2011. október 29., szombat

Első agility és frizbi edzésünk.

Lehetőséget kaptunk arra, hogy az alapítvány (KEA) más segítőkutyás párosaival, paragilityseivel együtt edzhessünk. Most csak ketten voltunk, Dani Gyöngyi vívó, paralimpikon Scooby-val valamint a mi kis kettősünk, oktatónk meg Ferenczy Tamás.

Röviden a paragility-ről: megalkotása Alt Sándor, Mányik Richárd, Tóth Árpád (bíró) és Susan Rekveld (holland kerekesszékes versenyző) nevéhez fűződik. A paragility az agilityhez hasonlóan egy látványos, magával ragadó kutyás sport, ahol a gazdának és a kutyának is egyformán meg kell dolgozni a sikerért. A különbség csupán az, hogy a paragility versenyeken mozgásséültek versenyeznek kutyáikkal. A versenyzők hangjelzésekkel és kézmozdulatokkal irányítják kutyájukat az akadálypályán. A paragilityt az épekre alkalmazott változatától főképp az különbözteti meg, hogy itt a pályák lényegesen nagyobbak, illetve a versenyek mindig fedett helyen vannak és sík terepet biztosítanak a sportolóknak. (Forrás: Risza Világa)

Kicsit szerencsétlen a helyzetem, mert értelemszerűen nem tartozok a mozgássérültekhez (meg ha jól tudom a paragilityben nincs is lehetőség a mozgássérülteken kívűl más fogyatékosságban szenvedőknek részt venni - próbáltam a PA szabályzatra rákeresni, de nem találtam), de igazán az épekhez sem. Igazából nem tudom, hogy a normál agility versenyen pontosan mennyi hátrányom lenne a fogyim miatt. Mert van: pl. az indulást jező duda, bíró leint hiba miatt stb. Ki és hogyan jelezné? Akadálymentesített agility?

Egyenlőre úgy gondolom, hogy könnyebb az alapokat itt elsajátítani, mert itt nem kell magyarázkodni, türelmesek, megértőek. Tudják, hogy fölösleges menet közben kiabálni, az adott menet előtt vagy után megbeszéljük a feladatokat, hibákat, mire kell figyelnem stb. Ha már belejövök, akkor már lehet hogy érdemes átkerülnöm a Top Mancs profi agilitys csapatába - kérdés, hogy mennyire tudnánk együtt működni, mennyire hátráltatnám őket.

Barbarával (Chili kiképzője) még a kezdetekkor átvettünk egy pár alapdolgot, de soha nem gyakoroltunk 1 órát egyhuzamban. Chili nagyon elemében volt, ez az ő igazi terepe, itt aztán van futás, ugrás, kúszás... minden kezdő akadály előtt (startnál) izgatottan várta, hogy mikor adom már ki a vezényszót. Nyüszögött, beszélt nekem, hogy naaa, gyerünk már! Egyszer még a rudat is megbökte, lelökte, majd fel akarta venni, annyira nem bírta elviselni, hogy egy kis szünetet tartottunk, pontosabban megbeszélést. Amúgy az agility már régóta foglalkoztat engem, már jelentkezéskor is mondtam, hogy ha lehet olyan kutyát szeretnék, akivel majd agilityzni is lehet. Hát megkaptam. Duplán, triplán... sőt! Mert ebben a dögben aztán van energia, amit tudni kell kezelni. Továbbra is nagyon tetszik ez a sport, ahogy telt az idő egyre jobban ráéreztem, illetve kezdtem megérteni, hogy mit is kért tőlem/tőlünk Tamás. Még nagyon-nagyon sokat kell fejlődnünk, nekem jobban oda kell figyelnem magamra, a mozgásomra, mikor fordulok, mit mutatok, hogyan, illetve jóval előbbre gondolkozni és nem utolsósorban erőnlét, kondi javítása. Észrevettem, hogy haloványan ugyan, de kijött némi mozgáskoordinációs és egyensúlyzavar (ez jellemző a hallássérültekre). Meglepődtem, hogy fizikailag is milyen jól bírtam az iramot. Chilinek meg több önuralmat kell tanulnia, figyelni rám, nem pedig önállósodni.

Kis szünet után jött a frizbi, Chili szerint ez minden dolog alfája és omegája. Leírhatatlan, hogy mennyire szereti. Itt most nem annyira a kutya, hanem én dolgoztam, a dobási technikát gyakoroltuk. Először gurítani kellett egy párat a kutyusnak, aztán kifektettem a kutyát és hárman egymásnak dobáltunk 2 frizbit. Háromszög alakzatban felálltunk, elkaptam kettőt, majd továbbdobtam. Ennek lényege, hogy minél többet dobjak és rögzüljön a jó mozdulat. Aztán jött a lebegtetés, eleinte kutya nélkül.  Majd egy párat dobtam neki. Szerintem ez ment a legjobban, egyébként nagyon béna vagyok hozzá. Erőset, nagyot dobok, de mereven, viszonylag lassan engedem el, ezért megrezeg a korong. Chili ennek ellenére megy és elkapja a levegőben...

Jó kis nap volt, fél 10-től tkb fél 2-ig voltunk a pályán. Chili azóta is pihenget. Szüksége is van rá, hiszen holnap megyünk az újabb KEA táborba, Lakitelekre, kedden jövünk haza. Tartalmas három nap vár ránk.

U.i.: Ugye nem felejtettétek el átállítani az órákat?

3 megjegyzés:

Lizy05 írta...

Szia, én még régebben láttam ezt a videót:
http://www.youtube.com/watch?v=qIx5uasaCj0
Ez alapján szerintem ti is indulhatnátok paragility versenyeken. :)

Márti írta...

az agility a kapcsolat sportja, együtt sokat fogtok fejlődni :)

ami nagyon tetszik, hogy már az elején tudod, miket kell fejleszteni magadon és Chilin is. Jó hozzáállás, mert csak az tud fejlődni,aki akar is. hajrá :)

Ysani írta...

Köszönöm!

Megjegyzés küldése