2011. május 6., péntek

Chili hetedik napja

A piszkoltatásnál továbbra sem sikerül egyhelyben elintézni a kettőt, többnyire beálltunk arra, hogy 5-10 perc intenzív séta után lesz nagydolog. Én már annak is nagyon örülök, hogy kezd megnyugodni és ha kell, akkor jön neki és nem a kocsikkal, emberekkel meg mindenféle egyéb dologgal van elfoglalva, mint eddig.

A séta is nagyon hullámzó. Ha a nagy forgalom után, azaz este 7-8 körül illetve éjfélkor sétálunk, akkor viszonylag szépen haladunk, de ha nagy a zaj, az még zavarja, pedig még nem is jártunk a 4 sávos út közelében. Még mindig sokat kell korrigálni. A kutyákkal szemben is javul a dolog, de azért még fogni kell.

Séta közben összebarátkoztunk az egyik kutyás szomszéddal, akit szintén Zsaninak hívnak, és egy tündéri törpe schnauzer boldog tulajdonosa. Kicsit elbeszélgettünk, majd miután látszott, hogy a két kutyus egész jól kijön egymással, megbeszéltük, hogy délután elmegyünk együtt a futtatóba. El is mentünk, mindketten dobálgattuk nekik a labdát meg a botot, ők meg szorgalmasan visszahozták. Szóval jól elbeszélgettük, játszottuk az időt, úgy jó háromnegyed órát vagy talán többet is ott töltöttünk. Már épp indulni készültünk, amikor berontott egy bullmasztiff szerű nagy dög póráz nélkül, a gazdája a kapu előtt kérdezés nélkül lecsatolta róla a flexit (nem elírás, tényleg flexit használ)! Ez ugyanaz a kutya volt, aki a múltkor is elkapta a járda mentén, most megint megismétlődött az eset, csak akkor legalább pórázon volt, most meg ugye nem. Annyira gyorsan történt és annyira megdöbbentem, hogy őszintén megmondva leblokkoltam. Chili nagyon ügyes volt, mert verekedés nélkül, nagy morgás közepette szépen megvédte magát. Tartottam Chili pórázát és vártam az alkalmas pillanatot, hogy eliszkolhassunk, Zsani meg próbálta leszedni a másikat. Mondtam a nőnek, hogy azonnal szedje le, de nem tudta vagy nem akarta, nem érdekelte különösebben a dolog, aztán nagy nehezen  csak megfogta a kutyát, mi meg elmentünk. Zsani elmondta, hogy mindenkinek meggyűlik a baja ezzel a nővel, meg a kutyájával, amint megjelennek, mindenki kitér előlük vagy kimegy a futtatóból, már próbáltak vele beszélni, de hasztalanul. Egyáltalán nem értem, hogy egy törékeny alkatú nőnek minek egy ekkora kutya, miért nem használ rendes pórázt, illetve ha tudja és látja, hogy baj van a kutyájával és nem is tudja kezelni, akkor miért nem kerüli a konfliktushelyzeteket?

Márta nagyon meg volt döbbenve, de azt mondta, hogy nem feltétlenül baj, hogy ez történt, mert a trauma hatására majd kétszer is meggondolja, hogy mindenképp kell-e más kutyákhoz közelíteni, kiugrani. És tényleg, azóta jó értelemben megfontoltabb, ha szembe jönnek velünk. Még azt a tippet kaptam, hogy ezentúl hordjak magammal egy kis dezodort, és fújjak a támadó kutya feje fölé - aki a váratlan hangtól és az illattól megijed és akkor van annyi idő, hogy elmeneküljünk, illetve álljak a kapuhoz, hogyha jön, akkor időben ki tudjunk menni. - 2011. 05. 09.

A dolog láthatóan lelkileg is megviselte a kutyát, ez már hazafelé menet is látszott rajta, itthon hagytam pihenni, ha odajött, akkor foglalkoztam vele, de már aznap nem gyakoroltattam vele semmit.

Szerencsére estére, az esti sétánál már kezdett visszatalálni önmagához, hazafelé egész jól jött, még egy kis engedelmességi-játékszerűséget is lehetett vele csinálni a folyosón.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése