2011. május 2., hétfő

Chili harmadik napja

Ezt a bejegyzést ugyan ma (kedd) írtam, de visszadátumoztam, hogy később visszakereshető legyen, ugyanis a tegnapi nap elég zűrösre sikeredett. Váratlanul meghalt a Nagymamám testvére Pista bácsi. Nagyon meglepett a hír és persze rögtön aggódni kezdtem Nagyi miatt, aki nehezen kezeli az ilyen eseményeket, féltem őt, hogy Neki is valami baja legyen. (Sajnos rajta kívül már minden nagyszülő meghalt, a szüleimen és a tesón kívül ő az egyetlen élő közeli hozzátartozó.)

Chilivel zajlik az Élet, reggel a kelleténél hamarabb ébresztett, de nem hagytam magam, visszaaludtam - egyébként  meg nagyon finoman, odafigyelve ébreszt, rögtön felébredek rá. Már teljesen elszoktam attól, hogy rendszeresen le kell vinni a kutyust sétálni, a szerveztetem még nem állt rá az új ritmusra. (Talán már írtam, hogy Bogyó többek közt a komoly veseproblémái miatt kutyapelusra végzi a dolgát.) Sokat vagyok álmos napközben, de mint oly sok minden, ez is csak megszokás kérdése. Amúgy eleve elhatároztam, hogy nem szeretnék mindig ugyanabban az időpontban kelni, 1 órán belül tologatom az ébresztést (pl. 6:30, másnap 6:55 stb.), hogy a kutya ne szokja meg. 

A piszkoltatás még mindig nagyon nehezen ment, hétfő lévén nagyobb volt mind az autós, mind a gyalogos forgalom a hétvégéhez képest, az építkezés is folytatódott, a ház előtt levő járdát feltörték és még sorolhatnám - rengeteg intenzív élmény, ami egy amúgy is érzékeny állapotban levő kutyára még intenzívebben hat. 

Nagy szerencsénkre kora reggel épp szabad volt a kutyafuttató mire odaértünk, így tudtunk végre labdázni, kis engedelmességit gyakorolni. Útközben kétszer is rámászott egy-egy kutya. Az egyik egy póráz nélküli volt, a gazdája egy fiatal csávóka jó-jó-jópár méterrel lemaradva, nagy nyugisan jött. A kutyája abszolút nem hallgatott rá, de ahogy láttam nem izgatta különösebben a dolog,  vágtam egy pár pofát, hátha ért belőle.. csak annyit mondott a kutyának, hogy "jaj, ne már megint". Ennyi. Igyekeztem elhúzni Chilit, hiszen mentünk volna már haza. Aztán a ház előtt nemsokkal elkapta egy óriás schnauzer aki flexin volt! Mondom a nőnek, hogy kérem szedje le a kutyáját, erre azt feleli, hogy minek? Hát mer' azért egy kant mégse kéne megerőszakolni..., Látta, hogy sietünk, de nem tehettem semmit, mert az a nagy kutya erősen szorította az enyémet, aki morgott egy sort, aztán végre elengedte. (Úristen, hol vagyunk attól, hogy felismerjenek egy segítőkutyát és alkalmazzák is a rá vonatkozó illemszabályokat...Te jó ég!) Szomorú, hogy egyesek nem akarják tiszteletben tartani a másikat, nem szólnak a kutyájukra, hagyják, had terrorizálja a többieket. (A kakit össze NEM szedőkről nem is beszélve.) Szerencsére azért vannak pozitív tapasztalatok is, találkoztunk egy-két kedves és a kutyáját jól kezelő gazdival.

Folytattuk a ketrectréninget, ketrecben is, illetve anélkül, jól megy. Kihasználva a szép időt a teraszon játszottunk, a tegnapi trükköket gyakorolgattuk, illetve előszedtem a nagy kedvencét a Pyramidot. Amikor láttam, hogy kezd nagyon bevadulni rá, belelendülni a játékba, rájöttem, hogy ez egy nagyon jó eszköz a behívás gyakorlására. Így is tettem, el is kezdtem szólongatni, kaját rázogatni, más játékkal csalogatni és odajött! Megjutalmaztam, majd megint hagytam egy kicsit.

Az utolsó, késő éjszaki sétánál kihasználtam a nyugit, és elővettem a haltit a húzást korrigálása érdekében. Ha húzott feltettem, ha nem akkor levettem - és persze dícsérgettem szépen. Nagyon bejött a póráz - nyakörv keveréke.

4 megjegyzés:

Eszter írta...

Látom, kezd összeszokni a páros! :)

Milka írta...

Talán majd jobban odafigyelnek rátok a kutyások, ha Chilin hám lesz. Egy dolgozó segítőkutyának illene több teret és nyugalmat adniuk, a hám figyelmezteti őket erre.

Ysani írta...

Igen, igen kezdünk már összeszokni..:) Most is épp az ölemben fekszik, míg e sorokat írom..

Milka! A hámmal valóban feltűnőbbek vagyunk, de most is ott a vöröskeresztes medál a nyakában, ami jól látható, feltűnő, észre is veszik, alaposan megnézik, de ennyi. Valószínűleg, ha "látványosabb" fogyatékosságom lenne, akkor hamarább összekapcsolnák a dolgot, így azt hiszik, hogy ez csak dísznek van. Kérdezni nem mernek, csak nézik a kutyát, majd engem.

Márti írta...

én úgy vettem észre, hogy a hám meg a felirat, kosár, biléta....szóval minden "nem átlagos" dolog csak növeli az emberek simogató kedvét. talán úgy vannak vele, hogy az ilyen kutyák jól képzettek és barátságosak, így őket kérdezés nélkül is le lehet támadni :)

próbálkoztam áthúzott kéz fényképpel a hámon, alatta felirat: Don't touch me, i'm working. na arra jöttek,mint a legyek :D
érdekes egy faj vagyunk,na.

Megjegyzés küldése