2011. december 10., szombat

"Hallom, de nem értem. Tudom, de nem merem." - beszámoló

Ma megtartottam a bemutatót a workshop/fórumon a SINOSZ Színháztermében. Kicsit szerencsétlenül kezdődött a történet, mert a regisztrációnál egy ember rálépett az elöttem fekvő Chili farkára. Szegény felsírt, nagyot ugrott, aztán farokbehúzva, ijedezve járkált. Pár feladattal meg kosárcipeléssel szerencsére kijött ebből az állapotból. Miután leadtam a kabátomat zavartan megálltam a falnál, mert nem tudtam, hogy hova menjek, kit keressek. Ekkor megszólított egy hölgy, bemutatkozott és kiderült, hogy ő Györgyjakab Zsuzsa, a HASÉ főszerkesztője. Milyen kellemes meglepetés, hogy itt vagyok, mert pont pár napja olvasta a blogomat és szeretne velem egy interjút csinálni a magazinba. Nagyon meglepődtem, borzasztóan örülök a lehetőségnek. 

Előadás előtt Váradi Zsuzsa megkérdezte, hogy most szeretnénk kezdeni vagy majd Takács Katalin előadása után. Chilit ismerve inkább előtte szerettem volna elmondani. Így aztán kimentünk előre, ahol kaptam egy mikrofont. (Jaj de imádok mikrofonba beszélni!) Úgy terveztem, hogy a kutyát magam mellé fektetem és úgy fogok beszélni, de mivel minduntalan felállt, sétálgatott, zavaró volt - ezért jobbnak láttam kikötni az asztal sarkához, ahol végül nyugton maradt. Ahogy csütörtökön megírtam, tényleg csináltam egy slideshowt, s ennek segítségével mondtam el a mondókámat. Főbb témáim: bemutatkozás, Bogyó, Chili, a KEA, az átadási folyamat, hogyan és mit jelez, milyen jogai illetve kötelezettségei vannak a hangjelző kutyával rendelkező gazdinak, segítőkutya etikett, jövő. Még csiszolni kell rajta, mert rájöttem, hogy 1-2 dolgot kihagytam, de szerintem egész jó lett (tartalmilag).

Kérdés-válasz résznél volt aki megjegyezte, hogy milyen kegyetlenség már lakásban tartani kutyát, a nyári hőségben meg különösen. Egy másik úr meg az ebadóról beszélt, hogy ő neki 2 kutyája van, ő nem tud még egy 3. után is fizetni. Erre mondtam, hogy a segítőkutya mentes az ebadó alól. Elmondták azt is, hogy járt már náluk egy kutyás csoport bemutatót tartani. Hogy ők nem mi vagyunk? Mondtam, hogy nem, nekik amúgy sem vizsgázott a kutyájuk (NEO). Egy hölgy szeretett volna igényelni tőlük hangjelzőt, de mint kiderült fizetnie kellett volna a kutyáért. Igazából nem értettem a hozzászólásokat, mert egyik sem kapcsolódott szorosan a témához. A kutyáról semmit se kérdeztek. Nem tudtam eldönteni, hogy azért mert szinte minden lényeges dolgot elmondtam vagy mert nem fogta meg a hallgatóságot a téma...

Miután befejeztem, Zsuzsa megkért, hogy mutassunk pár trükköt. Természetesen most is a puff (halj meg) volt a kedvenc, ezt Chili különösen élethűen tudja előadni... A SINOSZ elnökének is bemutattak, megkért, hogy mutassunk neki is pár trükköt, meg egy jelzést (telefont megcsörgettem). Felvetettem, hogy szeretnék iskolákba elmenni tájékoztatót tartani a hallássérültekről, segítőkutyákról stb. örülnék, ha a SINOSZ segítene. 

Takács Katin akusztikus előadása letaglózott. Mármint olyan dolgokról beszélt, olyan vizsgálatokról, lehetőségekről amikről fogalmam sem volt. Pl. hányan tudjátok, hogy a készüléket minden tavasszal és ősszel át kéne állítani; új illesztéknél kontrollmérést kellene csinálni; egy-két audiológustól eltekintve csak alapszinten értenek a készülék beállításához, de nem ez a fő feladatuk; 9 féle hallásvizsgálat van; akinek gyakran begyullad a füle, annak nem ajánlott a  szilikonos illeszték, mert az terjeszti a bacikat; az akusztikus segít beállítani a készüléket; nem mindegy, hogy az illeszték csöve rövid vagy hosszú és még sorolhatnám. Többször is hangsúlyozta, hogy ha valami nem jó, nem tetszik, akkor menjünk és panaszkodjunk, ne hagyjuk magunkat, mert 6 évre kapjuk a készüléket.

Egy halló Apuka odajött hozzám, hogy van egy 14 éves hallássérült lánya, akit nagyon sokan, sokat bántanak a fogyatékossága miatt. Hallotta, hogy integráltan jártam suliba és egyetemet is végeztem. Ezért azt szeretné kérdezni, hogy voltak-e nehézségeim, milyenek és ezeket hogyan éltem túl? Hát elmondtam azt amik velem történtek az iskolai éveim alatt, meg a kutyáimról, hogy mennyi mindenben tudnak segíteni stb. Egy jó órát beszélgettem vele, remélem tudtam valamit segíteni. A kutyás terápiát is javasoltam, szerintem kifejezetten hasznos lenne a lánynak. Megható volt a tény, hogy eljön egy ilyen rendezvényre, meghallgatja az előadásokat, újabb és újabb lehetőségek után kutatva,  mert segíteni szeretne a lányán.

Simóka, fogdosás, gügyögés, taps stb. volt ezerrel - hiába mondtam el a prezibe a segítőkutya etikettet..:))

Utána természetesen volt játék az udvaron. Chili sietett nagyon haza, jóformán végig húzta a pórázt. A lakásba érve leitta magát, aztán kidőlt.

(Megjegyzés: a post vissza lett dátumozva, arra a napra amikor történt.)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

szia
hol lehet neked írni?
köszi

Ysani írta...

Bal oldali sáv, "Kapcsolat" alatt található a címem.

Névtelen írta...

Köszi

Megjegyzés küldése