2011. április 5., kedd

Precious - A boldogság ára

Ma néztem meg a Precious című filmet, melynek témája ugyan nem tartozik szorosan a bloghoz, de annyira elementáris hatással volt rám, hogy úgy döntöttem írok róla egy pár sort.

A film története dióhéjban: "A Sapphire névre hallgató írónő novellája alapján készült Precious hősnője egy borzalmas életkörülmények között sínylődő 16 éves lány. Apja 3 éves korától erőszakolja, született egy Down-kóros gyermeke, és most ismét terhes tőle. Anyja többek között ezért is utálja, hiszen a papa "több kölyköt csinált a lánynak, mint neki", ezért napi rendszerességgel bántalmazza fizikailag és lelkileg is. Arról nem is beszélve, hogy Precious enyhén szólva is túlsúlyos, az utcán kinevetik, az iskolából kirúgják, majd magániskolába helyezik, szóval hozzá képest egy halmozottan hátrányos helyzetű egyén egész vidám életet él. A film második felében mindennek tetejébe kiderül, hogy HIV-pozitív. Bumm. Magyarul a lányt kilöki magából az utca, a társadalom, saját otthonáról nem is beszélve, így ő maga válik egy megközelíthetetlen szigetté a bánat tengerén. A dolog akkor változik meg, amikor elmegy a magánsuliba, ahol egy kedves tanárnő (Paula Patton) kezdi felmelegíteni a jéglelkű ember érzelmeit és elhiteti tanítványával, hogy megérdemel egy teljesebb életet."
(Forrás: port.hu/article/27408)

A fenti leírásból is kiderül, hogy ez nagyon kemény, megrázó és ami fontosabb elgondolkoztató alkotás az Életről. A film egy olyan problémakört vet fel (családon belüli erőszak), ami a mai napig is tabunak számít. Nem akarunk, nem merünk beszélni róla, sőt! sokan el se hiszik, hogy ilyesmi létezhet. A film nem végződik klasszikus happy enddel, csak a reményt, esélyt a változásra. 
Nincs lehetetlen, mindenből van kiút, csak akarni kell.

Life is hard. Life is short. Life is painful. Life is rich. Life is....Precious. 
(Az Élet kemény. Az Élet rövid. Az Élet fájdalmas. Az Élet gazdag. Az Élet....Értékes.)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

remelem nem nyomott meg nagyon. nem lehet éppen egy kellemes cucc.
nekem ennyi is eleg volt, hogy tuti ne nezzem meg meg egy ideig.

Akos

Ysani írta...

A David Letterman showban mondta Steve Martin, hogy "a rossz hírek közlői a humoristák". Tehát szerintem kellenek az ilyen alkotások, mert nehéz, sokrétű társadalmi problémákról beszélnek közérthető nyelven. Az egy másik kérdés, hogy a rendező hogyan ábrázolja az adott témát, de ha túl finoman, akkor nem ér el vele akkora hatást.

Megjegyzés küldése