2011. szeptember 12., hétfő

Amikor "jó" siketnek lenni - pozitív példák.

Szombaton megkezdtem az egyéves szakképesítést adó, akkreditált kutya-fizioterapeuta tanfolyamot, melyet a Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaság szervezésében az SZIE Állatorvosi Egyetemen tartanak. Az előadást egy klasszikus felépítésű egyetemi előadóban tartják, használnak vetítőt, hangosítás nincs. A képzés során többek közt tanulunk anatómiát, élettant, ortopédiát, traumatológiát, neurológiát, fizioterápiát. Értelemszerűen rengeteg szakszó, latin szó hangzik el. A teremben a prezi miatt félhomály van, az előadó sétál, időnként a csontvázhoz megy és ott mondja el a fontosabb részleteket.

Mivel én szájról olvasok az első perctől kezdve kiderült, hogy vagy csak a tanárra figyelek és nem jegyzetelek vagy jegyzetelek annyit amennyit értek. Ez utóbbit választottam, vittem/alkalmaztam az FM rendszert is, de sajnos nem tudtam követni az előadást.
Kezdtem nagyon ideges lenni, hogy fogom ezt én így végigcsinálni?! Azon agyaltam, hogy vajon melyik családtagomat kérjem meg, hogy jöjjön el és írja le ami elhangzott? Hol lehet gyorsírónőt találni?

Ezeken gondolkoztam, amikor az első szünetben odajött hozzám az anatómia tanárunk Dr. Szalay Ferenc, hogy lehetett-e érteni ami elhangzott, s ekkor őszintén elmondtam, hogy sajnos a nagy részét nem tudtam követni. Később megjelent az egyesület titkára Kalmár Edit is, aki szintén magától rákérdezett, hogy na, minden rendben ment-e, tudtam-e jegyzetelni.
Őszintén nagyon jól esett a figyelmességük és a kedvességük. Szinte azonnal elkezdtek szervezgetni, hogy ezt a problémát valahogy meg kell oldani. Pár perc alatt kitalálták, hogy a Társaság vesz saját költségen egy diktafont csíptetős mikrofonnal és azt ideadják nekem amíg le nem vizsgázom. Nekik csak annyi kérésük van, hogy cserébe szervezzem meg, hogy valaki leírja a tanfolyam hanganyagát. Aztán még aznap kiderült, hogy egyik csoporttársam hozott magával diktafont, s ezt minden további nélkül ide is adta, hogy nyugodtan vigyem haza, majd később összefutunk és akkor visszaadom. 
Másnap, azaz vasárnap valóban egy vadiúj diktafonnal fogadott Edit. A tanárok minden további nélkül használták, vállalva a hordással járó kényelmetlenséget, csak a szünetek után kellett figyelmeztetni őket, hogy kapcsolják be újra.

Még most is alig tudom elhinni, hogy ez megtörtént, ilyen is van, vannak még olyan oktatók akiknek fontos, hogy valóban megértsék a tanítványok azt amit át akarnak nekik adni. A mostani nehéz napok után végre valami jó is történt!

Ugyanennek a negatív példája: amikor a Miskolci Egyetem ÁJK-ra jártam az istennek se sikerült a tanárok beleegyezését megszerezni a diktafon használatához. Személyiségi jogokra hivatkozva teljesen elutasították.  Utáltam is az egészet, mert csak a száraz anyagból tudtam felkészülni, nem volt hozzá magyarázó jegyzetem. Nagyon örülök, hogy már rég túlvagyok rajta.., de egy kis megértéssel mennyivel könyebb is lehetett volna.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Miért nem kérsz írótolmácsot? Ha SINOSZ tag vagy ingyenes, ha tanulmányi célra rendeled és akkor nem kell szívességet kérni senkitől.

G.Viki írta...

Szia!
Én az előző (és egyben első :-) ) ilyen tanfolyamon végeztem, úgyhogy kollégák leszünk. (Így találtam a blogodra is...) Hát igen, ez egy ilyen társaság! Mindenki nagyon segítőkész. Ne aggódj, az anatómia először úgy is kínai volt, hogy hallottam Szalay tanár urat, sőt másodszor is. De majd letisztul...
Sok sikert!

Megjegyzés küldése