2011. november 3., csütörtök

Állatorvosnál

Chili vasárnap úgy ébredt fel, hogy a bal szemén a szőr össze volt ragadva. Nedves törülközővel megtisztítottam, de nem találtam benne se idegen testet, se belógó szőrszálat. Biztos az előző nap edzésen mehetett bele valami, de már kijöttt - gondoltam magamban. A táborban mutattam a többieknek is, de mindannyian abban bíztunk, hogy majd pár nap alatt magától elmúlik. Sajnos továbbra is jött belőle némi zöld váladék, ma is úgy ébresztett fel, hogy a hátamba dörzsölgette a fejét - ezért Barbarával megbeszéltük, hogy akkor ma együtt elmegyünk a dokihoz.

Még Lakitelken játszottunk állatorvososdit, azaz a társalgó közepére raktunk egy asztalt, erre kellett felrakni a kutyusokat, Tamás meg úgy tapogatta őket ahogy a dokik szokták. Márta megmutatta a helyes tartást, hogy kell fogni a kutyát úgy, hogy ne lefogás legyen, csak biztos tartás, közben nyugtatás. Ez csak "játék" volt, de Chili így is nagyon megijedt és 2x is az asztalra pisilt. Egy kis matatás után letettem a földre, visszamentünk a helyünkre pihenni, majd amikor az összes kölyök átesett a "vizsgálaton" újra sorra kerültünk. Ekkor már lazábban vette a dolgokat, nem pisilt. Márta rákérdezett, hogy miért nem beszélek többet a kutyához? Ez nekem akkor fel se tűnt, de azóta gondolkoztam rajta és rájöttem, hogy tényleg... De ennek nagyon egyszerű oka van: nem tudok egyszerre beszélni/kutyára nézni és a doki szájáról is olvasni. Attól félek, hogy ha lenézek a kutyára akkor lemaradok valamiről. Közben természetesen szoktam simogatni, meg amíg a doki elmegy mondjuk egy injekcióért vagy egyéb felszerelésért akkor mondogatom, hogy jól van, ügyes vagy stb. Nekem is furcsa a szitu, mert Bogyó soha nem volt hisztis a dokinál, minden beavatkozást - beleértve varratszedés, vérvétel stb. - gond nélkül tűrt.

Ahogy beléptünk a váró ajtaján rögtön tudta, hogy hol vagyunk, Chili azonnal lement passzívba. Ennek feloldására Barbara mutatott pár fogást. Felváltva kértünk tőle pár agyongyakorolt trükköt/feladatot, olyat, amit biztosan megcsinál (szia, adj egy ötöst!, nézz rám), lelkesen beszéltünk hozzá - elterelve a figyelmét a környezetről ránk. Nos ennek a gyakorlatnak meglett az eredménye, abbahagyta a remegést és nyugodtan várakozott. Ez addig tartott, míg a doki be nem hívott minket a  kezelőbe... Feltettem az asztalra és elmondtam a gondjainkat. A tábori, szituációs gyakorlatnak köszönhetően ma először nem pisilt be az asztalon. Görcsös volt ugyan, de jóval lazább, mint eddig bármikor. Az elején (szem-fül vizsgálatnál) még én fogtam, a vérvételnél Barbara. Figyeltem, hogy fogja, mint mond (tart, vár, marad, jól van, jaj de ügyes vagy), amikor nem értettem a dokit "tolmácsolt" nekem, közben igyekeztem amennyit csak lehet beszélni a kutyushoz, simogatni.

A doki megvizsgálta a szemét, de sérülést, idegen tárgyat ő sem talált. Kimosta, lekezelte. Kaptunk rá cseppet meg egy tasak löttyöt amivel itthon kell kimosni. 4-5 nap múlva ha nem gyógyul, akkor vissza kell menni és egy szemész szakorvos fogja kezelésbe venni. Fülét is megnézte, nincs begyulladva. Kinyomta a bűzmirigyét, nagyon tele volt. Vért is vetettem, mert a múltkori bélgyulladásnál a májeredmények nem lettek jók, akkor azt javasolta a kolléganője, hogy majd később csináljunk egy kontrollt. A doki megállapította, hogy fogköves a foga, le kell szedni, de ehhez el kell bódítani, ezért szerinte előbb várjuk meg, hogy mi van a szemével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése