2011. május 7., szombat

Ma van egy hete, hogy nálam van!

Péntek éjszaka nagyon elkezdett fájni a térdem, az egész lakást feltúrtam a mágneses térdrögzítőért, de persze most kell annak is eltűnnie. Végül más ötletem nem levén fekete nadálytő krémmel bekentem, fáslit tekertem rá.  Ennek ellenére reggel, sőt egész nap roh@dtul fájt, szomorúan megállapítottam, hogy mégiscsak vissza kell mennem az ortopédushoz és kiharcolni a röntgent (múltkor a doki csak megtekergette, majd kijelentette, hogy x lábam van, szedjek porcerősítőt, attól majd elmúlik). A lehetőségekhez képest gyorsan összekaptam magam, majd fogtam a kutya cuccait és mentünk is le elintézni a dolgokat. Még tegnap Zsani felajánlotta, hogy ha már úgyis Budaörsre megy, akkor elvisz minket a pályára. Nagyon hálás voltam ezért, mert amíg lehet kerülöm a buszozást Chilivel. A kutyus kicsit nehezen barátkozott meg az ismeretlen autóval, nem feküdt a lábamnál, ahogy szokott, hanem olykor felülve vagy az ülésre támaszkodva nézelődött (volna).

Elmentünk a szokásos sétára a dombra, de csak félútig mentünk, mert fél 10-re jelenésünk volt Bori csoportjában. Chili kicsit meg volt zavarodva, a kosárral úgy ötödszörre sikerült bemennünk, mert a pálya felénél mindig elejtette a kosarat (a pálya szélétől a kisházig kell vinnie a kosarat, útközben nem teheti le). A csoportba az idegen kutyákkal való viselkedése miatt kellett beállnunk, hogy ezáltal is gyakoroljuk a közömbösítést, nem utolsósorban a közös munkát is erősíti. A feladatok szépen mentek, kivéve a helyben maradást, annál többször is bemozdult, felállt.

A foglalkozás végeztével részt vettünk a csoportos elengedés és behívás gyakorlatában, nekem akkor is be kellett hívnom, amikor a többieknek nem. Próbáltam főleg akkor elhívni, amikor a legkevésbé figyelt rám, azaz más kutyákkal volt elfoglalva. Jól ment, kivéve talán 1-2 esetet, de alapvetően meg lettem dicsérve a következetességem miatt, hogy a legtöbb gazdival az a baj, hogy az első vezényszó elhangzása után feladják és hagyják a fenébe (behívás után addig nem engedtem el, amíg rám nem nézett, majd mehetsz). 

Kihelyezett fülápolásban is részesültünk, előbb a állatorvos megnézte Chili fülét, majd a kutyakozmetikus kiszedte belőle a szőrt. A kutyus annyira nem örült a műveletnek, de hősiesen tűrte. Közben a hölgyet kikérdeztem arról, hogy jól ápolom-e a szőrét, milyen gyakran kell járni stb. Szerencsére a bolognese napi szőrápolásához képest az uszkár 2-3 naponta való kefélgetése már igazán semmiség (ráadásul ugyanazt a kefét, fésűt kell használni), na ilyenkor jól jön az a sok évnyi gyakorlat.  "Jutalomként" kaptunk egy csomag Denta Stix-et az állatorvostól a fogápolási hónap kapcsán...na ennek örült a kisöreg (mármint itthon).

Amint túlestünk a kellemetlenségeken én Chilivel, Timi meg Kefírrel bemutattuk Mártának, hogy mit tudunk pórázkezelés nélkül, csak vezényszóra - egyszerű alapdolgokat, úgymint lábnál követés, ül, fekszik, kosár felvétele stb. Márta elmondta, hogy mik a hibáink, mire kell jobban odafigyelni - én pl. hajlamos vagyok háromnál többször mondani az adott vezényszót.

Már sokszor elmondtam és jónéhányszor még olvasni fogjátok tőlem, hogy Chili egy igazi show-kutya. Imád szerepelni, nagyon jól teljesít, ha figyelik. Olyan gyönyörűen, figyelve rám jött pórázon, hogy alig bírtam Mártát meggyőzni arról, hogy de az utcán egyáltalán nem így közlekedik.. Ezután gyakorolgattuk még Mártával a jelzéseket.

A nap hátralevő részében nem csináltunk semmit, mivel holnap is megyünk, ezért a pihenésé volt a főszerep. Sokat gondolkoztam az elmúlt heten, hogy mennyit változott az életem, hogy máris elszaladt az első hét. Furcsa volt, hogy most először én vittem és hoztam, nem pedig Andi vagy Barbara. Úgy láttam, hogy ez jó értelemben megerősítette őt, mert azóta sokkal nyugodtabb és a ragaszkodása is erősödött valamelyest.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése