2011. december 18., vasárnap

Egy jó meg egy rossz séta, közte meg egy fürdetés...

Tegnap nagyon eseménydús napunk volt. Mivel szombaton az eső és Tamás betegsége miatt elmaradt az edzés, ezért vasárnap - a hűvös, de napos időt látva - úgy döntöttem, hogy elmegyünk a Margitszigetre sétálni. Ahhoz most nem volt kedvem, hogy el is sétáljunk oda, ezért kivételesen bkv-val mentünk oda. (Itt jegyezném meg, hogy továbbra is nehezen viselem a kíváncsi tekinteteket a megállóban vagy a járműveken, pl. megállnak előttünk, alaposan megnézik a kutyát, engem, majd szó nélkül továbbmennek, vagy vizsgálják a szememet (alulról kukucskálnak a pofámba!), hogy vak vagyok-e vagy sem... Menetközben jobb dolguk nem lévén, hosszú perceken keresztül tudnak bámulni, de az soha senkinek nem jut eszébe, hogy nagy tömeg estén helyet adjanak, kicsit odébbálljanak. A villamoson két férfi az orrom előtt tárgyalta ki, hogy nem engem vezet a kutya, meg hogy mi mindenhez hozzá vannak szoktatva, nem félnek ezek semmitől stb. )
Chili élvezte, hogy végre szabadon szaladgálhat, kifutotta magát rendesen. Pénteken vettem egy (sokadik) labdát, melynek érdekessége, hogy tojáslabda alakú, nagyon jól pattog és pont az ő mérete. Na, most itt aztán volt tér kipróbálni, s jelentem most ez az abszolút kedvenc, de nem bánom, mert ez jobban, gyorsabban lefárasztja. A hideg idő ellenére viszonylag sokan jöttek ki, főleg kutyások. Itt amúgy a frisbivel okoztunk feltűnést, de ez nem zavar, mert ekkor a teljesítményre, ugrásra, dobásra, a kutyára kíváncsiak, nem pedig azt próbálják megfejteni, hogy vajon minek nekem ez a kutya. Egy fiatal pár meg is kérdezte, hogy milyen fajtájú ez a kutya, mert "olyan szép mozgása van". Épp leültem a földre megenni egy csokit, amikor egy hölgy odajött, hogy nem én vagyok-e az a segítőkutyás aki időnként a Szent István Parkba szokott járni? Mert, hogy hallotta, hogy érdeklődtem, s ő Kiszely Márta, aki egybefogja az Újlipótvárosi kutyásokat. E-mail címet is megadta, hogy cseréljünk, így tud szólni, ha lesz valamilyen rendezvény. Nahát, hogy milyen hírünk van... azt nem tudom honnan ismert meg minket...
Nem felejtettem el a cipőcskéket is elhozni, így a futók útja alatti hullámtörőn vagy min megtettünk egy teljes szigetkört, azaz 5300 métert. Még bírtuk volna, de a hideg és a sötétedés miatt inkább hazafelé vettük az irányt. 
Pár órányi pihenés után nekiláttam kifésülni a szőrét, mert az év utolsó bemutatójára, illetve az ünnepekre meg akartam fürdetni. A kozmetikus kézműtétje miatt már 2-3 hónapja nem volt nyírva, így egész komoly, dús bundát növesztett. Ami azzal jár, hogy naponta kb. 30-45 percbe telik rendesen átfésülni. A lényeg, hogy ez komplexen 2-3 órás programot jelent (fésülés, fürdetés, szárítás). Chili ügyes volt, mert csak az utolsó 15 percben kezdett nyűgösködni.

Éjféli séta elég rosszul sült el... néhány részeg kivételével senkivel nem szoktunk találkozni, ez a nap legnyugodtabb sétája. Imádom, mert ilyenkor teljesen más arcát látom a környékünknek. Szóval pórázon sétáltunk, a kereszteződéshez érve az út másik oldalán, jobbról egy németjuhász kutya jön póráz nélkül, gazdája lemaradva. Szabályosan átmentünk, Chilinek megengedtem, hogy megszaglásszák egymást, aztán a másik tök váratlanul rámászott, volt morgás - de nem láttam pontosan, mert pont megfordultam, illetve annyira gyorsan történt. Az egésznek Chili éktelen sírása vetett végett, jobb mellső lábát meg feltartotta. (A másik gazda magához hívta a kutyáját és elkezdte simogatni, hogy jól van! Tőlem meg megkérdezte, hogy lány-e, mert azokat meg szokta támadni...) Én még életemben nem hallottam kutyát így sírni, kegyetlen volt. Úgy, mintha satuba szorult volna. Elég sokáig tartott megnyugtatni, csitítgatni, közben meg tapogattam, hátha megtalálom a baj forrását. Külsérelmi nyomot nem találtam, se vér, se törött csont - semmi. Aztán csak sikerült lecsendesíteni, enyhe sokkos állapotba került, üveges szemmel nézett rám.  Amikor végre sikerült felvenni vele a kapcsolatot elkezdtem hívni, hogy lássam tud-e járni. Tudott. Igyekeztem minél gyorsabban kihozni ebből a helyzetből, egyszerű feladatokkal elterelni a figyelmét. Sikerült is, úgy értünk haza, mintha semmi se történt volna. Azért itthon megint alaposan átvizsgáltam, de semmi. Én arra gyanakszom, hogy a jobb mellső lába a körbeszaglásnál kifordulhatott vagy nagyon rosszul lépett vele. Már korábban is észrevettem, hogy időnként sántít erre a lábára, tervbe is van véve röntgen, Nutradylt is szed. Annyira felidegesített az eset, hogy valamikor hajnali 3 után sikerült csak elaludnom... Chili meg köszöni szépen azóta is jól van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése