2011. április 3., vasárnap

Hétvégi gyakorlás, vasárnap

Amíg a pályán vártam Andira meg Chilire volt alkalmam beszélgetni egy kicsit Vikivel és Apukájával. Természetesen szóba került a hámok ügye is, kérdeztem, hogy mi a véleménye a színről, feliratról. Viki mutatta a saját készítésű hámját, nagyon szépen megcsinálta. Nem tudtunk sokat beszélni, mert a pályán elengedési-behívási gyakorlat ment, ami nekünk elég fontos lett volna, de csak a padról néztem, ahogy kergetőzik a sok kutya. Némi késés után végre megjött Andi is, elhozta az összes kutyáját. Mindig élvezettel nézem ezt a különös kavalkádot: afgán agár, kínai meztelen kutya, spániel és Chili az uszkár.. 
A négy kutyussal, Andival, Viki Apukájával és Plüsivel elmentünk egy bemelegítő sétára a közeli dombra. Kihasználva a lehetőséget, kissé lemaradva követtem a csoportot, hogy gyakorolhassam a behívást, elengedést. Érdekes volt látni, hogy Chili behíváskor lelassított Andi előtt, majd továbbjött hozzám.
Hátrahagyva a többieket visszasétáltunk Chilivel a pályához, pont időben érkeztünk a csoportos foglalkozásra, melyen részt vett a Lakitelekről megismert Márk a szüleivel és Tücsivel, Ádám és családja Pillével, Viki Ellával és még két nevelőszülő a vizsla-labrador keverék kölykökkel. Márta mindegyikünkhöz egyenként odament és felmérte, hogy hogyan reagálnak a kutyák a kézjelekre, Chilitől és Ellától jelzést kért. Ezután újra körbement és mindenkinek adott 1-1 speciális feladatot, amit addig kellett gyakorolni, míg újra vissza nem ér. Mi a csócsálás miatt a tárgy tartását kaptuk, azaz harapdálás nélkül kell megtartani az adott tárgyat. (pl. toll) Első 1-2 alkalommal a szájába raktam a tollat, mondogattam a tart vezényszót, közben pedig egy jutifalat-rudat emeltem szemmagasságba, mert a kaja látványától abbahagyja a rágcsálást.  Utána jutifalat-rúd nélkül csináltuk és szépen, egyre hosszabb ideig tudtam tartatni vele a tollat, amit kajával jutalmaztam. A végére már elunta a dolgot, ejtett egy pár lyukat a műanyag tollon..

Kicsit frizbiztünk Chilivel, amit azzal nehezítettünk, hogy Barbara elkezdte a kutyát heccelni egy labdával, fél perc után el kellett hívnom tőle a kutyát. Jutalomként eldobtam neki a frizbit. Kicsit nehezen ment, de fokozatosan elértük, hogy figyeljen rám. Ezt a feladatot is akkor hagytuk abba, amikor a legjobban ment, pontosabban kicsivel a csúcs előtt - így az eddig elért jót erősítjük meg. A "csúcs" után már csak beleunna a feladatba és romlana a teljesítménye, amire csak tovább erőlködnénk, ez pedig negatív emlékként rögzülne benne. Aztán agilityztünk egy sort kettesben, én találtam ki a pályát, pár gyakorlás után én is, és a kutya is egyre jobban ráéreztünk a feladatra. Már egyáltalán nem okoz gondot leültetni az első akadály előtt és eljönni jópár méterre tőle, csak akkor ugrik, amikor mondom. 

A mai nap a legnagyobb probléma - meglepetésemre -  a labda elvétele volt, a kérem vezényszóra nem akarta ideadni, hanem még jobban ráharapott, nem tudtam kivenni a szájából. Sok idő elment a labda visszavételével. A végén már könnyebb volt a tedd le-t használni..  Barbarának és Mártának is megemlítettem a problémát, amire Márta demonstrálta, hogy mit is kell ilyen esetben tennem, elmagyarázta a dominancia elvének gyakorlati alkalmazását is. 
Lényegében arról van szó, hogy előtte kicsit helyrerakjuk, azaz sportkutyás módra vezényszóra mehet a labdáért: 1. ül, ott ül 2. eldobni a labdát, közben ott ül 3. nézz rám 4. mehetsz 5. hozd ide 6. a nyitott tenyeremet a szája alá és úgy mondom, hogy kérem - ha többszöri felszólításra sem teszi le, akkor a füle végén a szőrt megfogva finoman megrántani, hogy "héé, figyelj rám!"
Az első dobásnál nem maradt helyben, hanem rögtön a labdáért ment, de utána már flottul ment.

A két nap alatt sokat tanultam Mártától a dominancia elv alkalmazásáról is. Semmi erőszak! Azt kell "sugároznunk" a kutya felé, hogy én vagyok a főnök. Éreztetni, hogy "jobb lesz, ha megteszed amit akarok, különben jól megnézheted magad!" Ez egy érzés, aminek belülről kell jönnie.  Fontos az is, hogy hinni kell abban, hogy meg tudom csinálni. Ha nem figyel ránk, akkor egy finom pórázrántással tudatni, hogy ki is van a póráz másik végén.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

az ero tenyleg csak belulrol jon. ha megy a kutyussal, mas helyzetekben is menni fog. emberekkel is. a nezesed es a kisugarzasod ilyenkor megvaltozik. Aniko is tud ebben szerintem segiteni.

Akos

Ysani írta...

Igen, Márta ezt olyan jedisen fogalmazta meg: ha valami nehézségem támad, akkor gondoljak arra, hogy "az ERŐ velem van". (A gyengébbek kedvéért: nem fizikai erőt kell ezalatt érteni!!)

Megjegyzés küldése