2011. április 16., szombat

XV. Pszinapszis és Bogyó, a méregzsák.

Eszter meghívására részt vettem a  XV. jubileumi Pszinapszison, ahol egy előadást tartott "Állatasszisztált terápia alkalmazási lehetőségei az érzelmileg sérült gyerekeknél" címmel. 
Az előadás olyan kérdésekre keresett választ, hogy hogyan tudnak segíteni az állatok, különösen a kutyák olyan gyermekeknek, akik érzelmileg sérültek, nehéz élethelyzetben vannak, vagy traumán, bántalmazáson estek át. Vajon lehet-e egy állat az érzelmi támasz?
Szó volt a halmozottan hátrányos gyermekekkel végzett terápiás munkáról, valamint a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyerekek és fiatalok kapcsolata a terápiás kutyával. Ismertette három gyermek esetét, a velük elért eredményeket, kudarcokat. Eszter csinált még egy prezentációt a csapatmunka fontosságáról a kutyás terápiában. Az előadás végén a résztvevők feltehették kérdéseiket, elsősorban az érdekelte őket, hogy ki végezheti a kutya felvezetését, milyen végzettség kell ehhez, hogyan zajlik a vizsga, a törvényi változások stb.

Miután nagyjából mindent kérdésükre választ kaptak, én is lehetőséget kaptam, hogy beszéljek a hallássérült-segítő kutyákról, miben segít egy ilyen kutyus, hogyan jelez, az átadás folyamatáról az én szemszögemből.

A közös beszélgetés egyik érdekes tanulsága az volt, hogy a jelenlevők hallottak a kutyás terápiáról, egy-két emberről úgy tűnt, hogy komolyabban is szeretne ezzel foglalkozni. Ennek nagyon örültünk, mert jó lenne, ha minél több ember foglalkozna ezzel, ezáltal egyre nagyobb népszerűséget és remélhetőleg támogatást kapna ez a speciális terület. Egyedül azt sajnálom, hogy azok akik terápiázni szeretnének, többnyire pestiek és ezáltal a vidékiek komoly hátrányban vannak. 
A résztvevők ismét megerősítettek abban, hogy a többség (jelen esetben mindenki) a segítő kutyák közül a vakvezető és a mozgássérült-segítőket ismeri, de az epilepszia-jelző, személyi- és a hallássérült-segítőről fogalmuk se volt.

Reklám következik!

Ezután elmentünk a Fanyűvő étterembe, ahol nagyon finomat ebédeltünk. Évek óta rendszeresen járunk ide a családdal, csak ajánlani tudom, mert hangulatos környezetben fogyaszthatjuk a finomabbnál finomabb étkeket megfizethető áron.

Reklám vége!

Itthon Bogyó eleinte jól fogadta a rég látott vendéget, de aztán csak kibújt belőle a kisördög... Amikor át akartunk menni az ebédlőből a dolgozóba, váratlanul megcsípte Eszter lábát. Legnagyobb szomorúságomra (és szégyenemre) még lila folt is keletkezett a harapás helyén, hiszen a kicsi, de tűhegyes fogak nagy kárt tudnak okozni.. Büntetésként bezártam a kisöreget az utazó dobozába, amiből annyira nem lát ki, mint a ketrecből, de a cél ugyanaz, lehiggadni. Az elején még ugatott, kaparászott, (sőt! egyszer ki is szökött, mert valószínűleg nem jól toltam rá a pöcköt az ajtóra..) de aztán már nem hallatta magát. Eszter szerencsére nagyon megértő volt, jól reagálta le a helyzetet. Egyetértek vele abban, hogy ez kíméletesebb büntetés, mintha agressziót alkalmaznék, ami csak újabb agresszióhoz vezethet.

Jól kibeszéltük magunkat, kutyákról, Imiről, gyerekekről, terápiáról - összességében jó volt ez a mai nap! Köszi Eszter!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése