2011. október 21., péntek

Miskolc - miskolctapolcai séta kutyával

Azért mentünk haza Miskolcra, mert Anyut szerdán megműtötték. Chili szempontjából elég unalmasra sikeredett ez a pár nap, mert csak egy nagyobb (10km-es) túrára volt időm. Ha nem voltunk otthon, akkor addig a ketrecben tanyázott, hazaérve a kertben vagy a közelben levő játszótéren szaladgálhatott egy sort. Arra azért odafigyeltem, hogy naponta többször is legyen játék. 

Ez a pár nap újból rávilágított arra, hogy milyen lényeges különbségek vannak a családi házban és a társasházban tartott kutyák között. Amikor otthon vagyok, akkor többnyire lusta vagyok elmenni vele napi háromszor sétálni, többnyire csak kimegyünk a kertbe, elvégzi a dolgát, majd játszunk amíg meg nem unjuk. Időnként elmegyünk egy-egy 2-3km-es sétára a környéken. Viszont amikor itthon vagyunk, azaz Pesten, akkor megvan a napi 2-3 séta, ebből a reggeli 1-1,5 órás, rengeteg labdázással. Hetente minimum egyszer elmegyünk egy egész vagy fél napos, 10-15 km-es túrára. (Nem véletlenül fogytam 10 kilót!) És akkor még a lakásban is van általában napi 2x20 perc labdázás, "focizás". És még ennél is többet bírna...
Valószínűleg mindez azért van, mert amikor hazamegyek, azt amolyan szabadságnak fogom fel, mert viszonylag ritkán van időm hazamenni. Most, hogy hétvégén 3 napos KEA tábor lesz, december első hétvégéjén meg az OKJ-s tanfolyam vizsgája lesz, közben meg járok a kisállatfiziós tanfolyamra is (sajnos az anatómiát teljesen elhanyagoltam, de egyszerűen nem fér bele az időbe) - így pláne nem lesz rá időm.

Amíg Anyu pihent mi meglátogattuk Nagyit, akinek szintén nagyon szereti Chilit. Csak nagyon furcsa megszoknia, hogy nem simogathatja, ölelgetheti állandóan, pedig legszívesebben belefúrná magát a szőrébe... Pont egy olyan napot fogtunk ki, amikor Nagyinak több váratlan látogatója volt, ilyenkor bemutatót kellett tartanunk a tudományunkból... Szerencsére Chili nagyon élvezi, ha többen is figyelik, ilyenkor mindig odarakja magát. Különösen a szégyelld magad! és a bocsánat aratott nagy sikert, ezt többször is meg kellett ismételnünk. (Nálunk a szégyelld magad az, amikor a párna alá dugja a fejét, s egy ideig ott tartja, a bocsánat pedig amikor hanyatt veti magát és két mancsával vakargatja az orrát.)

Egyik nap elmentünk Miskolc-Tapolcára. Ezt a túrát bárkinek ajánlom, mert könnyű, egy rövid szakasztól eltekintve végig sík terepen kell haladni és ilyenkor ősszel különösen szép a táj. A túrát a Tapolcai elágazásnál kezdjük, az Egyetemvárosig az osztott bicikliúton érdemes haladni, majd ahol a Benedeki pincesor belefut a Csabai kapuba ott érdemes átkelni az úttesten és a jelzett túraútvonalon továbbhaladni. Innentől akinek behívható a kutyája a folyó mellől (is) az leveheti a pórázt. Itt aztán van tér és lehetőség futkározni, mindenféle nagy hatótávolságú játékot elővenni. A parkolónál érdemes újra rátenni a pórázt, mert innen csak a járdán tudunk haladni, egészen a parkig. Sajnos egy szakaszon túl kutyákat nem engednek be, kivéve ugyebár a segítőkutyákat. Nagyinak sajnos ehhez nem volt kedve, de akinek ez a táv kevés, az a kalandpark mögött (lásd 4. fotó) betérhet az erdőbe. Ez is jelzett útvonal.

Ezen az általam szerkesztett térképen próbáltam bejelölni, sajnos csak nagyjából látszik, hogy merre is kell menni...

View Miskolc - Miskolctapolca - kutyával in a larger map

A kutya szempontjából a folyóra, madarakra (hattyú, kacsa stb.) és a sok mókusra érdemes odafigyelni.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése