2011. december 11., vasárnap

Agility, frizbi

A múlt héten vasárnap - vizsga után másnap - lett volna agility-frizbi, írtam is Tamásnak, hogy megyünk, számíthat ránk. Chili 8-kor felébresztett, megdicsértem, eldobtam neki vagy kétszer a labdát, aztán arra ébredtem, hogy úristen már 11h is elmúlt! Magyarán, szépen visszaaludtam...így lemaradtunk az edzésről. Pedig mindenképpen el akartam menni, Chili nagyon megérdemelte volna, hiszen a sok tanulás miatt elhanyagoltam a nagy sétákat és szándékosan kihagytam egy foglalkozást. Jó, megértem magamat is, többnapos intenzív tanulás, meg a kétnapos vizsga után ki kellett aludni magamat. Végülis miután összeszedtem magamat elmentünk a Szent István Parkhoz és a csütörtöki postban bemutatott akadályokon gyakoroltunk.

A biztonság kedvéért mára duplán bebiztosítottam magamat, az ébresztő mellett a világítós órámat is beállítottam - 10 perccel későbbre... Az év utolsó előtti foglalkozásán áttértünk a zónás akadályok valamint a távolugró és a szlalom gyakorlására. Ez utóbbi valami veszettül nem megy a kutyusnak. Csak kőkemény megvezetéssel, jutalomfalattal vagy labdával sikerült megcsinálni, egyértelmű, hogy az összes akadály közül ez lesz neki a legkeményebb dió. A vicc az, hogy kb. a közepéig tök jól csinálja, aztán nem figyel és ront. Na, akkor kezdjük előröl.

Továbbra is az a legnagyobb probléma, hogy az agilityben kicsi az önuralma, mindent úgy és akkor akar megcsinálni, ahogy ő akarja. Tűkön ülve várja az indulást, egyszer-egyszer visszafelé is átugorja ugyanazt az akadályt.  Ha még nem indulunk, nem azt az akadály ugorjuk meg amit ő szeretne,  stb., na akkor jön a szövegelés. Két akadály között is... (Szövegelés - felfokozott állapot, izgalom miatti ugatás. Lefordítva valami ilyesmit jelent: na, na gyerünk már!, Nem igaz, hogy mit tökölsz!, Nem érted?! ) Ma sikerült a korábbiakhoz képest valamennyire visszaszorítani, most nem hagytam figyelmen kívül, hanem rászóltam.

A türelmetlenségéből adódóan amikor "végre" elindulunk akkor meg úgy kilő mint az ágyúgolyó, alig bírom beérni... Remélhetőleg egyszer eljutunk oda, hogy jóval kontrolláltabb lesz, mert ha nem figyel rám, akkor ebből versenyzés nemigen lesz, csak egy jópofa hétvégi kikapcsolódás.

Frizbiben már valamivel előrébb léptem, amikor kört alkotunk és egymásnak dobjuk a korongot az elég jól megy, de a kutyának dobott korongok megrezegnek, túl hosszúak vagy túl magasak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése