akkor meg a monitort.
A gyakorlat ugyanabban az előadóban, a padok előtti viszonylag nagy szabad területen zajlik. Két csoportra oszlott a 20 fős társaság, egy-egy padra fektetett kutyát vettünk körül. Zsuzsa leült az egyik padhoz közeli székre, laptop az ölében, én meg mögötte álltam. Nehéz volt összehangolni a kettőt, figyelni, hogyan kell csinálni az adott gyakorlatot a kutyán, illetve olvasni is a monitort. A korábbiakhoz képest azonban ez is nagy előrelépés! Eddig mindig a többieket nyúztam, hogy mit mondott, merre, hogyan stb. Persze most is szaladgáltam a tolmács, a csoporttársak, és az oktató között, de most olyanokra kérdeztem rá, amire Zsuzsa nem tudott volna válaszolni.

Ezúton is köszönöm a tolmácsok munkáját!

2012. január 7., szombat

Szerintetek a kutyafuttató mire való?

Szerintetek a kutyafuttató mire való? Kutyák közösségi klubja, játszótér vagy csak kutya-wc?

Mindegy, hogy hány óra van, hány éves a kutya vagy épp a gazdája - bejönnek, addig sétálgatnak a kutyával amíg az nem végez a dolgával, majd a potyadék felszedése nélkül elmennek. Néha még a pórázt se veszik le.
Szegény kutyus meg jönne Chilivel játszani, epekedve nézi a labdánkat, de sajnos neki nem lehet...

...

Bejön a gazda a kutyussal, abból a célból, hogy "kicsit mozogjon a drága" (magyarázza nekem), de pár perc elteltével egyre egyértelműbb, hogy ez csak a fel-alá való sétálgatást jelenti. A gazda leül olvasni a padra, vagy telefonál, esetleg céltalanul körbe-körbe sétál. Labdát vagy egyéb játékot nem hoznak, de még ez se lenne baj, hisz a futtató tele van botnak is jó letört faágakkal, de nem.
Ha fogékony a gazdi, szívesen elmagyarázom, Chilivel és a kutyájával is megmutatom, hogy mennyi mindenre jó egy kis labda (közben a kutyája odavan a gyönyörűségtől, hogy kapott egy labdát), látszólag lelkesen egyetért, de mikor legközelebb találkozunk semmi változás nincs.

...



Chili az átlagnál kicsit nagyobb hévvel játékba hívja a másik a kutyát, elkezdenek élvezettel futkározni, erre a gazda rémüldözni kezd, hogy "jaj, jaj megtámadja a kutyámat!". Nem hiszem el, hogy amióta megvan a kutyája, soha nem látta még, hogy hívják egymást játékba...




...

3-4 hónapos vizsla-labrador kölyök. Akárhányszor találkozunk a futtatóban, ha több kutya is van egyszerre, akkor is mindig kinézi magának Chilit, nekiszalad, felágaskodik rá, szőrét harapdálja stb., a baj az, hogy nem érti Chili jeleit. Chili eleinte elég sokáig tűrte a kölyök rohamait, de mostmár egyre hamarább és egyre határozottabban lereagálja. A kölyök nem érdekli, engedelmesen ül előttem, várja, hogy eldobjam a labdát A gazdájának már többször finoman elmondtam, hogy vigye arrébb a kutyáját, értse meg, hogy ha az egyik jelez, hogy neki ez már sok, terhes, akkor nem kell továbbfeszíteni a húrt. Esetleg kölyökoviba kéne járni. Erre csak gúnyosan mosolyog rám. Annyira nem érti a csaj, hogy ha már benn vannak vagy látom, hogy jönnek, akkor inkább elmegyünk.

...

Megállnak a kerítésnél, toporogva várják, hogy menjünk már ki (de nem szólnak). Oké, én megértő vagyok... feltételezem, hogy biztos azért nem akarnak bejönni, mert a kutya tüzel vagy agresszív stb. Amikor látják, hogy a kapu felé tartunk, akkor ők is jönnek oda. És a poén az, hogy jóformán a kapu előtt megállnak. Ha gond van a kutyámmal, akkor miért a kapunál kell még jobban bestresszelni? Így orrba-szájba kapják egymást, persze, hogy kitámad (mármint nem Chili, hanem a másik).

... 

Szerencsére azért néha találkozom "játékos" vagy tapasztalt kutyásokkal is.

Előzmény: Mit lehet csinálni egy kutyafuttatóban?

2012. január 6., péntek

Mit lehet csinálni egy kutyafuttatóban?

Chilivel minden reggel 1 - 1,5 h órát töltök futtatóban, mert a közvetlen közelünkben nincs parkos, erdős rész ahol szabadon futkározhatna. A körülkerített, viszonylag jól karbantartott, inkább hosszúkás, mint széles futiban számos kutya és gazda viselkedését volt/van alkalmam megfigyelni.

Ebben a bejegyzésben a mi kutyafuttatós menetrendünket szeretném ismertetni (holnap meg arról írok, hogy miket tapasztalok a többi gazda részéről). Ez a verzió természetesen nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem az elmúlt 8 hónap alatt gyúrtam össze - ahogy egyre jobban megismertem a kutyát, mozgásigényét, kitartását, határait - úgy változott a koncepció. A kiképzők Márta, Rita, Barbara és Rita tanácsait beleépítettem.
Jelenleg ez a 1 - 1,5 óra optimális mértékben lefárasztja a kutyát, a jó kezdés az egész napot meghatározza. (Késő délután a lakásban is van még egy fél órás labdázás, focizás. A két másik séta kb. 20-30 perces.)

Amint az utcán felszólításra elvégezte a kis és nagy dolgokat megyünk a futtatóba. Kvázi jutalom. A kapu előtt meg kell állnia (nem rohanhat be), kinyitom, bemegyek, majd jöhetsz.

1) Még pórázon  - ha nincs bent másik kutya, akkor szigorú lábnál követés, kis kör balra, jobbra, egyenesen.
2) Leveszem a pórázt és szabadon követésben körözünk. (Ez a pár perces közjáték nem elsősorban a lábnál követés gyakorlására van, hanem arra, hogy megértse a futi nem egyenlő az "ereszd el a hajammal".) Ha ezt is szépen megcsinálta, akkor dobom csak el a labdát.
3) 10-20 perc intenzív labdázás, majd kész,vége - elrakom a zsebembe.
4) A szabadon követés tényleges gyakorlása, menetközben ültetés, fektetés, behívás, beülés, előreküldés, apport stb. Közben jutifalat, simogatás a dicséret.
5) E szakasz lezárásaként, főjutalomként egy bot vagy egy másik (!) labda, kong bármit dobok el és ezt hozza-viszi újabb 10-20 percen keresztül. Kész, vége - és lerakom a botot pl.  egy padra.
6) Trükkök gyakorlása: Körbe, hátra, szia, örül, hangot, szlalom, át, kukucs stb. Itt felváltva labdával, jutifalattal, simogatással dicsérek. (Az adott feladat nehézségi fokától függ.)
7) 5-10 perc labdázás, majd kész, vége.

Kapu előtt leül, rácsatolom a pórázt, kinyitom a kaput, kilépek, majd jöhetsz-re jöhet ő is.

A labdázást/botozást sosem akkor hagyom abba, amikor elfárad, hanem pont a csúcson. Maga a labdázás/botozás sem szimplán csak abból áll, hogy én eldobom, ő meg visszahozza. 
Hanem váltogatom az elengedés módját:
- szabályos apportozás labdával (lábnál ül, én eldobom, rámnéz, majd mehetsz, elszalad a labdáért, majd szorosan leül elém)
- mögém (szemben áll, a vezényszóra futva megkerül, előreszalad) - amikor nagyjából a bal lábamhoz ér, akkor dobom el a labdát
- eldobom, de addig nem mehet utána, míg nem hallja, hogy mehetsz 
- eldobom, nem -et mondok, ekkor én megyek a labdáért 

Időnként meg amikor épp rohan a labdáért gyorsan elbújok pl. egy fa mögé, neki meg meg kell keresnie. Ha megtalált, akkor nagyon megdicsérem - ennek célja, hogy játék  közben is figyeljen rám.

Ha egy másik kutya bejön a futtatóba, akkor amíg bejönnek magamhoz hívom, majd mehetsz-el elengedem a másikkal játszani. Amíg el nem mennek, addig általában nincs közös gyakorlás, se labdázás.

Szolgálati közlemény - újdonságok a blogon

#1. Frissült a Chili lapfül!

#2. Még a blog indulásakor (2010) elterveztem, hogy csinálok ez vezényszólistát, mert érdekelt, hogy mit tud a kutya, honnan indultunk (mi ketten) és hova fejlődtünk. Mik a határok, mennyi minden fér bele a fejébe, mit tudok én tanítani neki. De aztán addig-addig tologattam a dolgot, hogy nem lett belőle semmi. Aztán Fido kutya (blogja) megadta a végső lökést és ím itt van. Egy külön oldalt, pontosabban lapot csináltam neki. Felül, Chili és a Linkek között találjátok.

Az új lapfülnek viszont helyre volt szüksége, azaz szélesíteni kellett az egész blogot. Remélem, hogy ennek következtében a ti képernyőtökön sem esett, nem csúszott szét az oldal (nem jelenik meg alul is olyan csúszka, mint jobb oldalt) vagy egyéb rendellenesség.
Ha mégis ilyet tapasztalnátok, akkor kérlek jelezzétek!

2012. január 5., csütörtök

Karácsonyi ajándékok - ízlések és pofonok

A gazdám meghülyült, de tényleg. Karácsony előtt pár nappal megjelent Apa meg Zsani tesója és hoztak egy nagy dobozt. Először azt hittem, hogy biztos nekem hoztak valami meglepit. Mondjuk sok-sok labdát vagy csontot. De nem, illetve igen... Tudjátok mi volt benne?? Egy csontváz! Mármint egy kutyáé, ránézésre az én méretem, lehet hogy egy fajtársamé?  És a gazdi nagyon-nagyon örült neki! Ti értitek ezt?! Mert én nem.
Phöö... Biztos túl eleven vagyok azért kell neki ez a halott izé. Ráadásul amióta megvan lassan többet foglalkozik vele, mint velem! Vizsgálja, beszél hozzá, meg a jegyzeteit nézegeti... Jó hogy nem má' le nem ugrik a talpazatról!


Na, most úgy felhúztam magam, hogy inkább átadom a szót az én drága gazdámnak:

Köszi! Szóval Chilit se kell félteni. Ő is kapott ám ajándékokat tőlem meg a többi családtagtól! 13 kg tápot, jutifalatokat, préselt csontotokat, dobókanalat meg egy táptartót.

Most ez utóbbit szeretném bemutatni, mert nagyon meg vagyok vele elégedve, őszintén ajánlom minden kutyás társamnak. Ezt egy neves műanyag termékeket gyártó cég Petlife sorozatában, többféle méretben lehet kapni: 20kg, 12kg, 4kg, 1,5 kg. Én a legnagyobbal leptem meg magunkat, mert általában 15-20 kilós tápot szoktam venni. (Hosszabb távon számolva olcsóbb egy nagyot venni, mint több kisebb csomagot.)

Görgős kerekei segítségével könnyen mozgatható, a két teteje van, mindkettő gumírozott, csatos. Légmentesen záródik, védi a tápot a fénytől, nedvességtől, bogaraktól. A tetőn van egy kisebb nyílás, ebbe bele van rakva egy adagoló kanál. Ha szedni akarok a tápból, akkor elég ezt a kicsit kinyitni és kipattintani az adagolót.
Nem utolsósorban a mérete, formája is ideális, nem foglal felesleges helyet.