2011. július 5., kedd

Túlvagyunk a 2. vizsgán is!

Több hónapos felkészülés után, eljött az ideje a vizsga második, egyben utolsó körének, mely speciálisan hallókutya feladatokból áll.

Reggel a kutyus ébresztett az órára, majd amint elkészültem, lementünk sétálni, legnagyobb szerencsékre egy környékbeli kutyusba se futottunk bele, így teljes nyugiban telt a séta. A futtatóban most csak labdáztunk, semmi feladat. Épp leültem egy kicsit pihenni a padra, amikor meglepetésemre megcsörrent a telefonom, Anya keresett. (Családtagokkal az a szokás alakult ki, hogy fontos üzenet előtt megcsörgetnek, hogy biztos elolvassam, meg gyakorlásnak is jó.) A futtatóval szemben építkezés zajlik, mögötte pedig játszótér van. Ennek ellenére Chili rögtön felfigyelt és jelzett is. Így legalább akaratlanul is bemelegítettünk a bevásárlóközpontos részfeladatra.
Hazaérve elvittem Bogyót a hugiékhoz, hogy ne zavarjon a vizsga közben illetve ne fogják rá, hogy miatta jelez Chili.

Itthon még játszottam, vidámkodtam egy sort Chilivel, arra törekedve, hogy minél felszabadultabb legyen a kutyus a vizsgára. Pár perc múlva csengettek is a vizsgáztatók, ezt is szépen jelezte. Megdicsértem, majd a vendéglátási protokollt betartva beraktam a kutyust a ketrecbe. 

A vizsga második része a következőkből áll: három tetszőleges hangot a lakásban, egy telefoncsörgést pedig a bevásárlóközpontban kell egyértelműen, előre megbeszélt módon jeleznie a kutyusnak vizsgabizottság szeme láttára. Mindent videóra vesznek, illetve fényképek is készülnek.

Egy kicsit beszélgettünk, helyet foglaltak stb. majd amint lenyugodott Chili kiengedtem, ül, fekszik, hempi. Elsőként a telefont kellett jeleznie, majd egy csengetést, utána Zsani végül a vekkert. Ez utóbbival túl is teljesítettük a szabályzatban előírt 3 db "háztartási zajokat". Chili magabiztosan hajtotta végre a feladatokat, nem zavartatta magát, hogy többen is árgus szemmel figyelik.

A Lurdyban a kutyus találkozott rég nem látott nevelőjével Andival. Meg is lepődtem, hogy ott találom, nem tudtam, hogy ő is ott lesz. Chilivel örömködtek egy sort, majd felmentünk az emeletre a vizsga folytatásához. A mozgólépcsőnél bemutattuk a Bogácson tanult trükkünket az örül-t, azaz én állok, a kutya meg magasra, kb. a mellkasomhoz ugrik, így nem kell lehajolnom felvenni, hanem ő ugrik fel. Ezt akkor döntöttem el, hogy mindenképp megtanítom, amikor a metróval közlekedtünk és körülményes volt táskával, szatyorral lehajolni érte...
Az egyik asztalnál leültünk beszélgetni az egyik vizsgáztatóval, a kutya az asztal alatt feküdt, a telefon meg a táskában. Egyszercsak megszólal a telefon (éreztem, hogy rezeg), Chili megint azonnal felkapta a fejét, megbökött, majd a táskát is megbökte, ezzel jelezve a telefon helyét.

Ezután a bizottság gratulált nekünk, megjegyezték, hogy látják, mennyi munkát fektettem bele a kutyusba, illetve még néhány apróságot még megbeszéltünk és ezzel le is zárult nekünk ez a folyamat, innentől kezdve hivatalosan is egy levizsgázott kutya-gazda páros vagyunk.

A hugival még ott megkajáltunk, majd segítettünk a másik két vizsgázónak az idegen kutyával való találkozás vizsgafeladatban, azaz nekem labdázni kellett a másik kutya közelében, és a gazdinak közben be kellett tudni hívni a kutyáját. 

A Lurdy parkos részén készült még néhány kép, aztán irány haza. Hazafelé olyan hányinger és fejfájás jött rám a kocsiba, hogy alig vártam, hogy végre itthon legyek, valószínűleg ez a hirtelen felmelegedés okozta. Felvettem Bogyót is a hugiéktól, majd be az ágyba, kész voltam, de nemcsak én, hanem a kutyák is ki voltak ütve, ők is mélyen aludtak...

2 megjegyzés:

Milka írta...

Gratulálok mindkettőtöknek a sikeres vizsgához! Ügyesek vagytok!

Ysani írta...

Köszönjük!!

Megjegyzés küldése