2011. november 16., szerda

Megjöttek a cipők!



Végre ma megkaptam a Ruffwear Bark'n Boost grip trex kutyacipőt!
Én nem tudok úgy írni, mint a Gazdi, ezért előre is elnézést kérek! Szóval a Ruffwear tudja, hogyan kell Őt (mármint a Gazdit) megfogni és megtartani, minden apró részletre odafigyeltek, igazi minőség az árért cserébe. A doboz minden négyzetcentimétere ki van használva: külső oldalain mérettáblázat, mérési útmutató és egy összefoglaló tájékoztató található, belsejében pedig egy "viselési" útmutató. 
Hmm, jól áll neki.
Még szütyő is jár hozzá!

Varrásmentes konstrukció, ergonomikus kialakítás, csúszásmentes talp, fényvisszaverő szegély...

Melyik kié?
Jéé, a gazdinak is van vibram talpú cipője...
Csini!
A Gazdi szokás szerint nem kapkodta el a dolgokat, először csak egyet adott rám, majd botladozva labdáztam egy kicsit. Nagyon vicces lehettem, mert a Gazdi sokat röhögött, bár szerintem túlzásba vitte - nem kicsit, nagyon. Na mindegy, én nem vagyok sértődős típus... Aztán kaptam még egyet, tudod, hogy kettővel elég nehéz pacsit adni? Részeges matróz módjára kalimpáltam a lábammal, de valahogy csak összejött. A sziánál már nem akartam, hogy megint kinevessen, ezért hosszasan kérettem magam, de pechemre a Gazdi tudja, hogy csak a Frolic-ot kell elővennie... 15 perc játék után azon kaptam magam, hogy mind a négy cipő rajtam van!
A cipőcske kínai származása ellenére is igényes kidolgozású, kellemes tapintású anyagok, belül is ki van párnázva. Ja, és még az tetszik benne, hogy a lábbeli színe jól passzol az esőkabátomhoz, ami szintén szürkés-fekete.

2011. november 12., szombat

Egyedi megoldások előnyben!


Azt hiszem a kép önmagáért beszél: tárgybehozatal volt a feladat. Néhány tárgyat névről ismer pl. póráz, hallóka (ezalatt a páramentesítő dobozt kell érteni, melyben a hallókészüléket tartom amikor nem használom - a képen felül), kulcs és van amit navigálással hoz be - azt hozd ide! 

A pórázt kellett volna a kosárba rakni, erre magát préselte bele...:) Ez is egy lehetséges megoldás, nem?

2011. november 10., csütörtök

Állatorvosi anatómia tanulás és boncolás

A Kisállat Fizioterápiás képzés kapcsán tanulok állatorvosi anatómiát (csak kutya) ezen belül is elsősorban a mozgásszerveket (csontok, ízületek és izmok) vettük részletesen.
Még nyáron, a postán kapott jegyzetet látva nagyon megijedtem, hogy fogom mindezt megtanulni. Ezért alapos kutatásba kezdtem a neten és rengeteg hasznos tippet, videót, játékos feladatot, honlapot és könyvet találtam. Bevallom őszintén, hogy a habilitációs kutyakiképző tanfolyam miatt nem volt még rá időm tudatosan tanulni, de már csak a keresgélés eredményeként fel tudom sorolni a kutya összes csontját és a főbb izmokat.
Én nagyon vizuális és gyakorlatias típus vagyok, jó kézügyességgel, viszont a szóban elhangzottakat (pontosabban a szájról olvasottakat) nem igazán tudom megjegyezni, és a szóbeli vizsga is kifejezetten a gyengéim közé tartozik. Valószínűnek tartom, hogy ez az egész fizioterápiás képzés pont a gyakorlatias jellege miatt jön be annyira.

Dr. Szalay Ferenc tanár úr lehetőséget adott a csoportunknak arra, hogy aki szeretne jöjjön el egy gyakorlati foglalkozásra, azaz boncolásra. Ma volt az első alkalom. Reggel nagyon görcsös voltam, mert pontosan nem tudtam, hogy mire számítsak, még az is megfordult a fejemben, hogy inkább hagyom az egészet a csudába, hiszen nem kötelező. Aztán vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy nem hagyom elúszni ezt az egyszeri lehetőséget, így hát elmentem... és egyáltalán nem bántam meg. Sőt rájöttem, hogy hiába a tanár által írt kiváló jegyzet, az anatómiai atlaszok, illetve az egyéb segédanyagok, ezek egyike sem helyettesítheti a csupasz valóságot - legalábbis nekem.  Ugyanis, ha belegondolunk a fentiek 1-2 kivételével 2D-ben jelenítik meg azt, ami valójában 3D-s.

Igyekszem nem belemenni a részletekbe: tanár úrtól kaptam köpenyt meg gumikesztyűt, majd a hallgatókkal együtt bevonultunk a boncterembe. Itt volt 8 asztal, ezek mindegyikén különböző méretű kutyák 1-1 elülső végtagja. A hallgatók több kisebb csoportra oszlottak és tetszés szerint kiválasztották az egyik asztalt. Amolyan team-munkában folyt a boncolás, a feladat az elülső végtag izmainak a különválasztása, eredésének-tapadásának megkeresése volt. Az illat sem volt elviselhetetlen - rosszabbra számítottam - a fertőtlenítő szag keveredik a döghús szagával. Igazából úgy a 2 óra elteltével lehetett érezni, különösen akkor ha nagyon közel hajoltam (a gyakorlat maga 3 órás).
Természetesen én nem boncoltam, csak a tanárt árnyékként követve figyeltem hogy mit csinálnak a hallgatók, illetve ő mit magyaráz nekik.

(Amint lesz egy kis időm, majd lefotózom a saját rajzaimat.)

Könyvek (angol, német):

Guide to the Dissection of the Dog 7th Edition - Evans de Lahunta
Dog's Anatomy - Peter C. Goody
Color Atlas of Veterinary Anatomy - Dog & Cat - Vol 3. - Stanley H. Done,  Peter C. Goody, Susan A. Evans
Atlas der Anatomie des Hundes - Klaus-Dieter Budras, Wolfang Fricke, Renate Richter

Honlapok (angol nyelvűek):
http://www.real3danatomy.com/ - 3D-s, forgatható csontváz
http://vetmed.illinois.edu/courses/imaging_anatomy/canine/forelimb/shoulder/ex01/ex01.html - a csont adott részeinek tanulásához
http://www.purposegames.com/ww-search.php?q=canine - tudásunk ellenőrzésére
http://www.youtube.com  - ide érdemes beírni pl. humerus dog, scapula dog vagy canine stb.
http://www.youtube.com/watch?v=iPBmW7nB0Qg&feature=results_video&playnext=1&list=PL7D97277C4B5DC3B4 - látványos anatómiai bemutató
htttp://www.google.com - kulcsszavak!!! (canine, dog, muscle, skleteon, canine skeletal system stb.)

Néhány tipp:
1. A google segítségével kinyomtatni fekete-fehérben az adott csont, izom vagy ízület képét, majd színes ceruzával kiszínezni. Minden területet/elnevezést más-más színnel.
2. Rétegek készítése saját kezűleg: kinyomtatjuk A4-es méretben pl. a radius-t, majd beletesszük egy átlátszó iratgyűjtőbe. Fekete filctollal körülrajzoljuk a csontot 2 példányban,  az egyiknél színes filctollal beszínezzük az egyes részeket, a másiknál pedig a neveket írjuk oda.
3. Keress minél több képet!

2011. november 9., szerda

Kullancs és egyéb állatságok...

A hétvégét a kisállatfiziós tanfolyamon töltöttük a kutyussal. Vasárnap nagyon izgalmas, videós boncoláson vettünk részt. Nem voltam rosszul tőle, sőt kifejezetten érdekelt, teljesen más volt így látni a különböző izmok, csontok elhelyezkedését, eredését, tapadását, mint könyvből. Fantasztikus dolog a szervezet! Igazi boncolásra is szeretnék menni, ha minden igaz csütörtökön lesz is rá lehetőségem.
Továbbra is felvesszük diktafonra az elhangzott anyagot, hétfőn voltam a Korner Jeltolmács Központban, nagyon kedvesen fogadtak minket, Chili rögtön belopta magát a szívekbe... Felvették az adataimat, aláírtam egy belépési nyilatkozatot. Ezután odaadtam az eddig felvett hanganyagot az anatómiai atlaszból kifotózott, majd kinyomtatott ábrákkal egyetemben, hogy könnyebb legyen leírniuk a latin szavakat. Előre lefixáltuk a további előadások időpontjait is, ezekre már jönni fog a tolmács és a laptoppomra fogja beírni az elhangzottakat.

...

Tanulságként szeretném elmesélni az alábbi esetet, mert figyelmetlenségem miatt majdnem nagy bajt csináltam magunknak. Történt ugyanis, hogy kullancsot találtam Chili szőrében. Ez önmagában nem is lenne érdekes, inkább az előzménye és a kiszedése. Már szombaton, a füljárat alatt nem sokkal éreztem egy puha, sima valamit, tapintásra olyan volt mint a főtt borsó. Nem foglalkoztam vele, mert azt hittem, hogy zsírtól összetapadt szőrcsomó. Vasárnap este nekiláttam, hogy kifésüljem a kutya szőrét, akkor kezdtem el pontosan megkeresni. Csak tapintásra és a lábai alapján vettem észre, hogy ez bizony nem szőrcsomó, hanem kullancs - annyira egybeolvadt Chili szőrének a színével. Fogalmam sincs, hogy mióta lehetett benne és hol szedte össze, tudom, a nyakörv meg a hot spot sem csodaszer.

Na, elővettem a kullancsszedő csipeszem és ezzel próbáltam kivenni. Az elméletét tudtam, hogy meg kell fogni alul, tekerni, kihúzni. Csak mivel a gyakorlatban eddig szerencsére soha nem kellett csinálni (Bogyónak csak bolhái voltak), nem tudtam, hogy mennyire erősen kell húzni. Kétszer próbálkoztam: fogtam, majd tekertem, húztam (mint később kiderült gyengén). Ekkor lettem ideges, hogy miért nem jön, jól emlékszem-e? Mi lesz ha beletörik a fúrója? Vagy öklendezik a kullancs? Pár perc kínlódás után ott tartottam, hogy inkább menjünk az ügyeletre. Már felöltöztem amikor eszembe jutott, hogy előbb inkább beszélni kéne Barbarával (Chili kiképzője) hogy most mi van? Anyának írtam, hogy beszéljen vele, Barbara meg elmondta, hogy fogjam meg a kullancsot a szájánál, tekerjem és közbe húzzam erősen kifele. Aztán kitaláltam, hogy beszéljünk Ritával, hogy nem-e mehetnénk hozzá, mert ő a közelben lakik. De ő is csak erősködött, hogy meg tudom csinálni, ki kell jönnie, erősen kell húzni. Jó, akkor próbáljuk meg újra. Megfogtam a speciális csipesszel, tekertem-tekertem, húztam-húztam - aztán egyszercsak kijött. Tényleg erősen kell húzni, szinte tépni.

Chili egy tündér volt, teljesen nyugodtan tűrte a bénázásomat.

A kullancs egyben és élve jött ki, beraktam egy gyufás dobozba és abban még élénken mászkált.



A helyét Betadinnal bekentem és reménykedem, hogy ennyivel megúsztuk. Lyme ellen oltva van, babesia jöhet még szóba. Ennek egyenlőre nyoma sincs, hangulata, étvágya, vizelete teljesen normális. A csípés helye picit még pirosas, egy kicsi bors (nem borsó!) nagyságú göb-szerűség van ott. Szerencsére azóta nem lett nagyobb sem a folt, sem a göb.
 
...
 
Hétfőn vettem egy felnőtt, városi rollert, először az éjféli, nyugis sétánál próbáltam/próbáltuk ki. Elővigyázatosságból Chilire felteszem a láthatósági mellényt, még a járműre kéne egy lámpát beszerezni. Szerintem a kutyának is nagyon tetszik, valószínűleg azért, mert végre ezzel az ő vérmérsékletéhez igazodó sebességgel tudunk haladni. Nekem meg a változatosság, néha jó (és kell is) átmenni gyerekbe. A járdakövezési divat miatt nem tudunk száguldozni, de mégis futnia kell ahhoz, hogy tartsa velem az iramot. Az agility edzés részeként is kiváló. Még a pórázzal kísérletezek, egyik este az 1.2 métereset fogtam a kezemben/kormányon, másik alkalommal meg átvetettem a vállamon a kiképző pórázt. Ez utóbbi azért jó, mert stabilan fogja a kutyát is, meg engem is, hátránya, hogy ha Chili kiugorna valamiért és épp nem figyelek, akkor mindketten borulunk. Ha tovább hűl a levegő és jegesedni kezd a járda, akkor sajnos el kell tennünk tavaszig.

...
 
Egyik kereszteződésnél álltunk teljes menetfelszerelésben (értsd KEA hámmal) amikor megszólított egy férfi:
- Ő terápiás kutya? 
- Nem, hangjelző. 
- És neked segít igaz? - a hallóka felé int a fejével.
- Igen. 
- Azt hittem terápiás, olyan jó a szőrét simogatni, hogy viszed az idősekhez.
- Valóban, sokan azt hiszik, hogy terápiás kutyus, sőt, többen is megkérdezték már, hogy tapintásra is ugyanolyan-e mint a plüssnek.
- Látom klikkerezel. És ugyanúgy kap kaját, meg minden?
- Igen.
- Nekem papagájom van és őt klikkerezem. Az nagyon jó, hogy van ilyen. Nagyon örülök neki, hogy ilyen is létezik.

Látszott rajta, hogy őszintén örült a ténynek, hogy létezik hallókutya is.

2011. november 3., csütörtök

Állatorvosnál

Chili vasárnap úgy ébredt fel, hogy a bal szemén a szőr össze volt ragadva. Nedves törülközővel megtisztítottam, de nem találtam benne se idegen testet, se belógó szőrszálat. Biztos az előző nap edzésen mehetett bele valami, de már kijöttt - gondoltam magamban. A táborban mutattam a többieknek is, de mindannyian abban bíztunk, hogy majd pár nap alatt magától elmúlik. Sajnos továbbra is jött belőle némi zöld váladék, ma is úgy ébresztett fel, hogy a hátamba dörzsölgette a fejét - ezért Barbarával megbeszéltük, hogy akkor ma együtt elmegyünk a dokihoz.

Még Lakitelken játszottunk állatorvososdit, azaz a társalgó közepére raktunk egy asztalt, erre kellett felrakni a kutyusokat, Tamás meg úgy tapogatta őket ahogy a dokik szokták. Márta megmutatta a helyes tartást, hogy kell fogni a kutyát úgy, hogy ne lefogás legyen, csak biztos tartás, közben nyugtatás. Ez csak "játék" volt, de Chili így is nagyon megijedt és 2x is az asztalra pisilt. Egy kis matatás után letettem a földre, visszamentünk a helyünkre pihenni, majd amikor az összes kölyök átesett a "vizsgálaton" újra sorra kerültünk. Ekkor már lazábban vette a dolgokat, nem pisilt. Márta rákérdezett, hogy miért nem beszélek többet a kutyához? Ez nekem akkor fel se tűnt, de azóta gondolkoztam rajta és rájöttem, hogy tényleg... De ennek nagyon egyszerű oka van: nem tudok egyszerre beszélni/kutyára nézni és a doki szájáról is olvasni. Attól félek, hogy ha lenézek a kutyára akkor lemaradok valamiről. Közben természetesen szoktam simogatni, meg amíg a doki elmegy mondjuk egy injekcióért vagy egyéb felszerelésért akkor mondogatom, hogy jól van, ügyes vagy stb. Nekem is furcsa a szitu, mert Bogyó soha nem volt hisztis a dokinál, minden beavatkozást - beleértve varratszedés, vérvétel stb. - gond nélkül tűrt.

Ahogy beléptünk a váró ajtaján rögtön tudta, hogy hol vagyunk, Chili azonnal lement passzívba. Ennek feloldására Barbara mutatott pár fogást. Felváltva kértünk tőle pár agyongyakorolt trükköt/feladatot, olyat, amit biztosan megcsinál (szia, adj egy ötöst!, nézz rám), lelkesen beszéltünk hozzá - elterelve a figyelmét a környezetről ránk. Nos ennek a gyakorlatnak meglett az eredménye, abbahagyta a remegést és nyugodtan várakozott. Ez addig tartott, míg a doki be nem hívott minket a  kezelőbe... Feltettem az asztalra és elmondtam a gondjainkat. A tábori, szituációs gyakorlatnak köszönhetően ma először nem pisilt be az asztalon. Görcsös volt ugyan, de jóval lazább, mint eddig bármikor. Az elején (szem-fül vizsgálatnál) még én fogtam, a vérvételnél Barbara. Figyeltem, hogy fogja, mint mond (tart, vár, marad, jól van, jaj de ügyes vagy), amikor nem értettem a dokit "tolmácsolt" nekem, közben igyekeztem amennyit csak lehet beszélni a kutyushoz, simogatni.

A doki megvizsgálta a szemét, de sérülést, idegen tárgyat ő sem talált. Kimosta, lekezelte. Kaptunk rá cseppet meg egy tasak löttyöt amivel itthon kell kimosni. 4-5 nap múlva ha nem gyógyul, akkor vissza kell menni és egy szemész szakorvos fogja kezelésbe venni. Fülét is megnézte, nincs begyulladva. Kinyomta a bűzmirigyét, nagyon tele volt. Vért is vetettem, mert a múltkori bélgyulladásnál a májeredmények nem lettek jók, akkor azt javasolta a kolléganője, hogy majd később csináljunk egy kontrollt. A doki megállapította, hogy fogköves a foga, le kell szedni, de ehhez el kell bódítani, ezért szerinte előbb várjuk meg, hogy mi van a szemével.

Cesar Millan - Emberképzés kutyákhoz (angol, magyar felirattal)

2011. november 2., szerda

KEA tábor - Lakitelek - 2011. okt. 30. - nov. 01.

Már szombaton belefogtam a készülődésbe, pontosabban a sütigyártásba: görög citromos sütit, valamint karamellás minimuffint csináltam. Kutyával még 3 napra sem egyszerű elutazni, mert lehetőleg mindenre fel kell készülni, kettőnk viszonylag sok cókmókját kell bepasszírozni egy kis bőröndbe meg egy hátizsákba (mivel csak két kezem van...). Szokás szerint most is előre összeírtam, hogy mit kell vinni, majd mindent leraktam a padlóra. Végül háromszor ki-be pakoltam, mire minden a helyére került... Négy sütőtököt is vittem, mert kitaláltam, hogy rendezzünk csapatépítő-töklámpás faragó versenyt (a végén a többiek annyira fáradtak voltak, hogy én faragtam ki kettőt, a többit meg hazahoztam). 

Az idő mindvégig kegyes volt hozzánk, a nap szikrázott, napközben elég volt egy jó vastag pulcsit felvenni. A fákról lehulló levelek Petőfi Itt van az ősz, itt van újra című versét juttatták az eszembe. A tájat elnézve most értettem, éreztem át igazán ezt a verset. Azt hiszem idén igazi, nagybetűs Ősz van.

A 3 nap alatt a főszerep a "piskóták"-é volt, hiszen most van 2 nagyobbacska (Domino, Szellő) és 4 kisebb (Prézli, Susu, Basa, Báró) növendékünk, akik különböző szakokon (mozgássérült segítő, személyi segítő, hangjelző, terápiás) tanulnak majd tovább. Nekünk Chilivel a meglévő jelzések további pontosítása (akkor is jelezzen, ha nagyon el van foglalva), tűzriasztó (új hang) jelzése, és a séta javítása volt a főbb cél.

A társaság napi menetrendje a jól bevált rendszer szerint alakult: étkezések után kis munka a társalgóban (mi meg a szobámban), majd az udvaron folytattuk játékkal, sétával összekötve. Hétfőn kirándulást terveztünk a Tőserdőbe, de sajnos pár éve ellopták a hidat és mint kiderült azóta csak egy kb. 40 centi széles betontömbbel pótolták. Ezen a két kerekesszékes társunk nem tudott átmenni, így visszamentünk a kilátó közelében található focipályára és kirándulók nagy örömére összkutyás (azaz 12 kutya) frizbízésbe fogtunk. Látványosak lehettünk, mert sokan néztek minket, több érdeklődő is odajött, hogy kik vagyunk, mit csinálunk. Éjszaka mi, a későnfekvők a társalgóban maradtunk beszélgetni, aminek  Chili nagyon örült, mert ilyenkor a kölykök már nem voltak velünk, így sokkal nyugodtabb, felszabadultabb lett. Éjszaka 11 körül képes lett volna bármilyen trükköt megtanulni... Bori Kópét tanítgatta a gördeszkázásra, ez nekem annyira tetszett, hogy elhatároztam, hogy Chilinek is meg fogom tanítani, csak előbb egy deszkát kell beszereznem....

A három nap alatt a legnagyobb bosszúságot a bogáncs okozta, Chili szőre előszeretettel vonzza magához ezeket a szúrós gömböcskéket. Minden séta után nekiláttam kiszedegetni, bő fél órába telt mire végeztem...

A táborról feketén-fehéren - fotók












KEA tábor - Lakitelek - 3. nap (csak fotók)







KEA tábor - Lakitelek - 2. nap (csak fotók)












KEA tábor - Lakitelek - 1. nap (csak fotók)





2011. november 1., kedd

Szeretteimnek akik már nincsennek velünk...

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

Henry Scott