2011. június 28., kedd

Bogácsi "nyaralás"

Hazaértünk a nyaralásnak épp nem nevezhető bogácsi nyaralásból, ugyanis csak 2 napon volt igazán jó idő, a többin csak esett és esett, fújt a szél, hideg volt. Anyuval ketten illetve a két kutyussal együtt négyesben voltunk, 3 lány 1 fiú arányban. Az Anyuval való nyaralás lehetőséget adott arra is, hogy több mint egy héten keresztül velem legyen egy kontroll személy aki hallja, hogy van-e valamilyen zaj, segít nekem a jelzések gyakorlásában, a kutya viselkedésének megfigyelésében. Egy hét elteltével számos olyan észrevétele volt, ami nekem érthető okból eddig fel se tűnt, de a kiképzésben fontos lehet.
Mindennap gyakoroltunk, amikor épp eszünkbe jutott, nem volt menetrend. Telefon, kopogás, kosár Zsaninak vagy kosár Anyunak illetve csak Zsani, ébresztés gyakorlására és a többi alapfeladat ismétlésére (hangot, szia, tart stb.) volt csak lehetőségünk.

Telefon: Anyukám a legváratlanabb pillanatokban hívta a telefonomat, elmondása szerint a kutyus csörgésre rögtön felfigyel, de elég sokára indul el, illetve miután odament a telefonhoz és visszajött hozzám, előttem megtorpan és azon meditál, hogy jelezzen-e vagy sem, megvakargatja magát. Persze van amikor jól csinálja.
Olyan eset is volt, amikor a telefon a lakás hátsó szobájában maradt, mi az udvaron beszélgettünk, a kutya meg csontot rágott amikor megszólalt (tehát jelentős távolságban volt és el is volt foglalva) - na ezt jelezte a legjobban... aztán talán másnap tudatosan újra megcsináltuk és ugyanilyen jól ment. Elég vicces volt, hogy a közelebbieken, (és Anya sincs velem), akkor sokkal tovább tartott neki jelezni. Majdnem a legvégén jelez, azaz a csörgés abbamaradta előtt, családtagok türelmetlenek ők 2x hívnak mire jelez is és oda is érünk.
Kopogás: ez jól ment, bár némileg nehezítette a dolgot, hogy üvegajtó van a bejáratnál, ezért állt és nézte Anyát egy jó ideig amint kopog, aztán amikor rájött, hogy csak úgy tudja üdvözölni, ha nekem szól (én beengedem) akkor odajött. Onnantól kezdve, hogy odajött, jelzett, uszkárosan pattogva elvezetett az ajtóhoz. Lefektettem, mert nagyon intenzíven szeretne üdvözölni, többször is felállt, de addig nem nyitottam ajtót, amíg meg nem nyugodott, Anya bejött, én meg "kidobtam" a labdát. Így ment minden alkalommal.

Kosár Zsaninak: ez nagyon jól ment, elsőre. Kis távolságban kezdtük, de nagyon gyorsan eljutottunk oda, hogy a szobából az udvarra kihozta nekem.

Kosár Anyunak: ez is ugyanolyan jól ment, mint a nekem való küldés. Mindennap volt valami amit így tudtunk küldözgetni egymásnak. (Egy segítő kutya veszélyes! Nagyon el lehet lustulni mellette...)

Zsani: azaz ha valaki mondja, akkor odajön, feláll és elindul arrafelé aki szólt. Nem megy egészen a célig, de nagyon sokat segített ezzel. Ez is spontán kezdődött, Anyu szólt (nem beszéltük meg, hogy ezt csináljuk) én meg nem hallottam, Chili meg azt hiszem vette az adást, és odajött, de azt hittem telefon, aztán meglepetésemre Anyához mentünk. Bár az igazsághoz tartozik, hogy pont nem sokkal előtte gyakoroltuk a kosár küldözgetést.
Anya megfigyelte, hogy nem mindegy, hogyan mondja a nevem. Az idegesebb, sürgetőbb, rászólós -ra reagál, a sima Zsanira nem.

Ébresztés: minden nap más időpontra lett felhúzva, miután jelzett, megnéztem, hogy tényleg idő van-e, meg egyértelműsítette, hogy óra, akkor örültem neki.
Többnyire feláll az ágyra és nyalogatja az arcom. Váltakozó intenzitással - pl. ha nem reagálok elég gyorsan, akkor elbizonytalanodik és abbahagyja, visszafekszik aludni. Én meg nagy alvó vagyok, néha lassan ébredek fel. Az órát nem akarózik megbökni, ezért addig nem nyomom le amíg meg nem érinti vagy oda nem néz.
Megfigyeltem, hogy akkor működik jobban, ha este megmutatom hogy felhúztam az órát - gondolom kattan vagy ilyesmi - és teátrális mozdulatokkal lerakom az éjjelire. Na akkor tuti, hogy ébresztés lesz.

Általánosságban: minden jelzés után nagy örömködés, megdicsértem, foglalkoztam vele egy sort, aztán békén hagytam. Jutalomként földgömbös labda vált be a legjobban, ezt csak 2-3x dobom el, aztán elrakom.

Séta: Bogácson a séta jó volt, voltunk póráz nélkül is, csak pórázon, halti nélkül továbbra is korrigálva lehet haladni, de úgy érzem, hogy ez is sokat javult. A szomszédban, két házzal arrébb volt egy dog, amikor elhaladtunk előtte, akkor befeszítette a pórázt, sírt, nyüszögött, aztán amikor kérésemre nagy sokára odajött, akkor odaengedtem. Megszagolta aztán mehettünk is tovább. Egerben (egyszer voltunk csak) találkoztunk 3 idegen kutyával, ugyanaz történt ami itthon is szokott, befeszül, oda akar menni stb. de csipogós labdával ki lehetett hozni belőle - gyorsan! Viszont ma, itthon nincs változás, megint lopakodó üzemmód, se kép, se hang. Pedig akit csak lehet igyekszem mindenkit elkerülni, másik oldal, másik irányba menni stb. de ez egy így jött ki. Szerencsénkre a kutyus póráz nélkül volt, gyors szaglás, aztán ment is a gazda után. Chili meg ugye utána akart menni, én meg próbáltam magamhoz hívni csipogós labdával.

Lovaskocsit rühelli! Pfúú amikor mellettünk ment el (mi a járdán mentünk) ugatás, kapálózás, kibújt a haltiból - minden. A mellettünk lévő utcában is járt egy, ha Anya hallotta, szólt és akkor időben tudtam szólni a kutyának. Egy sereg liba mellett két pórázzal, csipogós labdával, kicsi munkával el lehetett hívni.

A ház előtt elhaladó embereket időnként megugatta, rászóltam. Egy csend legyen után, csend is lett, de ha Bogyó rázendített akkor ő is egy rövid vakkantással.
Bogyóval egyszer volt egy komolyabb játékba hívás, ami nemcsak Bogyónak, de nekem is sok volt, alig tudtam leállítani, annyira fel volt pörögve, ezért leszidtam szóban és beraktam a ketrecbe gondolkozni. Ezután már nagyon óvatosan próbálkozott Bogyinál és/vagy gyorsan le is lehetett állítani. Alapvetően jól megvoltak egymással, figyelnek egymásra, Bogyó azt hiszem mára elfogadta, hogy Chili már nem megy innen sehova. Ő velem aludt az ágyon, mert a hálószoba annyira kicsi, hogy máshogy nem fértünk volna el, és nem ugrott Chilire ébresztésnél, tök békésen, csak a fejét félig felemelve vagy még annyira se hagyta, hogy jelezzen. A többi jelzésnél sincs odakapás, sőt semmi (bár eddig se volt). Egyedül azt nem csípi, ha hangot kérek Chilitől, erre idegesen odarohan hozzánk, de amint látja, hogy rendben vagyok visszamegy oda ahol volt.

Borfesztivál is volt 15-20 perces tűzijátékkal. Én otthon maradtam a kutyákkal, Chilivel bizony 20 perc igen kemény labdázás kellett 3 labdával, folyamatosan, hogy ne kapjon sokkot a rakéták hangjától. Mindenki elmondása szerint is iszonyú hangos volt, és a magasakat látni is lehet az udvarunkból. Nem lakunk olyan közel a Bikaréthez, de nem is olyan messze... Remélem meg lesz az eredménye, majd aug. 20-án kiderül.

Több nagy vihar is volt, hajnalban áramkimaradás, rengeteg villám, még a terasz műanyag tetejének egy részét elvitte a szél, de úgy hogy másnap nem találtuk meg. Chili jól viselte (itthon sokat labdáztam vele viharban), Bogyó szegény a szekrény mélyén vészelte át.
Végezetül néhány jópofa megjegyzés Anya füle által:

"Gyere cukikám, menjünk a hegyre borozni!" - mondta a néni a kutyának.
Egy hölgy mondja a férjének: "Te, ennek minek kutya, amikor nem vak, meg nem is mozgássérült?" Férj:"A lány biztos most képzi ki a kutyát."
Egy kislány mondja az Anyukájának: "Anya, nézd egy Lélekmentő!"

Többen is ordibáltak, hogy "jaj milyen édes, cuki, szépike stb. vagy" . Elkezdtek mézes-mázos hangon beszélni, amire Chili többnyire megáll és az illetőre figyel, kicsit nehéz elhívni a helyzetből. Sokan meg akarták simogatni, egy sereg gyerek körbeállt minket, de nem mertek odajönni. A halti miatt az anyukák meg elhívták némelyik gyereket. Többen is megkérdezték egymástól, hogy "minek neki kutya".

Egy nénike bottal a kezébe meredten, szemrebbenés nélkül, hosszan nézett Chili szemébe, aminek következtében nem sok kellett, hogy odakapjon. Labdával kellett elhívni, teljesen megértettem a kutyát, tényleg fenyegető volt a néni.

Szóval jól éreztük magunkat, szerintem Chilivel is sokkal jobb lett a kapcsoltunk, erősítette a kötődést.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése