2011. május 25., szerda

Bogyó és Chili - Az első napok

Mielőtt megjött Bogyó elmentem Chilivel egy közel 2 órás sétára, hogy lefáradjon a nagy találkozásra. Maga a séta már nagyon szépen megy, rengeteget fejlődtünk. Bevezettem a járdaszabályt, melynek lényege, hogy megtanulja, hogy nem rohanunk ki ész nélkül az útra. Ezért minden járdaelhagyás előtt leültetem, szétnézek, majd ha úgy ítélem meg, hogy mehetünk, akkor gyere. Mostmár kezdünk az ül helyett áttérni az áll -ra. Az idegen kutyákkal való találkozás továbbra is problémás, bár, ha már keresztbe, a kutya orra előtt megy el egy vagy több kutyus, akkor már nem akar odarohanni, végre lehet vele kommunikálni. Amint észreveszem, hogy közeledik egy kutyus, akkor ültetem, fektetem, egyszóval feladatokat kérek tőle, ezzel elterelem a figyelmét a másik kutyáról.

Amikor Apa szólt, hogy megérkeztek, beraktam Chilit a ketrecbe, majd lementem eléjük. Amint megláttam Bogyót a boxában elkiáltottam magam. Odarohantam, kivettem a dobozból és teljesen meg voltam döbbenve a látványától. "Úristen mit csináltak veled? Összementél, meghíztál..." 1 hónapja nem találkoztunk, furcsa volt látni a kicsi szemeket, rövid orrot, kis lábakat. Annyira hozzászoktam Chili méreteihez, hogy letaglózott a kettejük között levő éles kontraszt. 

Miután kiörömködtük magunkat fogtam a kutyust és feljöttünk. Bogyó már a folyosón elkezdett szaglászni, majd az ajtó előtt élénk farokcsóválás közepette várta, hogy kinyissam. Chili sírt egy sort amikor megjelentünk, Bogyó odaszagolt, de nem különösebben izgatta, hogy gy másik kutya van a ketrecben. Körbeszaglászott a lakásban, de nem vizsgált meg mindent alaposan. A ketrec mellé leültem a földre, majd Bogyót is odahívtam, mindkettőjüknek adtam jutifalatot stb. Időnként Chili kapirgálta az ajtót, hogy kijöhessen. Legnagyobb meglepetésemre Bogyó jó fél óra után elkezdte kaparászni Chili ketrecének az ajtaját, majd rám nézett, megint kaparás. "Nem engeded ki?" Amikor mindketten megnyugodtak kiengedtem Chilit, aki fáradtság ide vagy oda azért be volt sózva a jövevénytől. Szagolgatták egymást, kergetőztek egy sort, majd Chili ráugrott Bogyóra, játszani próbált vele, de Bogyó fizikailag már nem bírja, a térde is kiugrott, amit vissza kellett rakni. Amikor úgy láttam, hogy kezd eldurvulni a helyzet, azaz Chili belendül, akkor rászóltam, hogy elég! Bogyó azóta 3-4 méter távolságot tart, ha oda akar jönni hozzám, akkor inkább egy óriásit kerül, csak ne kelljen Chili mellett eljönnie. Mindketten egész nap stresszesek voltak, Chili vakargatta magát, Bogyó meg idegesen lihegett - zavar jelei. Az etetés is simán, minden gond nélkül ment, az éjszaka is eseménytelenül telt.

Érzelmi téren mindketten kimértebbek lettek velem szemben amióta együtt vannak. Azt hiszem a sértődöttség, csalódás érzése, valamint a megfelelési vágy keveredik bennük. Chili igyekszik jobban teljesíteni, pontosabban, gyorsabban hajtja végre a feladatokat, bújósabb lett. Bogyó mindenre figyel, próbálja ellesni a dolgokat, de egyenlőre tartja a 2 lépés távolságot.

Bogyó és Chili tükröt tart elém, a Chilivel töltött  majd' egy hónap rávilágított a Bogyó nevelése kapcsán elkövetett hibáimra. Különösen most, hogy együtt vannak jöttem rá, hogy mennyire két végletet testesít meg a két kutyus. A dologban az a jó, hogy felismertem ezeket és Chilivel szemben igyekszek a lehető legkövetkezetesebb lenni, nem elkövetni ugyanazokat a baklövéseket. Értékes tapasztalat, hiszek benne, hogy a hibáinkból tudunk a legjobban tanulni.

1 megjegyzés:

Milka írta...

Milyen jó tükröt mutatnak nekünk :)
Én is igyekszem Marcit jobban nevelni, és ezáltal Milka is változik, új dolgokat fedezünk fel, és úgy érzem, napról-napra javul a kapcsolatunk. Eleinte voltak súrlódások, miután befogadtuk Marcit, de ezek fokozatosan elmúltak.
Milka elfogadta új társát, Marci megszerette első barátját, nekem pedig meg kellett tanulnom, hogy bánjak két kutyával egymagam. Még most is tanulom, de hálás vagyok a sorsnak, hogy megajándékozott a barátságukkal :D

Megjegyzés küldése