2011. november 2., szerda

KEA tábor - Lakitelek - 2011. okt. 30. - nov. 01.

Már szombaton belefogtam a készülődésbe, pontosabban a sütigyártásba: görög citromos sütit, valamint karamellás minimuffint csináltam. Kutyával még 3 napra sem egyszerű elutazni, mert lehetőleg mindenre fel kell készülni, kettőnk viszonylag sok cókmókját kell bepasszírozni egy kis bőröndbe meg egy hátizsákba (mivel csak két kezem van...). Szokás szerint most is előre összeírtam, hogy mit kell vinni, majd mindent leraktam a padlóra. Végül háromszor ki-be pakoltam, mire minden a helyére került... Négy sütőtököt is vittem, mert kitaláltam, hogy rendezzünk csapatépítő-töklámpás faragó versenyt (a végén a többiek annyira fáradtak voltak, hogy én faragtam ki kettőt, a többit meg hazahoztam). 

Az idő mindvégig kegyes volt hozzánk, a nap szikrázott, napközben elég volt egy jó vastag pulcsit felvenni. A fákról lehulló levelek Petőfi Itt van az ősz, itt van újra című versét juttatták az eszembe. A tájat elnézve most értettem, éreztem át igazán ezt a verset. Azt hiszem idén igazi, nagybetűs Ősz van.

A 3 nap alatt a főszerep a "piskóták"-é volt, hiszen most van 2 nagyobbacska (Domino, Szellő) és 4 kisebb (Prézli, Susu, Basa, Báró) növendékünk, akik különböző szakokon (mozgássérült segítő, személyi segítő, hangjelző, terápiás) tanulnak majd tovább. Nekünk Chilivel a meglévő jelzések további pontosítása (akkor is jelezzen, ha nagyon el van foglalva), tűzriasztó (új hang) jelzése, és a séta javítása volt a főbb cél.

A társaság napi menetrendje a jól bevált rendszer szerint alakult: étkezések után kis munka a társalgóban (mi meg a szobámban), majd az udvaron folytattuk játékkal, sétával összekötve. Hétfőn kirándulást terveztünk a Tőserdőbe, de sajnos pár éve ellopták a hidat és mint kiderült azóta csak egy kb. 40 centi széles betontömbbel pótolták. Ezen a két kerekesszékes társunk nem tudott átmenni, így visszamentünk a kilátó közelében található focipályára és kirándulók nagy örömére összkutyás (azaz 12 kutya) frizbízésbe fogtunk. Látványosak lehettünk, mert sokan néztek minket, több érdeklődő is odajött, hogy kik vagyunk, mit csinálunk. Éjszaka mi, a későnfekvők a társalgóban maradtunk beszélgetni, aminek  Chili nagyon örült, mert ilyenkor a kölykök már nem voltak velünk, így sokkal nyugodtabb, felszabadultabb lett. Éjszaka 11 körül képes lett volna bármilyen trükköt megtanulni... Bori Kópét tanítgatta a gördeszkázásra, ez nekem annyira tetszett, hogy elhatároztam, hogy Chilinek is meg fogom tanítani, csak előbb egy deszkát kell beszereznem....

A három nap alatt a legnagyobb bosszúságot a bogáncs okozta, Chili szőre előszeretettel vonzza magához ezeket a szúrós gömböcskéket. Minden séta után nekiláttam kiszedegetni, bő fél órába telt mire végeztem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése