2011. április 26., kedd

Odafigyeléssel megelőzhető a kutyaharapás! - Kidobtak egy kutyát, mert harapott!

"2011. 04. 25. Állatkínzás miatt indított büntetőeljárást egy 17 éves kismama ellen a Nyíregyházi Rendőrkapitányság. A megalapozott gyanú szerint a fiatal nő szombaton délután lakótelepi lakásának első emeleti erkélyéről kidobta kutyáját, mert az megharapta másfél éves kislánya kezét.
A kislány könnyű sérülést szenvedett, az öt méter magasból a földre zuhanó yorkshire terrier keverék kutyát állatkórházba vitték. Az állatkínzás vétsége két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Forrás: http://www.police.hu/szabolcs/aktualis/sza20110425_01.html 

El tudom képzelni azt a forgatókönyvet, miszerint a gyerek elkezdett sírni, hisztizni az Anyuka berohant, megrémült, majd bedühödött a kutyára... és kidobta. Hogy jut el valaki oda, hogy az első ösztönös cselekedete az, hogy kidobja a kutyát, mert az rosszat csinált? Vajon mi volt a harapást kiváltó ok? A gyerek heccelte a kutyát és az védte magát? El lett mondva (nagyon egyszerűen) a gyereknek, hogy hogyan nyúljon a kutyához, mire vigyázzon?

Tudtad, hogy az amerikai gyerekek felét 12 éves koruk előtt már megharapta egy kutya? 800.000 orvosi kezelést igénylő harapás történik évente, 1-2 millió körül van a be nem jelentett esetek száma. Az esetek többségében a gyerek ismerte a kutyát. A támadások megelőzése érdekében nagyon fontos a tájékoztatás, te is segíthetsz azzal, ha elmagyarázod a gyerekeknek, hogy mire kell odafigyelnie, ha egy kutyával találkozik.

Az alábbi lista segíthet ebben:

  1. Ne nézz a kutya szemébe!
  2. Ne idegesítsd a kerítés mögött levő kutyákat!
  3. Ne menj közel láncra vert kutyához!
  4. Ne nyúlj egy kóbor (vagy póráz nélküli) kutyához!
  5. Ha látsz egy kóbor (póráz nélküli) kutyát, akkor szólj egy felnőttnek.
  6. Ne fuss el és ne kezdj sikoltozni, hanem állj nagyon nyugodtan (mint egy fa), ha a kóbor (póráz nélküli) kutya közel megy hozzád.
  7. Ne tegyél hirtelen mozdulatokat!
  8. Ne nyúlj a kutyához, amikor eszik vagy alszik!
  9. Ne fojtogasd a nyakát!
  10. Csak akkor simogathatod meg a kutyát, ha a gazdájától erre engedélyt kaptál.
+1. A kutya nem játék.

9 megjegyzés:

Márti írta...

hmhm, én lemaradtam annál az infónál, hogy 17 évesen 1,5 éves gyereke van.

ahol lehet, tanítani kell az embereket. az utcán, a futtatón. ha egy gyerekhez eljut, már megérte.

Milka írta...

Ha átlagot vonnék, akkor
- tízből két ember kérdezi meg, hogy "Megsimogathatom?" ÉS megvárja a választ.
- a maradék nyolcból egy még megkérdezi, de már gyömöszkéli/paskolja a kutya fejét (mi mást?)
- a többiekbe még annyi értelem sem szorult, mint egy hangyába, akik köztudottan szabályokat követő minilények.

Tehát, ha az itthoni kutyatartási "kultúrát" nézzük, akkor sokak esetében valóban vizsgához köthetnék az ebtartást. Vagy legalább már az oviban szemléltethetnék a kicsiknek, mit szabad és mit nem a kutyák körül.

Eszter írta...

Valszeg a nő nem alkalmas se gyereknevelésre, se kutyatartásra.
Azért azt megjegyzem, hogy normál, vagy átlagnál jobb esetben is baromi nehéz egy totyogóst egy kutyával lakásban együtt tartani. Az enyémeknem munkaköri kötelességük, hogy soha ne morogjanak vissza, de azért jó résen lenni még akkor is, ha az ember 100%-ig biztos a kutyájában. Egy másfél éves gyerek minden rosszindulat nélkül is tud úgy nyúlni a kutyához, hogy az fájdalmat okozzon neki, vagy megijedjen, vagy egyszerűen csak sok legyen a gyerekből. Erre fel kell készülni. Szerintem 17 évesen még én is alkalmatlan lettem volna rá, bár nem ilyen mértékben.
Olyan jó lenne, ha az emberek tudnák mire vállalkoznak a kutyával és a gyerekkel és ennek megfelelően döntenének.

Ysani írta...

Egyenlőre elképzelhetetlennek tűnik, hogy nálunk is bevezessék az ebtartási vizsgát. Egyetértek veletek, szerintem is jelenleg a legfontosabb a prevenció. Terveim között van, hogy összefogok 1-2 gazdival és elmennénk oviba, suliba és speciális osztályfőnöki óra keretében bemutatnánk a helyes viselkedést kutyákkal, mit tegyünk ha támadás ér stb. De ehhez nem elég a jó szándék, nyitott felfogású tanárok is kellenek hozzá.
Nem tudom, hogy emlékeztek-e rá, de 2008 körül volt a FRAKK Program, ami aztán valahogy elhalt, pedig ők csináltak egy jó kis honlapot, meg letölthető módszertani füzetet is.(www.nemharapok.hu)
A "felnőtteket" nem tudom hogyan lehetne hatékonyan megszólítani...

Márti írta...

nem is tudom, hányszor tettem fel ezt a kérdést idegen embereknek: "miért bízik meg bennem?"
mert amikor kéretlenül simogatnak(Csipin vak vagyok felirat..), vagy a kislány odafut és meghúzza Borcsa farkát(aki mondjuk észre sem vette, de akkor is...és pórázon volt!)
szóval ilyenkor bennem az merül fel, hogy hogyan is lehet egy idegenben megbízni? lehetek egy tuskó is, akinek a kutyája harap...

az egyetlen,amit tehetünk, hogy a kutyáink mindenféleember kompatibilisek és ahol lehet, magyarázunk....

gyerekem pedig még nincs, de tervezünk. szeretnék gyerekkel is ilyen kutyás életet élni.

Ysani írta...

Az a személyes tapasztalatom, hogy a kis méretű kutyusok és a segítő kutyák a "legsimogatnivalóbbak". Bogyó alapesetben sem egy barátkozós kutya, a gyerekeket meg soha nem szerette, nagy ívben kerüli őket (nem fél tőlük, hanem igyekszik nem konfrontálódni) - mégis meg kell őt érinteni. Sajnos a szülők legtöbb esetben nem ismerik fel a jeleket, hanem még jobban rátolják a gyerkőcöt a kutyára.
Épp most állítok össze egy segítőkutya etikettet, de írok majd a városi közlekedésről stb. Ha egy embernek segítek vele, már megérte.

Márti írta...

jó ötlet!

Ysani írta...

Remélem is!:)

Milka írta...

A kisméretű és a segítőkutyák mellé felírhatod a pöttyösöket is. Ha hárman sétálunk, a felénk forduló unszimpi alakokat közömbösen kikerüljük. Nagyon ritkán állunk meg cseverészni, és még így is előfordul, hogy a lendületes séta közben vagy a zebránál várakozva odarohan egy gyerek, és rácsap pl. Marcira, aki "mindenféleember-kompatibilis" szocializáció alatt van. Én meg magyarázhatok a szülőnek, hogy mit képzel?? Milkával más, ő emberimádó, de akkor se taperolja mindenki a koszos kezével...

Megjegyzés küldése