2011. december 31., szombat

B.U.É.K.! + szolgálati közlemény

"Havas téli lepedő borítja a tájat,
ilyenkor a jó pezsgő serkenti a májat.
Sült malacka vándorol,
surran a bendőbe,
kívánok sok minden jót
az új esztendőre! 
B.U.É.K."



Karbantartás/átalakítás miatt akadozni fog a blog elérhetősége, megértéseteket előre is köszönöm!

2011. december 24., szombat

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

 
Bakó Tibor: A Karácsony melege

Fenyőfa áll a szoba közepén,
S kinn hóborította  táj.
Lángocska gyúl a szívek mécsesén,
Sokakat melegítve át.

Milyen szép a karácsony ünnepe!
Mindegy, hogy gazdag vagy szerény.
Legfontosabb most is a szeretet,
Ebből kell, hogy legyen elég.

A szeretet legalább ingyen van.
Ezt bárkinek átadhatnád.
Igen! Ma a szeretet napja van!
Ebből is ajándékozzál!

A kályha dorombolva melegít,
Majd a nap tüzesen izzik.
Bizony, ez nem mindenkinek segít.
Van, aki belülről fázik.

A fenyőfát, ha már eltüzelték,
S kinn is zöldell majd a táj,
Lángocska! Égj a szívek mécsesén.
S mindenkit melegíts át!

                               

2011. december 20., kedd

A sírás oka

A vasárnap éjféli affér után úgy tűnt, hogy csak rosszul lépett és ez okozta a sírást. Tegnap is, ma is sokat futkározott, nem sántított, semmi jele nem volt annak, hogy valami "komolyabb" történt volna.
Aztán ma este 9 körül nyalogatni kezdte magát, az volt gyanús, hogy pont a jobb lábát. Gondoltam megnézem mit tisztogat annyira, hát egy 4-5 mm-es, hosszanti, vágás-szerű sebet találtam. Szerencsére nem gennyes és nem is mély, de véres - még nem varasodott össze. 


Miután megtaláltam a sebet, lenyírtam körülötte a szőrt és Hyperol-al kimostam.

Remélhetőleg ennyivel megúsztuk. (A kutya gazdáját meg jól megrúgnám, ha agresszív a kutyája akkor miért nem figyel oda? Miért kell az ilyen kutyát póráz nélkül sétáltatni?)

2011. december 19., hétfő

Segítőkutya bemutató a Veres Pálné Gimiben

Ma iskolanapot tartottak a Veres Pálné  Gimiben, Juli anyukája ott tanít, így ő, Juli és Áron szervezték meg az előadást. A diákok közül csak azok jöttek el, akik jelentkeztek erre, 40-50 emberre számítottunk, de kb. 20-25-en voltak. Az Alapítvány képviseletében Viki jött Ellával, Plüsivel, Rita, Juli Prézlivel, valamint én Chilivel.

Juli kezdte az előadást, általánosságban bemutatta a KEÁ-t, történetét, átadott kutyusokat, milyen típusú segítőkutyák kiképzésével foglalkoznak stb.

Utána az alábbi filmet néztük meg:  

A filmmel sajnos egy gond van - a mi szempontunkból nem akadálymentesített. Én is most láttam először, és nagyon zavaró volt, hogy az elején feliratos (mert Scobby kutyanyelven beszél), aztán a gomb megnyomása után nem. Szóltam is Ritának, hogy jó lenne végig feliratos változatot is csinálni. Ettől függetlenül szuper a film és szerintem a lényeg mindenképpen lejön. 

Ezután következett szerény személyem... most sokkal személyesebb hangvételű előadást tartottam a SINOSZ-osnál. Viszont többször is zavarba jöttem, nem tudtam olyan választékosan kifejezni magam, mint szerettem volna. Pedig itthon tök jól átgondoltam, hogy mit is szeretnék mondani. Megmutattam, hogyan bök meg a kutya, majd egy telefoncsörgéssel a gyakorlatban is láthatták hogyan működik a jelzés, majd vezetés. Természetesen trükk most sem maradhattak el. Hát még van hova fejlődnöm, remélem majd egyszer meglesz a rutinom. Nekem már az is nagy dolog, hogy ennyi ember elé ki merek állni és beszélni magamról meg a kutyáról. 

Végezetül Viki jött, ő keveset beszélt magáról, viszont több gyakorlati dolgot mutatott be Plüsivel. Pulóver levétele, tárgyválasztás, tárgybehozatal, jutalomfalatot Viki eldobta és a kutyának oda kellett vinnie.

Én úgy éreztem, hogy nem igazán sikerült a hallgatóságot megfogni, kérdések nem voltak, gyorsan elspuriztak. Eszterrel sms-ben "beszéltünk" a bemutatóról - azt írta, hogy de igen, csak nem mutatják ki. Máshogy kell az épeket megközelíteni, mint a sérülteket.

Ja és még egy megjegyzés: szerencsére nincs nyoma a tegnapi esetnek, talán csak annyi, hogy kicsivel nyomottabb az átlagnál, többet alszik. De ez betudható a mozgalmas napoknak valamint a hidegnek is.

2011. december 18., vasárnap

Egy jó meg egy rossz séta, közte meg egy fürdetés...

Tegnap nagyon eseménydús napunk volt. Mivel szombaton az eső és Tamás betegsége miatt elmaradt az edzés, ezért vasárnap - a hűvös, de napos időt látva - úgy döntöttem, hogy elmegyünk a Margitszigetre sétálni. Ahhoz most nem volt kedvem, hogy el is sétáljunk oda, ezért kivételesen bkv-val mentünk oda. (Itt jegyezném meg, hogy továbbra is nehezen viselem a kíváncsi tekinteteket a megállóban vagy a járműveken, pl. megállnak előttünk, alaposan megnézik a kutyát, engem, majd szó nélkül továbbmennek, vagy vizsgálják a szememet (alulról kukucskálnak a pofámba!), hogy vak vagyok-e vagy sem... Menetközben jobb dolguk nem lévén, hosszú perceken keresztül tudnak bámulni, de az soha senkinek nem jut eszébe, hogy nagy tömeg estén helyet adjanak, kicsit odébbálljanak. A villamoson két férfi az orrom előtt tárgyalta ki, hogy nem engem vezet a kutya, meg hogy mi mindenhez hozzá vannak szoktatva, nem félnek ezek semmitől stb. )
Chili élvezte, hogy végre szabadon szaladgálhat, kifutotta magát rendesen. Pénteken vettem egy (sokadik) labdát, melynek érdekessége, hogy tojáslabda alakú, nagyon jól pattog és pont az ő mérete. Na, most itt aztán volt tér kipróbálni, s jelentem most ez az abszolút kedvenc, de nem bánom, mert ez jobban, gyorsabban lefárasztja. A hideg idő ellenére viszonylag sokan jöttek ki, főleg kutyások. Itt amúgy a frisbivel okoztunk feltűnést, de ez nem zavar, mert ekkor a teljesítményre, ugrásra, dobásra, a kutyára kíváncsiak, nem pedig azt próbálják megfejteni, hogy vajon minek nekem ez a kutya. Egy fiatal pár meg is kérdezte, hogy milyen fajtájú ez a kutya, mert "olyan szép mozgása van". Épp leültem a földre megenni egy csokit, amikor egy hölgy odajött, hogy nem én vagyok-e az a segítőkutyás aki időnként a Szent István Parkba szokott járni? Mert, hogy hallotta, hogy érdeklődtem, s ő Kiszely Márta, aki egybefogja az Újlipótvárosi kutyásokat. E-mail címet is megadta, hogy cseréljünk, így tud szólni, ha lesz valamilyen rendezvény. Nahát, hogy milyen hírünk van... azt nem tudom honnan ismert meg minket...
Nem felejtettem el a cipőcskéket is elhozni, így a futók útja alatti hullámtörőn vagy min megtettünk egy teljes szigetkört, azaz 5300 métert. Még bírtuk volna, de a hideg és a sötétedés miatt inkább hazafelé vettük az irányt. 
Pár órányi pihenés után nekiláttam kifésülni a szőrét, mert az év utolsó bemutatójára, illetve az ünnepekre meg akartam fürdetni. A kozmetikus kézműtétje miatt már 2-3 hónapja nem volt nyírva, így egész komoly, dús bundát növesztett. Ami azzal jár, hogy naponta kb. 30-45 percbe telik rendesen átfésülni. A lényeg, hogy ez komplexen 2-3 órás programot jelent (fésülés, fürdetés, szárítás). Chili ügyes volt, mert csak az utolsó 15 percben kezdett nyűgösködni.

Éjféli séta elég rosszul sült el... néhány részeg kivételével senkivel nem szoktunk találkozni, ez a nap legnyugodtabb sétája. Imádom, mert ilyenkor teljesen más arcát látom a környékünknek. Szóval pórázon sétáltunk, a kereszteződéshez érve az út másik oldalán, jobbról egy németjuhász kutya jön póráz nélkül, gazdája lemaradva. Szabályosan átmentünk, Chilinek megengedtem, hogy megszaglásszák egymást, aztán a másik tök váratlanul rámászott, volt morgás - de nem láttam pontosan, mert pont megfordultam, illetve annyira gyorsan történt. Az egésznek Chili éktelen sírása vetett végett, jobb mellső lábát meg feltartotta. (A másik gazda magához hívta a kutyáját és elkezdte simogatni, hogy jól van! Tőlem meg megkérdezte, hogy lány-e, mert azokat meg szokta támadni...) Én még életemben nem hallottam kutyát így sírni, kegyetlen volt. Úgy, mintha satuba szorult volna. Elég sokáig tartott megnyugtatni, csitítgatni, közben meg tapogattam, hátha megtalálom a baj forrását. Külsérelmi nyomot nem találtam, se vér, se törött csont - semmi. Aztán csak sikerült lecsendesíteni, enyhe sokkos állapotba került, üveges szemmel nézett rám.  Amikor végre sikerült felvenni vele a kapcsolatot elkezdtem hívni, hogy lássam tud-e járni. Tudott. Igyekeztem minél gyorsabban kihozni ebből a helyzetből, egyszerű feladatokkal elterelni a figyelmét. Sikerült is, úgy értünk haza, mintha semmi se történt volna. Azért itthon megint alaposan átvizsgáltam, de semmi. Én arra gyanakszom, hogy a jobb mellső lába a körbeszaglásnál kifordulhatott vagy nagyon rosszul lépett vele. Már korábban is észrevettem, hogy időnként sántít erre a lábára, tervbe is van véve röntgen, Nutradylt is szed. Annyira felidegesített az eset, hogy valamikor hajnali 3 után sikerült csak elaludnom... Chili meg köszöni szépen azóta is jól van.

2011. december 11., vasárnap

Agility, frizbi

A múlt héten vasárnap - vizsga után másnap - lett volna agility-frizbi, írtam is Tamásnak, hogy megyünk, számíthat ránk. Chili 8-kor felébresztett, megdicsértem, eldobtam neki vagy kétszer a labdát, aztán arra ébredtem, hogy úristen már 11h is elmúlt! Magyarán, szépen visszaaludtam...így lemaradtunk az edzésről. Pedig mindenképpen el akartam menni, Chili nagyon megérdemelte volna, hiszen a sok tanulás miatt elhanyagoltam a nagy sétákat és szándékosan kihagytam egy foglalkozást. Jó, megértem magamat is, többnapos intenzív tanulás, meg a kétnapos vizsga után ki kellett aludni magamat. Végülis miután összeszedtem magamat elmentünk a Szent István Parkhoz és a csütörtöki postban bemutatott akadályokon gyakoroltunk.

A biztonság kedvéért mára duplán bebiztosítottam magamat, az ébresztő mellett a világítós órámat is beállítottam - 10 perccel későbbre... Az év utolsó előtti foglalkozásán áttértünk a zónás akadályok valamint a távolugró és a szlalom gyakorlására. Ez utóbbi valami veszettül nem megy a kutyusnak. Csak kőkemény megvezetéssel, jutalomfalattal vagy labdával sikerült megcsinálni, egyértelmű, hogy az összes akadály közül ez lesz neki a legkeményebb dió. A vicc az, hogy kb. a közepéig tök jól csinálja, aztán nem figyel és ront. Na, akkor kezdjük előröl.

Továbbra is az a legnagyobb probléma, hogy az agilityben kicsi az önuralma, mindent úgy és akkor akar megcsinálni, ahogy ő akarja. Tűkön ülve várja az indulást, egyszer-egyszer visszafelé is átugorja ugyanazt az akadályt.  Ha még nem indulunk, nem azt az akadály ugorjuk meg amit ő szeretne,  stb., na akkor jön a szövegelés. Két akadály között is... (Szövegelés - felfokozott állapot, izgalom miatti ugatás. Lefordítva valami ilyesmit jelent: na, na gyerünk már!, Nem igaz, hogy mit tökölsz!, Nem érted?! ) Ma sikerült a korábbiakhoz képest valamennyire visszaszorítani, most nem hagytam figyelmen kívül, hanem rászóltam.

A türelmetlenségéből adódóan amikor "végre" elindulunk akkor meg úgy kilő mint az ágyúgolyó, alig bírom beérni... Remélhetőleg egyszer eljutunk oda, hogy jóval kontrolláltabb lesz, mert ha nem figyel rám, akkor ebből versenyzés nemigen lesz, csak egy jópofa hétvégi kikapcsolódás.

Frizbiben már valamivel előrébb léptem, amikor kört alkotunk és egymásnak dobjuk a korongot az elég jól megy, de a kutyának dobott korongok megrezegnek, túl hosszúak vagy túl magasak.

2011. december 10., szombat

"Hallom, de nem értem. Tudom, de nem merem." - beszámoló

Ma megtartottam a bemutatót a workshop/fórumon a SINOSZ Színháztermében. Kicsit szerencsétlenül kezdődött a történet, mert a regisztrációnál egy ember rálépett az elöttem fekvő Chili farkára. Szegény felsírt, nagyot ugrott, aztán farokbehúzva, ijedezve járkált. Pár feladattal meg kosárcipeléssel szerencsére kijött ebből az állapotból. Miután leadtam a kabátomat zavartan megálltam a falnál, mert nem tudtam, hogy hova menjek, kit keressek. Ekkor megszólított egy hölgy, bemutatkozott és kiderült, hogy ő Györgyjakab Zsuzsa, a HASÉ főszerkesztője. Milyen kellemes meglepetés, hogy itt vagyok, mert pont pár napja olvasta a blogomat és szeretne velem egy interjút csinálni a magazinba. Nagyon meglepődtem, borzasztóan örülök a lehetőségnek. 

Előadás előtt Váradi Zsuzsa megkérdezte, hogy most szeretnénk kezdeni vagy majd Takács Katalin előadása után. Chilit ismerve inkább előtte szerettem volna elmondani. Így aztán kimentünk előre, ahol kaptam egy mikrofont. (Jaj de imádok mikrofonba beszélni!) Úgy terveztem, hogy a kutyát magam mellé fektetem és úgy fogok beszélni, de mivel minduntalan felállt, sétálgatott, zavaró volt - ezért jobbnak láttam kikötni az asztal sarkához, ahol végül nyugton maradt. Ahogy csütörtökön megírtam, tényleg csináltam egy slideshowt, s ennek segítségével mondtam el a mondókámat. Főbb témáim: bemutatkozás, Bogyó, Chili, a KEA, az átadási folyamat, hogyan és mit jelez, milyen jogai illetve kötelezettségei vannak a hangjelző kutyával rendelkező gazdinak, segítőkutya etikett, jövő. Még csiszolni kell rajta, mert rájöttem, hogy 1-2 dolgot kihagytam, de szerintem egész jó lett (tartalmilag).

Kérdés-válasz résznél volt aki megjegyezte, hogy milyen kegyetlenség már lakásban tartani kutyát, a nyári hőségben meg különösen. Egy másik úr meg az ebadóról beszélt, hogy ő neki 2 kutyája van, ő nem tud még egy 3. után is fizetni. Erre mondtam, hogy a segítőkutya mentes az ebadó alól. Elmondták azt is, hogy járt már náluk egy kutyás csoport bemutatót tartani. Hogy ők nem mi vagyunk? Mondtam, hogy nem, nekik amúgy sem vizsgázott a kutyájuk (NEO). Egy hölgy szeretett volna igényelni tőlük hangjelzőt, de mint kiderült fizetnie kellett volna a kutyáért. Igazából nem értettem a hozzászólásokat, mert egyik sem kapcsolódott szorosan a témához. A kutyáról semmit se kérdeztek. Nem tudtam eldönteni, hogy azért mert szinte minden lényeges dolgot elmondtam vagy mert nem fogta meg a hallgatóságot a téma...

Miután befejeztem, Zsuzsa megkért, hogy mutassunk pár trükköt. Természetesen most is a puff (halj meg) volt a kedvenc, ezt Chili különösen élethűen tudja előadni... A SINOSZ elnökének is bemutattak, megkért, hogy mutassunk neki is pár trükköt, meg egy jelzést (telefont megcsörgettem). Felvetettem, hogy szeretnék iskolákba elmenni tájékoztatót tartani a hallássérültekről, segítőkutyákról stb. örülnék, ha a SINOSZ segítene. 

Takács Katin akusztikus előadása letaglózott. Mármint olyan dolgokról beszélt, olyan vizsgálatokról, lehetőségekről amikről fogalmam sem volt. Pl. hányan tudjátok, hogy a készüléket minden tavasszal és ősszel át kéne állítani; új illesztéknél kontrollmérést kellene csinálni; egy-két audiológustól eltekintve csak alapszinten értenek a készülék beállításához, de nem ez a fő feladatuk; 9 féle hallásvizsgálat van; akinek gyakran begyullad a füle, annak nem ajánlott a  szilikonos illeszték, mert az terjeszti a bacikat; az akusztikus segít beállítani a készüléket; nem mindegy, hogy az illeszték csöve rövid vagy hosszú és még sorolhatnám. Többször is hangsúlyozta, hogy ha valami nem jó, nem tetszik, akkor menjünk és panaszkodjunk, ne hagyjuk magunkat, mert 6 évre kapjuk a készüléket.

Egy halló Apuka odajött hozzám, hogy van egy 14 éves hallássérült lánya, akit nagyon sokan, sokat bántanak a fogyatékossága miatt. Hallotta, hogy integráltan jártam suliba és egyetemet is végeztem. Ezért azt szeretné kérdezni, hogy voltak-e nehézségeim, milyenek és ezeket hogyan éltem túl? Hát elmondtam azt amik velem történtek az iskolai éveim alatt, meg a kutyáimról, hogy mennyi mindenben tudnak segíteni stb. Egy jó órát beszélgettem vele, remélem tudtam valamit segíteni. A kutyás terápiát is javasoltam, szerintem kifejezetten hasznos lenne a lánynak. Megható volt a tény, hogy eljön egy ilyen rendezvényre, meghallgatja az előadásokat, újabb és újabb lehetőségek után kutatva,  mert segíteni szeretne a lányán.

Simóka, fogdosás, gügyögés, taps stb. volt ezerrel - hiába mondtam el a prezibe a segítőkutya etikettet..:))

Utána természetesen volt játék az udvaron. Chili sietett nagyon haza, jóformán végig húzta a pórázt. A lakásba érve leitta magát, aztán kidőlt.

(Megjegyzés: a post vissza lett dátumozva, arra a napra amikor történt.)

2011. december 8., csütörtök

Rögzített akadályok többféle használata

A Szent István Park melletti kutyafuttató viszonylag szűk, hosszúkás részén 4 akadály van egymás mögött. Mindegyik akadály fix, rögzített, közel a kerítéshez. (A szlalomot nem építettem be a sorrendbe, a 2. és 3. képen a tappancs-akadály mögött látható.) A gazdi fantáziájára van bízva, hogy az adott helyzetből mennyit hoz ki. Íme néhány ötlet:
A képen látható akadály a zónás akadály leegyszerűsített változata, 3 féle módon lehet kihasználni, és itt helyszűke miatt 4 irányból lehet megközelíteni. Ez a típusú akadály nagyon jó a kutya-gazda közötti kapcsolat erősítésére, ugyanis ennél a kutyának nagyon kell figyelnie arra, hogy mit is akar a gazdi, főleg ha nagy lendülettel szalad. Chili nagyon szereti előre kitalálni a feladatot, ugrás (hopp) helyet legtöbbször kúszni szeretne. Érdemes néha ezt is kipróbálni: nagyjából a palánk előtt lábnál leültetjük, majd szó nélkül elindulunk az akadály felé, s ha azt látjuk, hogy felmenne, akkor a jól időzített pillanatban (azaz még a palánk előtt) rászólunk - mindezt megállás nélkül. A lényeg az, hogy velünk együtt fusson, figyeljen ránk.

A vezényszavak értelemszerűen eltérőek lehetnek, én a kézjelek mellett, ezeket használom:
Fel: valamelyik irányból végigszalad a zónás akadályon (vagy palánkon).  
Kúszik: kukacban végigszalad - ez esetben az akadály alatt átszalad.
Hopp: szemből felugrik az "asztalra".
Akadály: ugró akadály átugrása.
Tovább akadály: előreküldéssel ugró akadály átugrása.

Ezen a képen jól látni, hogy két érdekesebb rész van, ahol a mi fordulásunkat, időben való kézváltásunkat tudjuk gyakorolni: 2-ről továbbküldjük 3-ra, kézváltás  majd 4-es. Aztán az 5-ös, palánkon való átszaladás, kézváltás, majd beküldeni az asztal alá (6.), majd ahogy kijött belőle a másik oldalon dobjuk is a labdát! De lehet folytatni is: pl. 6-os után 2. majd 3. stb.


Ez esetben nem a palánk előtt kezdünk, hanem az ugróakadálynál (1.). A palánkot pedig mindhárom módon kihasználjuk, és az asztal tetején fejezzük be. Ez a kombináció - menet közben- már egy haladóbb szintű fejben illetve előre gondolkodást, kézváltást igényel, ezért szeretem gyakorolni.

Már megint illeszték... és egy újabb meghívás

Április végén, május elején alaposan megszenvedtem az illesztékkel. Előbb rosszul vették le a mintát, az így elkészült illeszték kellemetlen volt, törte a fülemet. Reklamációra visszavittem az akkori De-Max-ba (ma Pannon Halláscentrumok), rámbeszélték, hogy próbáljam ki egy új labor új illesztékét, mert az gyorsabban elkészül, mint a bevizsgálás, javítás stb. Ha véleményt is írok róla, akkor ingyenes. Levették a mintát, az se volt annyira jó, de akkor már torkig voltam a sokadszori levétellel, kínlódással, nem volt kedvem egy újabbat csinálni.

Na, akkor jöjjön a történet újabb fejezete: vasárnap nézem az illesztéket, hát megrepedt. A lehelet tartja egybe. 7 hónapos! Nevetséges.
Hétfőn Anya felhívta Dalos Judit doktornőt, hogy hova mehetek illesztéket csináltatni, mert én a világ minden kincséért se vagyok hajlandó visszamenni a Pannonba. Szerencsére mehettem is a Tűzoltó utcai Gyerekklinikára, ahol felnőtt lévén magánbetegként fogadtak. Gond nélkül levették a mintát, jövőhét kedden mehetek is érte. Szuper!

Természetesen nem bírtam megállni, hogy ne beszéljek Chiliről..., kiderült, hogy egyáltalán nem is hallottak róla, hogy létezik ilyen, de örülnének ha most szombaton (dec 10.) elmennék a SINOSZ által szervezett "Hallom, de nem értem. Tudom, de nem merem" című workshop/fórumra. Valamint májusban a védőnőknek tartott rendezvényen is beszélhetnék a jelzőkutyáról. Persze, ezer örömmel, minden ilyen lehetőségnek nagyon örülök.

A szombathelyi esetből tanulva igyekszem sokkal tudatosabban felépíteni a tájékoztatót, egy informatív, videókat is tartalmazó prezentációt is szeretnék készíteni. Azt ugyan nem hiszem, hogy szombatra elkészülök vele, de ez az újabb meghívás kellő inspirációt, ötletet adott.

2011. december 4., vasárnap

Sikeresen levizsgáztam!

Akik régóta olvassák a blogomat azok kenik-vágják, hogy két tanfolyamot csinálok egyszerre. Nos tegnap óta már csak egyet, mert sikeres, jeles bizonyítvánnyal zártam  az OKJ-s Habilitációs kutyakiképző tanfolyamot! Az eredménynek nagyon örülök, 1 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ide jutok. Természetesen még nagyon sokat kell tanulnom, fejlődnöm de ez egy remek kiindulási alap. Egy lépéssel  közelebb kerültem a célomhoz. Nem utolsósorban önbizalmat, erőt ad, elmondhatom, hogy igen, megcsináltam.

Ezúton is köszönöm az oktatóknak, csoporttársaimnak valamint családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek, azt a sok-sok segítséget, támogatást, szeretetet amit tőlük kaptam (kapok) az elmúlt időszakban. És persze az életemben megforduló valamennyi kutyának, de különösen Bogyónak és Chilinek. Ez egy igazi teammunka volt!


Süti - Bogyó - Chili

2011. december 1., csütörtök

Elveszett/talált kutya

Ma reggel az alábbi plakát fogadott a közeli kutyafuttató tábláján:


Valószínűleg éjfél után hagyták ott a kutyát, mert az utolsó sétánkkor nem láttam. De lehet az is, hogy valaki szándékosan beterelte.

Hazaérve elkezdtem a különböző talált/elveszett kutyákkal foglalkozó honlapokat böngészni, hátha találok a kerületünkre vonatkozó felhívást. Csak egy ilyet találtam, egy 11 éves Yorkie, aki szerda este veszett el. Mivel stimmelt az időpont, a környék annyira már nem (de egy ijedt kutyától bármi kitelik), ezért írtam a gazdinak. Pár perc múlva jött is a válasz, hogy köszönik a fáradozásomat, de sajnos nem az ő Matyijuk volt. Információik szerint egy fiatal pár fogta be, de őket nem találják.

Visszatérve a plakátra - őszintén, nagyon szép dolog, hogy valaki fogta és elvitte a kórházba a kutyust, de könyörgöm azért egy pár sort azért lehetett volna írni a kutyáról is, megkönnyítve a keresést.

Rengeteg helyen leírták már: "amennyiben van lehetőséged plakátokat készíteni, mindig hasznos, ha azokat ezzel egy időben tudod rakni, hátha gyorsan jelentkezik érte régi vagy új gazdája. A plakáton a következő adatok szerepeljenek: a kutya leírása (szín, méret, kor, fajta, jellem); hol és mikor találtad; hol, kinél lehet jelentkezni miatta. Ha van lehetőséged fényképet készíteni és nyomtatni, akkor feltétlenül képpel hirdesd a kutyát."


Szolgálati közlemény: az utóbbi napok nagy csendjének - eltűnésemnek oka, hogy kőkeményen tanulok/készülök az OKJ-s Habilitációs kutyakiképző tanfolyam záró vizsgájára, ami most, péntek-szombaton lesz. Drukkoljatok!!!