2011. október 29., szombat

Első agility és frizbi edzésünk.

Lehetőséget kaptunk arra, hogy az alapítvány (KEA) más segítőkutyás párosaival, paragilityseivel együtt edzhessünk. Most csak ketten voltunk, Dani Gyöngyi vívó, paralimpikon Scooby-val valamint a mi kis kettősünk, oktatónk meg Ferenczy Tamás.

Röviden a paragility-ről: megalkotása Alt Sándor, Mányik Richárd, Tóth Árpád (bíró) és Susan Rekveld (holland kerekesszékes versenyző) nevéhez fűződik. A paragility az agilityhez hasonlóan egy látványos, magával ragadó kutyás sport, ahol a gazdának és a kutyának is egyformán meg kell dolgozni a sikerért. A különbség csupán az, hogy a paragility versenyeken mozgásséültek versenyeznek kutyáikkal. A versenyzők hangjelzésekkel és kézmozdulatokkal irányítják kutyájukat az akadálypályán. A paragilityt az épekre alkalmazott változatától főképp az különbözteti meg, hogy itt a pályák lényegesen nagyobbak, illetve a versenyek mindig fedett helyen vannak és sík terepet biztosítanak a sportolóknak. (Forrás: Risza Világa)

Kicsit szerencsétlen a helyzetem, mert értelemszerűen nem tartozok a mozgássérültekhez (meg ha jól tudom a paragilityben nincs is lehetőség a mozgássérülteken kívűl más fogyatékosságban szenvedőknek részt venni - próbáltam a PA szabályzatra rákeresni, de nem találtam), de igazán az épekhez sem. Igazából nem tudom, hogy a normál agility versenyen pontosan mennyi hátrányom lenne a fogyim miatt. Mert van: pl. az indulást jező duda, bíró leint hiba miatt stb. Ki és hogyan jelezné? Akadálymentesített agility?

Egyenlőre úgy gondolom, hogy könnyebb az alapokat itt elsajátítani, mert itt nem kell magyarázkodni, türelmesek, megértőek. Tudják, hogy fölösleges menet közben kiabálni, az adott menet előtt vagy után megbeszéljük a feladatokat, hibákat, mire kell figyelnem stb. Ha már belejövök, akkor már lehet hogy érdemes átkerülnöm a Top Mancs profi agilitys csapatába - kérdés, hogy mennyire tudnánk együtt működni, mennyire hátráltatnám őket.

Barbarával (Chili kiképzője) még a kezdetekkor átvettünk egy pár alapdolgot, de soha nem gyakoroltunk 1 órát egyhuzamban. Chili nagyon elemében volt, ez az ő igazi terepe, itt aztán van futás, ugrás, kúszás... minden kezdő akadály előtt (startnál) izgatottan várta, hogy mikor adom már ki a vezényszót. Nyüszögött, beszélt nekem, hogy naaa, gyerünk már! Egyszer még a rudat is megbökte, lelökte, majd fel akarta venni, annyira nem bírta elviselni, hogy egy kis szünetet tartottunk, pontosabban megbeszélést. Amúgy az agility már régóta foglalkoztat engem, már jelentkezéskor is mondtam, hogy ha lehet olyan kutyát szeretnék, akivel majd agilityzni is lehet. Hát megkaptam. Duplán, triplán... sőt! Mert ebben a dögben aztán van energia, amit tudni kell kezelni. Továbbra is nagyon tetszik ez a sport, ahogy telt az idő egyre jobban ráéreztem, illetve kezdtem megérteni, hogy mit is kért tőlem/tőlünk Tamás. Még nagyon-nagyon sokat kell fejlődnünk, nekem jobban oda kell figyelnem magamra, a mozgásomra, mikor fordulok, mit mutatok, hogyan, illetve jóval előbbre gondolkozni és nem utolsósorban erőnlét, kondi javítása. Észrevettem, hogy haloványan ugyan, de kijött némi mozgáskoordinációs és egyensúlyzavar (ez jellemző a hallássérültekre). Meglepődtem, hogy fizikailag is milyen jól bírtam az iramot. Chilinek meg több önuralmat kell tanulnia, figyelni rám, nem pedig önállósodni.

Kis szünet után jött a frizbi, Chili szerint ez minden dolog alfája és omegája. Leírhatatlan, hogy mennyire szereti. Itt most nem annyira a kutya, hanem én dolgoztam, a dobási technikát gyakoroltuk. Először gurítani kellett egy párat a kutyusnak, aztán kifektettem a kutyát és hárman egymásnak dobáltunk 2 frizbit. Háromszög alakzatban felálltunk, elkaptam kettőt, majd továbbdobtam. Ennek lényege, hogy minél többet dobjak és rögzüljön a jó mozdulat. Aztán jött a lebegtetés, eleinte kutya nélkül.  Majd egy párat dobtam neki. Szerintem ez ment a legjobban, egyébként nagyon béna vagyok hozzá. Erőset, nagyot dobok, de mereven, viszonylag lassan engedem el, ezért megrezeg a korong. Chili ennek ellenére megy és elkapja a levegőben...

Jó kis nap volt, fél 10-től tkb fél 2-ig voltunk a pályán. Chili azóta is pihenget. Szüksége is van rá, hiszen holnap megyünk az újabb KEA táborba, Lakitelekre, kedden jövünk haza. Tartalmas három nap vár ránk.

U.i.: Ugye nem felejtettétek el átállítani az órákat?

2011. október 28., péntek

A MÁV-Start Zrt. hivatalos válasza!

----------Eredeti üzenet----------
From:     eszrevetel@mav-start.hu
Subject:     Válaszlevél Gy.69-24340/2011.
Date:     2011. október 28. 12:34:57 GMT+02:00
To: (...)

Tisztelt (...) Zsanett!                                           

Rendkívül fontos számunkra minden olyan észrevétel, visszajelzés, amely szolgáltatásunk fejlesztésére irányul, ezért 2011. október 4-én küldött megkeresését nagyon köszönjük. Az Ön által felvázolt javaslat szolgáltatásunk igénybevételéhez többletinformációt jelent. A hatályos Üzletszabályzatunkban már kísérő kutya szerepel.
Észrevétele alapján Társaságunk megvizsgálta a honlapon szereplő információkat és megtettük a szükséges intézkedéseket. Tájékoztatjuk, hogy a honlapon szereplő információk módosításra kerültek.

Levelét még egyszer köszönjük. Kérjük, hogy a jövőben is tiszteljen meg bennünket észrevételeivel, javaslataival.

Itt szeretnénk figyelmébe ajánlani hírlevél szolgáltatásunkat, amelynek segítségével elektronikus levél formájában személyre szabott információkat kaphat legújabb akcióinkról, menetrendi módosításainkról. Hírlevél szolgáltatásunkat a következő hivatkozásra kattintva érheti el: http://hirlevel.mav-start.hu/.

Üdvözlettel:

Osgyáni Gyuláné
ügyfélszolgálati szakértő

----------Eredeti üzenet----------
Subject:     Észrevétel - segítőkutya szállítása vonaton
From:     (...)
Date:     2011. október 4. 20:27:01 GMT+02:00
To:     eszrevetel@mav-start.hu

Tisztelt Címzett!

A honlapjukon (MÁV-START / Belföldi utazás / Utazási információk) Élő állat szállításánál az szerepel, hogy "A vakvezető kutya kivételével nem vihető be élő állat
    • az 1. osztályú kocsiba,
    • az étkezőkocsiba,
    • a pót- és helyjegyköteles, vagy helyjegyköteles vonatba és kocsiba."

Kérném, hogy ezt javítsák ki, mert a 27/2009. (XII. 3.) SZMM rendelet szerint:

"2. § (1) A segítő kutya kiképzése és alkalmazhatósága szerint
a) vakvezető kutya: a látássérült személy vezetésére kiképzett kutya,
b) mozgáskorlátozott személyt segítő kutya: a mozgáskorlátozott személyt mindennapi tevékenységeinek ellátásában segítő feladatokra kiképzett kutya,
c) hangot jelző kutya: a hallássérült személy számára veszélyt vagy egyéb fontos információt jelentő hangok jelzésére kiképzett kutya,
d) rohamjelző kutya: az epilepsziával élő személy vagy más krónikus, rohamszerű állapotoktól veszélyeztetett személy számára a roham során segítséget nyújtó feladatokra kiképzett kutya,
e) személyi segítő kutya: a fogyatékos személyt önálló életvitelében segítő feladatokra kiképzett kutya,
f) terápiás kutya: a gyógypedagógiai, pszichológiai, pszichiátriai, konduktív pedagógiai habilitációs, illetve rehabilitációs folyamatban alkalmazott kutya
lehet."

"9. § (1) A Fot. 7/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása érdekében a gazda és a kiképző (a továbbiakban együtt: segítő kutyát alkalmazó személy) jogosult a - (2) bekezdés szerinti kivétellel - segítő kutyával tartózkodni és a segítő kutyát használni a lakosság elől elzárt területek kivételével a Fot. 4. § f) pontja szerinti közszolgáltatást nyújtó szerv, intézmény, szolgáltató területén és egyéb, mindenki számára nyitva álló létesítményben (területen), így különösen
a) közforgalmú tömegközlekedési eszközön"

Magyarán a rendeletben felsorolt segítőkutyák bármelyike és nem csak a vakvezető kutya vihető be 1. osztályú kocsiba, étkezőkocsiba, a pót- és helyjegyköteles, vagy helyjegyköteles vonatba és kocsiba.

Üdvözlettel,
(...) Zsanett


Kapcsolódó blogbejegyzések:
Hallókutya szállítása vonaton
Hallókutya szállítása vonaton - friss hírek!

Júlianna Veronikának!

"Mikor a gyermek gőgicsél,
Az Isten tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
Az anyja vissza úgy beszél,
Oly lágyan és oly édesen…
De őt sem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
Apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok."

(Gárdonyi Géza)

2011. 10. 27-én 22:47 perckor megszületett Júlianna Veronika. Ezúton szeretnék sok-sok boldogságot, erőt, egészséget kívánni a babának, valamint  szüleinek Eszternek, Zolinak és tesójának Iminek.

2011. október 27., csütörtök

Vizuális indulásjelző berendezések

Egy blogbejegyzés kapcsán ma szereztem egyértelmű bizonyosságot arról, hogy mik is azok a villogó lámpák a 3-as metró kocsijaiban. Azt levettem, hogy az ajtó csukódását jelezné - már ha rendesen  működne. Csak egy idegesítő újdonságnak tartottam. Mostmár tudom, hogy eme szerkezetek "vizuális indulásjelző berendezések" siketek számára, ez lenne az akadálymentesítés megvalósítása. A probléma az, hogy egyik kocsiban villog, a másikban nem, ennél rosszabb, hogy ugyanazon kocsin belül egyik ajtónál villog, a másiknál meg nem. Így honnan tudjam, hogy melyik jelzés a jó? Rossz helyen van, ha felfelé nézek, akkor orra esek. Najó, ez kicsit túlzás, de próbáld ki...
Ha normálisan működne, akkor sem gondolom, hogy különösebben hasznos.

A hallóktól kérdezem, hogy nekik miben segít a hangjelző szignál? Mennyire figyeltek rá? 

Nekem az a "taktikám", hogy ha akkor érek a metróhoz, amikor már a megállóban áll, akkor megfigyelem az embereket. Ha még nyugodtan igyekeznek befelé, akkor még én is beférek, de ha már senki nem száll be, illetve sokan nyomorognak az ajtó környékén, akkor inkább megvárom a következőt. Kiszállásnál ahogy már fentebb is írtam igyekszem két megálló között félúton az ajtóhoz furakodni, illetve megyek a tömeggel. 
Ha sietek, akkor nincs idő fényeket nézni, vagy legalább működjön pontoson és látszódjon!

Ha meg a kutyával közlekedek, akkor különösen odafigyelek a biztonságunkra. Nem ugrálok ki-be vakmerően, ráadásul Chili közepes termete miatt az emberekre (cipőkre) is nagyon oda kell figyelni, mert szinte sosem néznek a lábuk elé. Ha nagyon sokan vagyunk, akkor inkább ölbe veszem, nehogy rátapossanak.  Amúgy meg szinte végig a kutyát figyelem. Helyet 6 hónap alatt csak egy alkalommal adtak át, ez ugyan nem zavar, de az igen, hogy ha kérem nem állnak odébb, hanem még lökdösődnek. Kedvenc helyünk az ajtóval szembeni zárt ajtó, oda szoktam lefektetni a kutyust, én meg az ajtónak dőlök. Chili mostanra megtanulta azt is, hogy hol szoktunk gyakran leszállni, mert az azt megelőző megállónál magától feláll.


BKV közleménye, forrás: bkv.hu

2011. június 20-án a 3-as metró vonalán megkezdjük a metrókocsikba az esélyegyenlőség biztosítása érdekében beépített vizuális indításjelző berendezések tesztelését. Az ajtózáródásra figyelmeztető fényjelzés révén a be- és kiszállás még biztonságosabbá válhat.

A közel egy hónapos tesztüzem során június 30-ig folyamatosan, a vonalon közlekedő valamennyi kocsiban beüzemeljük a jelzőkészülékeket (összesen 1944 db-ot), így a járművekre történő be- és kiszállás még biztonságosabbá válhat.
A vizuális indításjelzők az M3 metróvonal járműveinek utastéri ajtói fölött találhatók. Kívülről és belülről egyaránt láthatóak, működésük során borostyánsárga színű villogó fénycsíkkal előjelzik az ajtózárási szándékot. A lámpák az ajtózáródásra figyelmeztető hangjelzéssel egyidejűleg kezdenek el villogni és mindaddig fényjelzést adnak, amíg a szerelvény valamennyi ajtaja be nem záródott.
A Budapesti Közlekedési Központ és a BKV törekszik a közlekedési esélyegyenlőség megvalósítására, ezért az elmúlt időszakban több utasbarát lépéssel találkozhattak járatainkon. Korábban például korszerű ajtózáródási rendszert vezettünk be egyes villamosokon, majd a Millenniumi Földalatti Vasút járműveit láttuk el új típusú fény- és hangjelzéssel.
A tesztüzem 2011. július 17-ig tart, amely alatt folyamatosan értékeljük a tapasztalatokat és véglegesítjük a jelzőrendszer beállítását. Reméljük, hogy ezzel a fejlesztésünkkel is hozzájárulhatunk a közlekedési esélyegyenlőség hangsúlyozásához.

2011. október 21., péntek

Miskolc - miskolctapolcai séta kutyával

Azért mentünk haza Miskolcra, mert Anyut szerdán megműtötték. Chili szempontjából elég unalmasra sikeredett ez a pár nap, mert csak egy nagyobb (10km-es) túrára volt időm. Ha nem voltunk otthon, akkor addig a ketrecben tanyázott, hazaérve a kertben vagy a közelben levő játszótéren szaladgálhatott egy sort. Arra azért odafigyeltem, hogy naponta többször is legyen játék. 

Ez a pár nap újból rávilágított arra, hogy milyen lényeges különbségek vannak a családi házban és a társasházban tartott kutyák között. Amikor otthon vagyok, akkor többnyire lusta vagyok elmenni vele napi háromszor sétálni, többnyire csak kimegyünk a kertbe, elvégzi a dolgát, majd játszunk amíg meg nem unjuk. Időnként elmegyünk egy-egy 2-3km-es sétára a környéken. Viszont amikor itthon vagyunk, azaz Pesten, akkor megvan a napi 2-3 séta, ebből a reggeli 1-1,5 órás, rengeteg labdázással. Hetente minimum egyszer elmegyünk egy egész vagy fél napos, 10-15 km-es túrára. (Nem véletlenül fogytam 10 kilót!) És akkor még a lakásban is van általában napi 2x20 perc labdázás, "focizás". És még ennél is többet bírna...
Valószínűleg mindez azért van, mert amikor hazamegyek, azt amolyan szabadságnak fogom fel, mert viszonylag ritkán van időm hazamenni. Most, hogy hétvégén 3 napos KEA tábor lesz, december első hétvégéjén meg az OKJ-s tanfolyam vizsgája lesz, közben meg járok a kisállatfiziós tanfolyamra is (sajnos az anatómiát teljesen elhanyagoltam, de egyszerűen nem fér bele az időbe) - így pláne nem lesz rá időm.

Amíg Anyu pihent mi meglátogattuk Nagyit, akinek szintén nagyon szereti Chilit. Csak nagyon furcsa megszoknia, hogy nem simogathatja, ölelgetheti állandóan, pedig legszívesebben belefúrná magát a szőrébe... Pont egy olyan napot fogtunk ki, amikor Nagyinak több váratlan látogatója volt, ilyenkor bemutatót kellett tartanunk a tudományunkból... Szerencsére Chili nagyon élvezi, ha többen is figyelik, ilyenkor mindig odarakja magát. Különösen a szégyelld magad! és a bocsánat aratott nagy sikert, ezt többször is meg kellett ismételnünk. (Nálunk a szégyelld magad az, amikor a párna alá dugja a fejét, s egy ideig ott tartja, a bocsánat pedig amikor hanyatt veti magát és két mancsával vakargatja az orrát.)

Egyik nap elmentünk Miskolc-Tapolcára. Ezt a túrát bárkinek ajánlom, mert könnyű, egy rövid szakasztól eltekintve végig sík terepen kell haladni és ilyenkor ősszel különösen szép a táj. A túrát a Tapolcai elágazásnál kezdjük, az Egyetemvárosig az osztott bicikliúton érdemes haladni, majd ahol a Benedeki pincesor belefut a Csabai kapuba ott érdemes átkelni az úttesten és a jelzett túraútvonalon továbbhaladni. Innentől akinek behívható a kutyája a folyó mellől (is) az leveheti a pórázt. Itt aztán van tér és lehetőség futkározni, mindenféle nagy hatótávolságú játékot elővenni. A parkolónál érdemes újra rátenni a pórázt, mert innen csak a járdán tudunk haladni, egészen a parkig. Sajnos egy szakaszon túl kutyákat nem engednek be, kivéve ugyebár a segítőkutyákat. Nagyinak sajnos ehhez nem volt kedve, de akinek ez a táv kevés, az a kalandpark mögött (lásd 4. fotó) betérhet az erdőbe. Ez is jelzett útvonal.

Ezen az általam szerkesztett térképen próbáltam bejelölni, sajnos csak nagyjából látszik, hogy merre is kell menni...

View Miskolc - Miskolctapolca - kutyával in a larger map

A kutya szempontjából a folyóra, madarakra (hattyú, kacsa stb.) és a sok mókusra érdemes odafigyelni.






2011. október 19., szerda

Chili és Clafouits.


Clafouitst, azaz francia gyümölcsös lepényt sütöttem (már sokadszorra) Stahl Judit receptje alapján. A lakásban terjengtek a sütőből kiáradó ínycsiklandozó illatok, már tűkön ülve vártam, hogy leteljen végre az a 30 perc.
Chilit viszont egyáltalán nem érdekelte, békésen aludt a Bogyótól örökölt puffján. Végre letelt a megadott idő! A szokott módon jelzett nekem, odavezetett a főzőórához, erre jutalmul többször is eldobtam neki a labdát. Amikor kinyitottam a sütő ajtaját, titkon azt vártam, hogy na, na! majd most beleszagol, de még csak oda se nézett... Csak a labdát szuggerálta. Hát, ez az igazi élelem megtagadás!

A képek alapján biztos többen is követelnétek a receptet, ezért bemásolom:

Clafoutis
  • 30 dkg magozott cseresznye, (befőtt is lehet)
  • 2 evőkanál cseresznyepálinka
  • 6 tojás
  • 10 dkg cukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 vaníliarúd kikapart magjai
  • 10 dkg finomliszt
  • 1 púpos kávéskanál sütőpor
  • 1,5 dl tejszín
  • 1 dl tej

1. Előmelegítjük a sütőt 200 fokra (gázsütőn 6-os fokozat), és kivajazunk egy 24 cm átmérőjű, 4 cm magas peremű gyümölcstortaformát.
2. A friss cseresznyét, vagy az alaposan lecsöpögtetett cseresznyebefőttet beleszórjuk a tortaformába, és összekeverjük a pálinkával. Ezután a tészta összes hozzávalóját, a tojásoktól és a cukortól kezdve a reszelt citromhéjon, a vaníliarúd kikapargatott belsején, a liszten és a sütőporon át a tejszínig meg a tejig, simára keverjük a turmixgépben.
3. A csomómentes tésztát egyenletes rétegben a cseresznyére öntjük, és a süteményt 30 perc alatt megsütjük. Melegen tálaljuk, mert csak frissen jó igazán, és a tetejét szórjuk meg fahéjas porcukorral: ettől még izgalmasabb az íze.

2011. október 18., kedd

Jászfényszaru környéki séta

Útban Miskolc felé Apukámnak volt egy kis elintéznivalója Jászfényszaru környékén, ezért kirakott minket a két falu között elhelyezkedő mezős, részen és ott bolyongtunk egy jó másfél órát. Chili és én  is nagyon élveztem, hiszen városi lakosként ritkán van lehetőség ilyen területen bóklászni, a kutyának meg ennyi idegen szaggal (egér és egyéb vadállatok), furcsa tárggyal (elhagyatott bódé, madárijesztő, traktor), hanggal találkozni.




Chili általában a szemét használja az orra helyett (már egy ideje dolgozok rajta, hogy rájöjjön orra is van ám), ezért kihasználva a helyszín adottságait (egy tucat üreget láttam, ahova mezei egerek szoktak bevackolni) és a korábban belerakott szimat, keresd! vezényszóval elkezdtük keresni az egereket. Póráz nélkül, szabadon, nem volt semmi komoly elvárásom, mivel nem is tanítottam nyomkövetésre, csak szagazonosításra (3-4 cipőből kiválasztani a minta párját). Szimatkatlanként az üreget "használtam", innen nagyjából végig lent volt az orra, majd egyszercsak látom, hogy megáll, és lefelé néz valamit. Odamentem és látom, hogy egy halott egérke. Valószínűleg a gazdák méreggel irtják őket, mert összesen hármat találtunk a bejárt terület különböző részein.





2011. október 17., hétfő

Egy boldog kutya fárasztó napja...

Mivel ma is nagyon szép idő volt, ezért fogtuk a cókmókunkat és meglátogattuk Margitot, a szigetet. Útközben viszonylag kevés járókelővel és kutyás párossal találkoztunk, ezért a szokásosnál valamivel nyugodtabb sétánk volt, így bőven volt lehetőségem különböző módszerekkel kísérletezni, hatásukat megfigyelni problémás helyzetekben (pl. találkozás idegen kutyákkal).
Talán már írtam róla, hogy egy ideje bevezettem a laza szabályt. Mivel olyan helyen lakunk, ahol nem tudom póráz nélkül sétáltatni, de Chili láthatóan nagyon "beszorul"a lábnál követésbe, ezért mintegy feloldásként találtam ki a laza-t. Ez azt jelenti, hogy a póráz teljes hosszán, bárhol (elől, hátul, bármelyik oldalon) jöhet, csak laza legyen a póráz. Ha megfeszülne, akkor egy határozott mozdulattal megfordulok és egy pár lépést teszek az ellenkező irányba. Tehát általában "lazán" közlekedünk, de nagyobb tömegben, szűk járdán, minden kereszteződésnél visszaveszem lábhoz. Ha pedig olyan helyre érünk, ahol végre le lehet venni a pórázt, akkor jön a nézz rám, mehetsz
Van egy újabb az ajtóknál, kapuknál is... Ajtót/kaput kinyitom, átmegyek, kicsit szétnézek, addig a kutya áll, majd a jöhetsz vezényszóra jöhet ő is. Mindkettőt sajnálom, hogy nem csináltuk hamarabb, sok problémát megelőzhettünk volna, de jobb később mint soha.

A sétánál még egy módosítással kísérletezem: a kiképző pórázt átvetem a vállamon, egyik végét a középső karikába csatolom, a másikat meg a kutya nyakörvéhez. Így a póráz hossza állandó, stabilabb, szabad kezeimet meg zsebre vághatom melegedni... A fentebb leírt fordulás is hatásosabb, mert csípőből történik. Ennek az a hátránya, hogy így viszonylag rövid a póráztávolság, inkább lábnál követésre jobb. Ugyanerre a másik variáció, hogy nem a vállamon vetem át, hanem a derekamra kötöm. Így meg kicsit sokat csúszkál, de a távolság legalább ideális, főleg a lazához. Gondolkozom canicross öv+póráz beszerzésén. Van valakinek tapasztalata ezzel csak sétához, túrázáshoz? Futáshoz nem használnám.
Ha már a felszereléseknél tartunk mi a véleményetek a kutyacipőről (mint pl. a Ruff Wear Barki'n Boots Grip Trex)? Ma a szigeten az alsó, hullámtörőn vagy min sétáltunk, mert a teljes kört akartam megtenni. Egy idő után észrevettem, hogy nagyon koptatja a talpát, annyira sima lett, hogy megijedtem, hogy még a végén teljesen lehozza, így inkább felmentünk.

Rengeteget labdáztunk, frizbiztünk. Végre valamelyest fejlődött dobási technikám (frizbi) , bár sajnos többnyire még mindig könyökből és nem csuklóból dobom el. Soha nem tanultam, mert nem is érdekelt, most meg gyakorolnék, de sajna nagyon kevés helyen lehet. Megszeretni továbbra se sikerült... Ráadásul csak egy korongunk van.  De a legfontosabb, hogy a kutya élvezze és ezért igyekszek mindent megtenni.
A 12 km-es séta utolsó pár száz méterét már elég nyűgösen tettük meg, hazaérve mindketten rögtön ledobtuk magunkat és aludtunk egy sort, a jó levegő, a mozgás alaposan kiszívott minket. Pontosabban Chili azóta is alszik, csak jelzéskor meg vacsorára ébredt fel...

Bocsánat a képek minőségéért, telefonnal készültek.

2011. október 15., szombat

AKC's Canine Good Citizen - AKC Kutyajó állampolgár

Kutyás sportok után kutattam a neten, amikor ilyen-olyan úton rátaláltam az AKC (American Kennel Club) honlapján Canine Good Citizen (továbbiakban CGC) programra.
A program 1989-ben indult, célja, hogy elismerje, jutalmazza azokat a kutyákat, akik otthon és közösségben is jól viselkednek és ezt egy vizsgán be is bizonyítják. Két részből áll: egy nyilatkozat aláírásából, és egy 10 lépésből álló tesztből. Minden kutya, aki átmegy vizsgán kap egy tanúsítványt az American Kennel Clubtól.
A vizsga nem kötelező, bárki megcsinálhatja. Bármilyen fajtájú, korú kutyával lehet a vizsgára jelentkezni. Az erre való felkészülés amolyan alapozó képzés, a honlapon is kiemelik, hogy amint a gazdik elkezdenek dolgozni a kutyájukkal, felfedezik a képzés előnyeit, illetve a közös munka örömét illetve az egyre szorosabb kötődést. Miután megcsinálták a CGC tesztet, és kedvet kaptak a további közös munkához, akkor továbbléphetnek engedelmesség, agility, nyomkövető, illetve egyéb ágazatok felé. Véleményem szerint ez a vizsga sokkal életszerűbb, mint nálunk a BH vizsga. Nem tudom nálunk hányan mennének el egy ehhez hasonló felkészítő kurzusra+vizsgára, hogy bizonyítsa az ő kutyája igenis teljes jogú kutyapolgár!

A nyilatkozat

Én vagyok a felelős a kutyám egészségügyi állapotáért. Ezek a következők:
• rendszeres állatorvosi ellátás, beleértve kivizsgálásokat és vakcinázást,
• megfelelő táplálkozás, mindig tiszta, friss ívóvíz,
• napi testmozgás, rendszeres fürdetés és ápolás.

Én vagyok a felelős a kutya biztonságáért.
• Mindig odafigyelek a kutyára séta közben, amikor kell rövid pórázra veszem.
• Biztosítom, hogy a kutya valamilyen formában azonosítható legyen, ha szükséges (biléta, tetoválás, vagy mikrochip azonosító).
• Kiemelten figyelek, ha a kutya és gyerekek vannak együtt.

Nem engedem a kutyámnak, hogy zavarjon másokat.
• Nem engedem, hogy a kutyám átfusson a szomszédba...
• Nem engedem a kutyámnak, hogy kellemetlenséget okozzon, másokat zavarjon, felugráljon, ugasson a járdán, szállodában stb.
• Összeszedem a kutyapiszkot bárhol is vagyok.

Én vagyok a felelős a kutya életminőségéért.
• Tudomásul veszem, hogy alapképzést előnyös minden kutya számára.
• Adok kutyámnak figyelmet és játékidőt.
• Tudomásul veszem, hogy egy kutya tartása kötelezettséggel, idővel és gondoskodással jár.

A teszt



1. teszt: Idegen barátságos fogadása
A kutya barátságosan fogadja-e az idegen közeledését a gazda felé egy mindennapos szituációban? Az értékelő odamegy a pároshoz, köszönti a gazdát, kezet ráznak, közben figyelmen kívül hagyja a kutyát. A kutyának közömbösnek kell lennie, egyhelyben maradnia, nem mutathat haragot, féltékenységet, félénkséget. 

2. vizsgálat: Nyugodtan tűri-e simogatást? 
A kutya megengedi-e, hogy egy barátságos idegen megérintse? A kutya a gazda lábánál ül, az értékelő a kutya a fejét és a testét simogatja. A gazda az egész gyakorlat alatt beszélhet a kutyájához. A kutya nem húzódhat el miközben simogatják, nem mutathat félénkséget, vagy haragot. 

3. teszt: Külső megjelenés és ápolás 
A kutya megengedi-e hogy megvizsgálják? Például egy állatorvos, kutyakozmetikus, barát vagy a tulajdonos. Azt is mutatja, a tulajdonos  rendszeresen ellátja-e, gondoskodik-e róla, van-e felelősségérzete. Az értékelő ellenőrzi a kutyát, hogy tiszta és ápolt-e. A kutyának egészségesnek kell lennie (megfelelő testsúly, tiszta, éber stb.) A gazdi átadja az értékelőnek azt a fésűt vagy kefét amit általánosan használ, aki ezzel megfésüli a kutyust, megvizsgálja a fülét, majd finoman felemeli. A gazda beszélhet a kutyához, szóban megdicsérheti, bátoríthatja.

4. teszt: Séta laza pórázon 
A gazda megfelelően irányítja a kutyát? A kutya bármelyik oldalon mehet, nem kell tökéletesen igazodnia és nem kell leülnie, amikor a gazda megáll. Az értékelő adja az utasításokat: jobbra, balra kanyar, állj. A gazda beszélhet a kutyához, szóban dicsérhet, vezényszavakat adhat, de csak normál hangon.

5. teszt: Séta a tömegben 
A kutya kontroll alatt van, nyugodtan közlekedik a gyalogos forgalomban, nyilvános helyen. A kutya és a gazda legalább három személy között sétál. A kutya mutathat érdeklődést az idegenek felé, de továbbra is a gazdával kell mennie, nyugodtan, félénkség vagy agresszió nélkül. A gazda beszélhet a kutyához, szóban dicsérhet. A kutya nem ugorhat az emberekre, nem húzhatja a pórázt. 

6. teszt: Helyben maradás - fekve vagy ülve 
Ez a teszt azt nézi, hogy a kutya reagál-e a gazda parancsaira? A feladat előtt a hagyományos pórázt kicserélik egy hosszúra. A gazda leülteti vagy lefekteti, majd kb. 6 méterre eltávolodik. A kutyának meg kell értenie a vezényszót és helyben maradni. Eltarthat egy ésszerű ideig (ezt az értékelő határozza meg) és többször is kiadhatja a vezényszót mire megteszi a kutya amit a gazda kér. Az értékelő utasítja a gazdát, hogy mikor ültesse, mikor távolodjon el, mikor jöjjön vissza. 

7. tesz: Behívás
A kutya jön, ha hívják. A gazda elgyalogol 10 méterre a kutyától, szembefordul, majd hívja. A gazda bátoríthatja a kutya, hogy jöjjön. 

8. teszt: Reakció idegen kutyára
Ez a teszt azt mutatja, hogy a kutya is viselkednek udvariasan körül más kutyákkal. Két páros megközelítik egymást 20 méterről, megállnak, a gazdák kezet ráznak, köszönés, majd még 10 métert továbbmennek. A kutyák csak alkalmi érdeklődést mutathatnak egymás iránt, nem mutathat agressziót, nem ugorhat fel. 

9. teszt: Reakció figyelemelterelésre
Ez a teszt azt nézi, hogy a kutya biztos, hogy minden helyzetben kontroll alatt van-e. Az értékelő kiválaszt két zavaró dolgot. Például szék, láda elhúzása a kutya mögött, egy kocogó vagy egy mozgássérült mankóval halad a kutya felé stb. A kutya mutathat érdeklődést, kíváncsiságot, meglepődhet, de nem pánikolhat, nem futhat el, nem mutathat agressziót, nem ugathat. A gazda beszélhet a kutyához, bátoríthatja, szóban megdicsérheti. 

10. teszt: Elválás 
Ez a teszt azt nézi, hogy egy kutyát rá lehet-e bízni egy másik személyre, ha szükséges. A gazda átadja a kutyát az értékelőnek, majd 3 percre eltávolodik. Nem baj, ha pár lépést tesz a kutya, de nem ugathat, nyafoghat, nem mutathat az enyhe izgatottságnál vagy idegességnél többet. 

Hibák - kizárás
Jutalomfalat nem engedélyezett a vizsga során, sem játékok. 10. pont kivételével bármelyikben hibázik a kutya akkor kizárás. Minden hörgés, csípés, kapás, harapás, támadás kutya vagy személy ellen kizárással jár.

Megjegyzés: saját fordítás, esetleges hibákért nem vállalok felelősséget!

2011. október 14., péntek

Ritka kedves BKV ellenőrök

Ma volt a habilitációs kutyakiképző tanfolyam utolsó órája, hulla fáradtan igyekeztünk haza. A Deák térnél leszálltunk a metróról, hogy átszálljunk egy másikra. A mozgólépcsőnél botlottam bele 2 középkorú, kulturált, jól szituált jegyellenőrbe. Ahogy felém indultak azt hittem, hogy a szájkosár hiánya, vagy valami más nem tetszik nekik, ezért vonakodva álltam meg, semmi kedvem nem volt a szokásos magyarázkodáshoz. Meglepetésemre csak azt kérdezték meg, hogy nem kellene-e ölbe venni. De, mindjárt! Erre megpaskoltam a vállamat és a kutya felugrott. Ez nagyon tetszett nekik, megkérdezték, hogy megsimogathatják-e. Teljesen odáig voltak Chilitől, mindenfélét kérdezgettek tőlem, hogy hány éves, viszem-e fodrászhoz (nem elírás!), hogy okos-e, tud-e trükköket, szeret-e labdázni? Mit szól hozzá a kedves párja, ugye féltékeny? Jaj ugye most fáradt (a kutya), jaj de okos!

Ugye milyen tünemény állat a kutya, az övé nagyon szeret labdázni. Még a telefont is elővették és megmutatták a saját kutyájukat, meséltek róla. Pl. ha hazaér, akkor először a kutya kap egy puszit, utána a felesége, nagyon rosszcsont felugrik az ágyba, van egy gumicsirkéje amit mindenhova visz magával, elássa úgy hogy a taraja látszik ki...

Természetesen most sem hagytam ki, hogy elmondjam, hogy ő hazánk első, vizsgázott hangjelző kutyája. De ugye nem magának segít, hall nem? Nem, siket vagyok, szájról olvasok. Hűű, jajaj! Akkor miben segít egy ilyen kutyus? Elmondtam hogy ébreszt, csengő, sms, kopogás, főzőóra stb. 
Az arra járó kollégájukat is odahívták, hogy nézze meg milyen édes és megkértek, hogy legyek szíves mutassam meg neki is, hogy ugrik fel a kutya a karomba. Én meg letettem, kértem tőle egy sziát (integetés), meg ugye a felugrást.

Még nem volt ilyen pozitív élményben részem, mióta közlekedünk a kutyussal, tényleg nagyon aranyosak voltak. Bár az annyira nem tettszett, hogy a jó 15-20 perces beszélgetés alatt végig tapizták a karomba fekvő kutyust, de nem volt szívem rájuk szólni. Közben az arra haladó utasok is megnéztek minket, vajon miért vesz körbe minket 3 BKV-s... Több külföldi is odajött a beszélgetés alatt, megsimogatta, egy hölgy Chili fejéhez tartotta az arcát és erre a kutya többször is megnyalta az orrát (aki nagyon hálás volt ezért). Hajaj, erre az egész bagázs elalélt a gyönyörűségtől, újból jaj de édes, okos stb. (Amúgy a legújabb amivel mostanában egyre gyakrabban találkozom: ha már egyszer nem vagyok mozgássérült és vak sem, akkor Chili biztos terápiás kutya. Ezért mondom úton-útfélen mindenkinek, hogy ő hangjelző. Nagyon-nagyon várom már, hogy legyen végre informatív hámunk!) 

Azzal búcsúztak, hogy remélik hamarosan találkozunk!


2011. október 13., csütörtök

Saját vakvezető kutyát kapott a vak kutya

Amikor Opal megérkezett, hogy ő legyen Graham Waspe új vakvezető kutyája miután a korábbi kutya nyugdíjba ment, csak Grahamről kellett gondoskodnia. De mióta Edward is megvakult, Opalnak mindkettőjükre vigyáznia kell.
A 60 éves Graham Waspe két egymástól független balesetben vakult meg, és mindössze egyik szemére lát, arra is nagyon korlátozottan. Amikor vakvezető kutyája, Edward, szemén zöld hályog keletkezett, majd elvesztette látását mert a hályogot már nem lehetett megoperálni, a gyengén látó férfi kétségbeesett, azt gondolván, hogy el kell búcsúznia barátjától, aki má6 6 éve hűséges társa volt.

„A feleségem és én sírtunk, amikor meghallottuk, hogy Edwardnak zöld hályog van a szemén és a szemeit el kell távolítani, de elszántak voltunk, hogy megtartsuk és továbbra is gondozhassuk”, mondta el Mr Waspe. Nem tudta volna elviselni, hogy elválasszák hűséges barátjától, így kapott egy új vakvezető kutyát, aki immár mindkettőjükről gondoskodik.

„Opal sokkal gyorsabban érkezett, mint ahogy vártuk, mert sajnálatos módon Stowmarket környékén meghalt néhány ember, akiknek fiatal vakvezető kutyáik voltak” – mondta Mr Waspe.

„November 12-én kaptuk meg Opalt, és 16-án kezdett Grahammel tréningezni, december elején pedig már meg is kapták a képesítést” – tette hozzá Mr Waspe felesége.

Graham elmondta: „Opal mindkettőnkkel nagyszerűen viselkedik. Nem is tudom mit tennénk nélküle”
Így hát az új kutya, Opal, nem csak a gazdáját segíti a mindennapi feladatok elvégzésében, de Edwardnak is segít boldogulni. Vakvezető kutyaként segíti a családja minkét nem látó tagját, és a két kutya igazán kedveli egymást.

„Miután elvesztette látását tavaly októberben, hihetetlenül jól alkalmazkodott a helyzethez. Ő és Opal nagyon gyengédek egymással, és nagyon szeretnek együtt heverészni.”

Annak ellenére, hogy nem lát, a 8 éves Edward, aki egyébként teljesen egészséges, nem mutatta még jelét sem annak, hogy visszavenne a tempójából. Míg őt jól ismerik az iskolákban és a közösségben Suffolk környékén, Opal most szerez hírnevet magának, mivel a gazdáik beszédeket tartanak a Vakvezető Kutyák jótékonysági szervezetéről, ezeknek a különleges kutyáknak a képzéséről, és arról a hihetetlen módszerről és képességről, ahogy gazdáikat segítik.


Forrás:

2011. október 9., vasárnap

Chili a pici...

Helyszűke miatt arra kényszerültem, hogy átnézzem a gépemet és töröljem azt ami nem kell. Ekkor bukkantam rá az alábbi képekre, mely Chili "előző" életében készültek:

Chili és testvérei a mamájukkal (ne kérdezzétek, hogy melyik a három közül)
Chili és Imi

2011. október 8., szombat

Szél és rakpart vagy szeles rakpart?

Mára eredetileg egy 15-20 km-es túra volt betervezve, de pár napja az egyik csoporttársamtól elkaptam egy torokfájós-köhögős-orrfújjós akármit. Mivel alig kapok levegőt így nem mertem bevállalni a sétafikát a Börzsönyben. A Duna parti sétára is csak Chili könyörgő tekintete vett rá, sajnáltam, hogy miattam kell a szokottnál is többet unatkoznia, ugyanis mostanában a napi 3 séta helyett csak 2 volt, s elmaradt a minimum 1 órás reggeli futkározás a kutyafutiban és a délutáni gyakorlás itthon.  

Ma délelőtt elég szeles idő volt, így remek alkalom kínálkozott a szél újbóli gyakorlására... Chili szívem ugyanis nem bírja ha a farkába kap a szél, ilyenkor oldalt tartja, időnként meg beleharap a tövébe vagy gyorsan leül - én meg majd hasra esek tőle. Az sem mindegy neki, hogy honnan fúj, milyen az erőssége. Arra még nem sikerült rájönni, hogy miért csinálja, milyen trauma, rossz élmény váltja ki ezt a viselkedést. 
A lehető legegyszerűbb módszert alkalmazom: laza pórázzal megyünk a szélben, és klikkelek (klikkerrel) amikor szépen jön ( bár a farkát oldalt tartotta). Nem formálom, csak megerősítettem az adott viselkedést. Nyílván ez nem egyik napról a másikra fog eltűnni, de már sokat fejlődtünk, egész hosszú szakaszokat tudunk már botladozás nélkül menni... Őszintén bevallom, hogy nem vagyok egy nagy klikkeres, de elismerem, hogy ilyen esetekben (illetve még gondolkodásra) viszont tényleg nagyon jól használható.

Terápiás kutya jogai (?)

A Pöttyösök blog szerzője (sajnos a nevedet nem tudom, bocsi) a Hallókutya szállítása vonaton c. bejegyzésem kapcsán az alábbi kérdést tette fel: "Ezek szerint mi is utazhatunk IC vonaton kutyajegy nélkül?" Sajnos a válasz nem. Terápiás kutyával csak "közművelődési, oktatási, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményben" lehet tartózkodni, minden egyéb esetben az adott szervezet, társaság belső szabályzata az irányadó.

A habilitációs kutyakiképző tanfolyam kapcsán amúgy sokszor előjött ez a kérdéskör, hogy miért csak ilyen kevés jog illeti meg őket, hiszen a terápiás kutyák is magasan képzettek, sikeres vizsga esetén igazolvánnyal rendelkeznek és egy aktívan dolgozó kutyus komoly, teljes értékű munkát végez.  Állítólag folynak tárgyalások arról, hogy ők is több kedvezményt kaphassanak. Bár azzal egyetértek, hogy terápiás igazolvánnyal rendelkező, de passzív azaz nem dolgozó kutyus ne kaphasson kedvezményt, mert akkor boldog-boldogtalan levizsgáztatná a kutyáját, rengeteg visszaélés lenne belőle. Így is sok kutya nyakában látni a vöröskeresztet, rákérdezés után kiderül, hogy csak a BKV-s ellenőrök megtévesztésére szolgál.

"A Fot. 7/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása érdekében a gazda és a kiképző (a továbbiakban együtt: segítő kutyát alkalmazó személy) jogosult a - (2) bekezdés szerinti kivétellel - segítő kutyával tartózkodni és a segítő kutyát használni a lakosság elől elzárt területek kivételével a Fot. 4. § f) pontja szerinti közszolgáltatást nyújtó szerv, intézmény, szolgáltató területén és egyéb, mindenki számára nyitva álló létesítményben (területen), így különösen
a) közforgalmú tömegközlekedési eszközön,
b) üzletben, ideértve az élelmiszert árusító üzletet és a vendéglátó üzletet is,
c) bevásárlóközpontban,
d) piacon,
e) vásáron,
f) szálláshelyen,
g) játszótéren,
h) közművelődési, oktatási, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményben,
i) közfürdő területén,
j) állatkertben,
k) közterületen.
(2) Terápiás kutyával tartózkodni és terápiás kutyát használni a lakosság elől elzárt területek kivételével az (1) bekezdés h ) pontja szerinti intézményben lehet."

2011. október 7., péntek

Hallókutya szállítása vonaton - friss hírek!

Anyukám nagyon felháborodott azon, hogy a vakvezető kutyán kivűl nem ismerik el a többi segítőkutya jogait a vonaton való utazásra. Nem várta meg, hogy a MÁV válaszoljon a levelemre, hanem fogta a telefont és felhívta a MÁVDIREKT-et. Dósa Erikának beszélt rólam, Chiliről, a törvényről, meg az igazolványunkról. A hölgy türelmet kért, oké, akkor utánanéz a dolognak. Tényleg vissza is hívta Anyut és elmondta, hogy valóban, a jelenlegi belső szabályzatuk szerint csak vakvezető kutya utazhat pót- és helyjegyköteles, vagy helyjegyköteles vonatban és kocsiban. Megnézte a rendeletet és tényleg, a többi segítőkutya is utazhat bármelyik vonaton, kocsiban, amennyiben megvannak a megfelelő papírjai (igazolvány). Segítőkutyának tényleg nem kell külön jegyet venni. 
Ezért megígérte, hogy módosítják a belső szabályzatukat és az erre vonatkozó frissítéseket 1,5 - 2 héten belül elküldik minden kalauznak és jegyeladónak.

Anyuval megbeszéltük, hogy akkor 2 hét múlva újra telefonál, hogy tényleg kiküldték-e... Illetve kb. akkor tervben van véve egy újabb próbálkozás, reméljük átmegyünk az ellenőrzésen és nem szállítanak le bennünket, különben jöhet a jegyzőkönyvfelvétel, tanú, rendőr, miegyéb.

Amúgy azt nem értem, hogy a rendeletet még 2009-ben hozták, elég hihetetlennek tűnik, hogy a MÁV-nál senki sincs, aki figyelemmel követné a vasúttársaságra is vonatkozó jogszabályok változásait.

2011. október 4., kedd

Hallókutya szállítása vonaton

Az alapkérdésem az, lehet-e hangjelző kutyát InterCityn szállítani?

A MÁV-START honlapján (MÁV-START / Belföldi utazás / Utazási információk) Élő állat szállításánál az szerepel, hogy "A vakvezető kutya kivételével nem vihető be élő állat
    • az 1. osztályú kocsiba,
    • az étkezőkocsiba,
    • a pót- és helyjegyköteles, vagy helyjegyköteles vonatba és kocsiba."

Nézzük, mit ír a 27/2009. (XII.3.) SZMM rendelet (Segítő kutya kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságának szabályairól):

"2. § (1) A segítő kutya kiképzése és alkalmazhatósága szerint
a) vakvezető kutya: a látássérült személy vezetésére kiképzett kutya,
b) mozgáskorlátozott személyt segítő kutya: a mozgáskorlátozott személyt mindennapi tevékenységeinek ellátásában segítő feladatokra kiképzett kutya,
c) hangot jelző kutya: a hallássérült személy számára veszélyt vagy egyéb fontos információt jelentő hangok jelzésére kiképzett kutya,
d) rohamjelző kutya: az epilepsziával élő személy vagy más krónikus, rohamszerű állapotoktól veszélyeztetett személy számára a roham során segítséget nyújtó feladatokra kiképzett kutya,
e) személyi segítő kutya: a fogyatékos személyt önálló életvitelében segítő feladatokra kiképzett kutya,
f) terápiás kutya: a gyógypedagógiai, pszichológiai, pszichiátriai, konduktív pedagógiai habilitációs, illetve rehabilitációs folyamatban alkalmazott kutya
lehet."

"9. § (1) A Fot. 7/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása érdekében a gazda és a kiképző (a továbbiakban együtt: segítő kutyát alkalmazó személy) jogosult a - (2) bekezdés szerinti kivétellel - segítő kutyával tartózkodni és a segítő kutyát használni a lakosság elől elzárt területek kivételével a Fot. 4. § f) pontja szerinti közszolgáltatást nyújtó szerv, intézmény, szolgáltató területén és egyéb, mindenki számára nyitva álló létesítményben (területen), így különösen
a) közforgalmú tömegközlekedési eszközön"

Ha jól értelmezem a rendeletet, akkor a MÁV honlapja nem valós információt közöl, ezért észrevételeimet megírtam a MÁV Központi Ügyfélszolgálatának. Ha jól tudom 15 napon belül válaszolniuk kell a megkeresésemre.

Van-e ezzel kapcsolatban valamilyen tapasztalatotok? Nyilván nem hangjelző kutyával, hanem mozgássérült segítő, terápiás stb.

2011. október 1., szombat

A siket nem süket!

Ma, korán reggel a troli megállójában zajlott az alábbi párbeszéd köztem és egy másik hölgy között. Már beállt a troli, a soromra vártam Chilivel, hogy felszállhassunk amikor megszólított.

- Szüksége van valamilyen segítségre?
- Nem, köszönöm.
- Jó, milyen kutya ez?
- Hangjelző. Siket vagyok és nekem segít.
- Áhh, süket.

A siket nem süket. Sajnálatos, hogy még mindig itt tartunk, de a jó szándékot nagyra értékelem.