2011. május 10., kedd

10 nap - összefoglaló

Sok minden történt az elmúlt 10 nap alatt, voltak jó és rossz élményeink, megszenvedtünk a hétköznapokkal, az átállással, nevelőszülőt, kiképzőt vesztettünk, barátokat szereztünk, megtanultunk néhány trükköt...

Chili az első napokban érthető módon kissé távolságtartó volt, viszont a lakásban kezdetektől fogva otthonosan mozog. Egyre inkább igényli a törődést, kezdeményez, odadörgölődik a lábamhoz, bár még annyira nem bújós. Tegnap történt meg először, hogy háton fekve, négy lába az égnek állva aludt, tudomásom szerint akkor aludnak így, ha biztonságban érzik magukat.

Ahogy telnek a napok, úgy figyel egyre jobban rám, bár még mindig próbálja feszegetni a határokat, hogy meddig mehet el. Igazi show-kutya, ha észreveszi, hogy figyelik (mármint idegenek), akkor bármit lehet tőle kérni, viszont ha itthon vagyunk, akkor jobban meg kell dolgoztatnom ugyanazért az eredményért, néha az olyan egyszerű feladatokat is elszórakozza, mint az ül, fekszik, nézz rám..
Chili szeret bolondozni, szerepelni, örömet okozni, megnevettetni és szereti a kihívásokat. Vele szemben nagyon fontos a következetesség és a kitartás, szerencsére emberére talált, mert bennem mindkettő megvan, de az én türelmem is véges, néha nálam is elszakad a cérna..

Érzelmileg ez egy különleges helyzet, hiszen hiába ismerjük egymást tavaly november óta, teljesen más a nap 24 órájában együtt lenni, mint hétvégente pár órácskát eltölteni együtt. A párkapcsolathoz tudnám hasonlítani, kezdetben csak randizás, ismerkedés, majd egyre komolyodik a kapcsolat, végül összeköltözés. Itt is érvényes a mondás, miszerint lakva ismerjük meg egymást. Érdekes kihívás megismerni, megérteni a személyiségét. Igyekszem kitapasztalni, hogy miből mennyi kell neki, azaz mikor jó abbahagyni egy játékot, mikor túl sok vagy kevés a szeretgetés, mikor fáradt, mikor szomorú, mikor éhes, mikor kell pisilni, minek örül, minek nem és még hosszasan sorolhatnám.

Azt vettem észre, hogy amióta együtt vagyunk megnőtt az önbizalmam, amiből ugyebár sosem elég...

Mindezeken túl hiányzik Bogyó, már nagyon várom, hogy hazajöjjön, mert nélküle nem teljes a családunk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogadja majd az új felállást, hogy jön ki egymással a két kutya, milyenek lesznek a hétköznapok...

2 megjegyzés:

Nóri írta...

Szia, nagyon örülök a blogodnak, imádom olvasni, remélem még sokáig írsz majd! :)

Ysani írta...

Szia! Köszönöm, én is örülök, ha Te is örülsz..:) További jó olvasgatást!

Megjegyzés küldése