2011. augusztus 24., szerda

Nem értem...

Három észrevételt (problémát?) szeretnék veletek megosztani, melyek lényegében összefüggnek, ezekkel mostanában sajnos elég gyakran szembesültem.

1. A nyári szünet miatt rengeteg általános iskolás korú gyerek sétáltatja a család vagy a saját kutyáját szülői felügyelet nélkül (néha-néha a Nagyi kísérgeti őket). Ráadásul képzetlen, hozzájuk képest pedig erős, nagy kutyákat vagy nagyon fiatal, pár hónapos, "hiperaktív" kölyköket. Ezek a kutyák húzzák a gyerekeket és ha meglátnak egy másik kutyát többnyire békésen, de odaszaladnak a másikhoz és intenzív szaglászás, esetleg rámászás veszi kezdetét.   

2. Ezeknek a gyerekeknek láthatóan senki sem mondta még el, hogy mit kell ilyenkor csinálni (vagy azt hogyan sétáltatunk). Mindvégig feszesen tartják a pórázt, ill. maguk felé húzzák, de ugyebár a kutya többnyire erősebb, emiatt mindent ráhagynak. Amikor a kutyák szaglásszák egymást, akkor kérdés nélkül megsimogatják a másik kutya nyakát (!). Többször is figyelmeztettem erre őket, hogy az enyém ugyan nem fog semmit csinálni velük, de a nyak pont a legérzékenyebb része a kutyának és ösztönösen is védeni fogja, ezért jobb lenne kerülni. Sosem tudhatják, hogy kivel állnak szemben és ha meg is akarják érinteni, akkor várják meg míg különválik a két kutya.
Ugyanezt csinálta egy túlmozgásos kölyök (5 hónapos) beagle 12 év körüli gazdija is, fogja a kutyáját feszes pórázon, a kutyák körözve szaglásszák egymást, közben meg simogatja Chili tarkóját, nyakát. A kutyára fojtóláncot raktak, sőt a póráz is láncos volt, amin teljesen meg voltam döbbenve, mert ezt egy gyerek kezében elég veszélyesnek tartom. Ajánlottam is, hogy cseréljék le, erre a Nagyi mondta, hogy egy hozzáértő szakember javasolta ezt nekik, végül annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy el akarták kérni a címemet, hogy nem-e foglalkozok kiképzéssel? Nagyon aranyosak voltak, még a csipogós labda, jutalomfalat stb. ötletének is úgy örültek, mintha valami varázsszert ajánlottam volna.

Szerencsére a gyerekek nyitottak, meg lehet velük ezeket beszélni. Tudom, hogy vannak csoportok akik eljárnak suliba speciális osztályfőnöki órát tartani, de jó lenne, ha minél több intézmény fogadná őket, részt vennének az ilyen jellegű kezdeményezésben, ezáltal is csökkenthető lenne a kutyatámadások aránya.

3. Nyúlkáló kezek. Egyszerűen nem bírom elviselni, ha egy idegen kéz váratlanul megjelenik a kutyám fején, hátán! Séta közben egy mögöttünk haladó férfi jobb keze jelent meg Chili fején, amire ő is megriadt. De a prímet az alábbi eset viszi: a buszon hátul, az együléses sorban ültem, a lábamnál feküdt Chili, felszállt egy nő és leült az előttünk levő ülésre. Egyszercsak látom, hogy hátradugja a kezét és a kutya fejét keresi a lábam között. Háááát...nem szóltam semmit, csak a lábfejemmel finoman eltoltam a kutya fejét az ellenkező irányba. Erre a nő mérgesen hátranéz, hogy ezt miért csináltam?
Már azon is gondolkoztam (persze csak viccből) hogy lehet hogy fém szájkosarat kéne rátenni és akkor 3x  is meggondolnák, hogy odanyúlnak-e vagy sem.
Amúgy meg ugyanaz van szerintem mint a gyerekekkel, honnan tudják, hogy ha a kutya "tündérien, cukin, ennivaló"-an néz ki, akkor biztos nem támad?

7 megjegyzés:

Pöttyösök írta...

Ezek a kérdések bennem is mindig felmerülnek. Milka mindenkinek örül, gyakran megsimogatják, főleg gyerekek. Ilyenkor el szoktam mondani az ismerkedési szabályokat, játékosan, és megértik.
Marci bizalmatlanabb, sokkal jobban figyelek, ha ott van, mert ő nem szereti, ha tapogatják. Nyomatékosan elmondom, hogy a másikat lehet simizni nyugodtan, de őt hagyják békén. Ha megértik jó, ha nem, megyünk tovább.

De még így is számtalanszor előfordul, hogy mi békésen sétálunk, s egy járókelő elkezd gütyögni/visongani a kutyáknak, mikor elmegy mellettünk, közben nyúlkál, megpaskolja a fejüket, föléjük hajol, stb. Naivan azt hiszi a 101 kiskutya után, hogy a világ összes pöttyös kutyája barátságos... Aztán meglepődik, hogy Marci rámorog, jogosan. Nekem is fenyegetően hatna egy nagydarab pasi, aki eltakarja a napot, és érthetetlenül gagyog valamit...

Adódhatnak olyan váratlan helyzetek, amikre egyszerűen nem lehet felkészülni, de ha már benne vagy, megpróbálsz a lehető legjobban kijönni belőle. Figyelni kell, megtanultam. Legalább fel tudod kapni Chilit, ha gáz van :)

Annak én is örülnék, ha minél több óvodába és iskolába eljutnának szakemberek, akik mesélnének a gyerekeknek a kutyákkal való bánásmód alapvető pontjairól.

Még valami: amikor Marci haltit viselt, senki sem akart barátkozni velünk :D

Ysani írta...

Igen, amikor csak lehet én is felvilágosító órát tartok...:) Eleinte tartottam tőle, hogy kioktatónak fognak tartani a gyerkőcök, de nagyon kellemesen csalódtam.

Nyúlkálás: többnyire akkor jelent gondot, ha pl. sms jön, de a kutya nem tud jelezni, mert elvonják a figyelmét. (Később veszem észre.)

Haltival többnyire negatív tapasztalatunk van, de erről már sokat írtam. A lényeg az, hogy ha csak halti van rajta akkor "félnek" tőle, szájkosárnak nézik és sokat kell magyarázkodni miatta. Ha halti és hám rajta van akkor szánakozó, sajnálkozó pillantásokat kap a kutyus, és hozzá is érnek.

Sajnos ott még nem tartunk, hogy a hámra ráírhassuk (mint nyugaton) - "Kérlek ne érints meg, dolgozom!".

Pöttyösök írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Pöttyösök írta...

Én addig használtam a haltit Marcinál, amíg hozzászokott a városi forgalomhoz és a tömeghez. Eleinte bizonytalan volt ezekben a helyzetekben, és így elkerülhettük, hogy bárki is megzavarja őt a tapasztalatgyűjtésben :)

Miért nem írhatod rá a hámjára? Biztos láttál már olyan jelzést, amelyen egy karikában egy áthúzott kéz látható. Vagy egy kutyafej fölé nyúló kéz áthúzva. Érthetőbb, mint a hosszú szöveg :)

Márti írta...

ezek mind nagyon jó kérdések és sosem a jó oldalon vetődnek föl.....

nekem van olyan juliusk9 hámra varrt fekete zsebem, amire én vasaltam egy "dont pet me, im working" feliratot egy nagy képpel- kutya fejét simogató kéz áthúzva. ha úgy érzed, ez segítene, mondd meg a címed és elpostázom. nekem már nincs szükségem rá.
http://gallery.site.hu/d/14868251-2/P8101220.JPG

szomorú és érdekes tapasztalatom külföldön, hogy míg a magyarok nyaralás közben sem lépnek túl a kutya látványán, az osztrákoknak pl olyannyira természetes, hogy inkább átlépi, mintsem kikerülje. de rá se néz a kutyára, mert mindennap,mindenhol lát ilyet.

most is mérgelődök a felelőtlen szülőkön, amit én tenni tudok ezügyben, hogy a gyerekeknek példát mutatok, a felnőtteknek meg egyértelműen és határzottan NEMet mondok. miért nem simogathatja meg? mert nem akarom. az én kutyám az én felelősségem, én megyek velük haza és élek velük. a legkevesebb, hogy a privát szféránkat én védem meg.

Márti írta...

most látom, hogy a linkeknél a blogom régi címe van, amit azóta le is nyúlt valaki. egy ideje a www.barnadogok.blogspot.com a címünk :)

Ysani írta...

Köszönöm, de nem hiszem, hogy segítene... a magyarok ilyenek. A magyar valóság az, hogy a tündi-bündi, édi-bédi stb. kutyák nem valók segítőkutyának...:))

Teljesen egyetértek, ha még időben észreveszem, akkor én is elutasítom, de ha hátulról nyúlkálnak, akkor csak a szúrós tekintet marad.

A linket meg átírtam, köszi, hogy szóltál, mert már én se értettem, hogy hova lett! Sajnos van néhány jómadár, aki jól bejáratott, nagy látogatottságú blogokra vadászik.

Megjegyzés küldése