2011. június 1., szerda

Egy hét után...

Gyorsan elrepült ez az egy hét! Szerencsére várakozásaim felül teljesített mindkét kutya. Bogyóval évekig együtt, összenőve éltünk, aztán egyszercsak eltűnök 6 hétre, majd egy másik kutya társaságában újra megjelenek... Chilinek meg rengeteg új dologgal kellett szembesülnie, már épp kezdett engem megszokni, amikor megjelenik egy másik kutyus...  Mindkettőjüket valamennyire megviseli a másik jelenléte, hiszen felborult az eddig megszokott életük, de mára elmondhatom, hogy kifejezetten jó irányban haladnak a dolgok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az első napokban 4-5 méter távolságban feküdtek egymástól, Bogyó óriási kerülővel igyekezett hozzám jönni, ha útba esett Chili is, most meg majdnem egymás mellett alszanak.
Alapvetően két dolog okoz feszültségeket: 1. Bogyó "egygazdás" beállítottsága és az ebből adódó féltékenysége valamint 2. Chili ugri-bugri, aktív, bohókás természete, néha annyira fel van pörögve, hogy szó szerint eltapossa Bogyit.
Kellő odafigyeléssel sikerült a fentiekből adódó problémákat kezelni. Az első és legfontosabb feladat az egyensúly megtalálása és megtartása volt a két féllel szemben, a másik pedig, hogy gond esetén időben rájuk szóljak. 
Néha egyszerre simogatom, szeretgetem őket, igyekszem mindkettővel megközelítőleg ugyanannyit foglalkozni. Csak megközelítőleg, hiszen Chilivel napi 3-4 séta van, ebből 1 hosszabb. Cserébe viszont amikor ketrectréning van Chilinek, én meg a szomszédba megyek családlátogatásra, akkor Bogyót viszem magammal, hogy nagy ritkán legyen neki is egy kis magánélete. 
Bogyó koránál fogva mindenben elsőbbséget élvez Chilivel szemben. Étkezéskor neki adok elsőnek, őt simogatom, játszok stb. először. Amikor Chili egy jól elvégzett feladat után jutifalatot kap, akkor Bogyó is kap egyet. Ha Bogyó szépen viselkedik miközben Chili dolgozik (nem kap oda, nem morog stb.), akkor ezért szintén kap egy falatkát.
Eleinte Chilivel csak kettesben gyakorolgattunk, Bogyó a közelben feküdve figyelt minket, aztán az 5. - 6. nap környékén oda jutottunk, hogy Bogyó is csatlakozott hozzánk, hajlandó megdolgozni a jutalomért. Ő, aki sosem volt kajás! Ezért most úgy megy, hogy amíg Bogyóval csináltatok valamit 3-4x, addig Chili fekszik, aztán fordítunk - Chilivel persze hosszabb ideig dolgozom, de a hangsúly azon van, hogy felváltva. Úgy látom, hogy ez a rendszer jól működik, jó hatással van mindhármunk kapcsolatára, ezáltal növeljük a kellemesen eltöltött közös időt is (a soros élvezi a figyelmet és szépen dolgozik).
Mivel Chilit nem ismerem még annyira, hogy meg tudjam pontosan mondani, hogy Bogyó milyen hatással van rá (talán türelmesebb lett), de azt igen, hogy Chili jelenléte Bogyóra erősen, pozitívan hat. Bogyi azóta rendesen eszik, számos új dolgot tanult, újra felfigyel a hangokra, de a legnagyobb változás a mai viharban tanúsított viselkedésében látszott meg a legjobban. Bogyó szokás szerint a vihar kitörése előtt fél-egy órával idegesen fel-alá járkált a lakásban. Amikor már eljutott arra a pontra, hogy akkor most beköltözik a fürdőbe, Chilivel kimentem a teraszra és elkezdtem vele labdázni, hogy a vihar úgymond kellemes élmény legyen, és ne a dörgés, villámlás, hanem a labdázás okozta öröm maradjon meg benne. Bogyó nem tévedett, pár perc múlva órásit dörgött. Mikor már nagyon esett bejöttünk és a lakásban folytattuk a játékot. Aztán egyszercsak megjelent a kisöreg és leült mellém. Reszketve. A kíváncsisága erősebb volt a félelemnél. Jól megdicsértem a bátorságáért, kaját nem fogadott el, ahhoz még túlságosan félt. Végül a fürdő és köztünk ingázott, de egyre hosszabb lett a velünk töltött idő. Nagyon nagy áttörés, én nagyon örültem neki, főleg úgy, hogy pár napja a kádban, a mosásra váró, kiválogatott ruhák között dekkolt.
Ha Bogyó féltékenységből morog Chilire, akkor nyomatékosan rászólok, hogy hé! és ha én vagyok az oka, akkor felállok és otthagyom, ha pedig egy tárgy, akkor azt veszem el tőle.  Ha Chili van túlpörögve, akkor egyszerűen csak rászólok, hogy elég, nyugi - vagy fektetem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése